Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)
Néprajz - Balázs Kovács Sándor: A Gyöngyösbokréta mozgalom története Tolna megyében
Összegzés „Mit is jelent a bokréta? A bokréta szépséget jelent. Nem is egyet, hanem többet is. Lám a kalap mellett ott van a bársonyos virág, a színes gyöngy, az arany-rezgő, rozmaring és a daru toll. Mind-mind külön szépség, mégiscsak egy bokréta. A falu bokrétája is csak akkor szép, ha minden benne van, ami gyönyörűség csak ott megtalálható. Szép szokások, dalok, mesék, táncok. 18-20 leány és legény fogadalma kell hozzá csak, hogy ami szép és ősi - ami bennünket minden más néptől megkülönböztet, akár csak a nyelv - mind azt megőrzik, elveszni nem hagyják. Sem a szokást, sem a dalt. Sem a mesét, sem a táncot. Igv lesz az a néhány legény és leány a falu bokrétája. Szépsége, gyönyörűsége. "~ 3 2 Mi is volt valójában a Gyöngyösbokréta mozgalom? Nemzeti kultúrtörténetünk említésre méltó korszaka, mely számos hibája és fogyatékossága ellenére a későbbiekben is meghatározta a szervezett hagyományőrzés bizonyos keretek között folyó létezését. Legfőbb erénye, hogy ráirányította a figyelmet a nemzeti tradícióknak szükségszerű ápolására. A külsőségeiben gyakran „műmagyarkodásba, álcsillogásba" torkolló, olcsó látványosságokra törekvő, hamis érzelgősségtől sem mentes mozgalom ezen hibái alapvetően a hozzá nem értés, a rossz értelembe vett amatőrizmus rovására írható. 23 3 A közvélemény kezdettől fogva megosztott volt a Gyöngyösbokréta mozgalommal kapcsolatban. Némelyek szerint egyedül hiteles, mások szerint éppen hamis illúzió volt minden, amit a bokrétás színpad nyújtott. Sokan úgy üdvözölték Paulinit és a bokrétát, mint a népművészet, sőt a parasztság megmentőjét. Mások viszont konzerválással vádolták, vagy éppen arra mutattak rá, hogy félrevezető csillogást teremt, éppen az ország és a parasztság válságos helyzetében. Védekezésképpen Paulini meghirdette a „Hétköznap Nyugat, ünnepnap Kelet!" jelszavát, mely szerint a magyar parasztságnak éppen a nyugati civilizációk technikai és szociális vívmányait kell elsajátítania életberendezkedésében, ünnepeinken azonban egyedül nemzeti tradíciónk ápolása lehet a kötelező. Magától értetődik persze, hogy számára a „Kelet", az ünnepi megmutatkozás vált fontossá. 23 4 A bemutatókat nagyméretű improvizáció, ugyanakkor erős beállítódás jellemezte, hiszen Paulini felismerte, hogy főleg szellemileg hatásos anyagra van szükség. A bokrétázás, mint kulturális mozgalom különös funkciót töltött be, résztvevőit, nézőit kiemelte a hétköznapok szürkeségéből, művészi élményt nyújtott nekik. A Gyöngyösbokréta mozgalom egyértelműen segítette a paraszti folklór pusztulásra ítélt értékeit, színpadon megőrizni, rögzíteni. Anyagát tekintve az 1950-60-as évek, sőt napjaink néptánc mozgalmának alapját adták. A mai hagyományőrző együttesek tudása a helyi bokréták anyagából táplálkozik. A Gyöngyösboréta legényei és leányai nem azért mentek Budapestre, hogy pénzért mutogassák magukat és népművészetüket, hanem a főváros közönségének meghívására, vendégként érkeztek azért, hogy teljesebbé, színesebbé tegyék Szent István ünnepét. Meg kell említeni a gyöngyösbokréta és az idegenforgalom kapcsolatát is. A Magyarországot is sújtó világgazdasági válság idején Paulini hamar felismerte az idegenforgalmi devizabevételek jelentőségét. Megszerezte tehát a Bokréta Szövetség működéséhez a főváros idegenforgalmi hivatalának eszmei, sőt anyagi támogatását, majd kialakította a külföldi vendégekre építő augusztusi bemutatók rendszerét. Végül pedig az idegenforgalmi szerveket ahhoz is hozzásegítette, hogy a Magyarországra látogató külföldieknek csoportos túrákat szervezzenek egy-egy népviseletben és látványos szokásokban gazdag faluba, ahol a bokrétások már felkészülten várták az érkezőket. A bokréták és az idegenforgalom kapcsolata persze utólag nem is megalapozatlan aggályokat ébreszthet a mozgalom „tisztasága" felöl. Nem felejthetjük azonban, hogy a turistacsoportoknak tartott bemutatók nemegyszer megélhetési forrássá váltak a munkanélküliség idején, s hogy e mozgalomnak megvolt a maga önálló, idegenforgalomtól független élete is. Irányításában Paulini gondosan ügyelt a megszerzett jogok, engedélyek és kedvezmények érvényesülésére, többnyire sikerrel harcolt pl. azért is, hogy más szervezetekkel szemben a Bokréta Szövetség lehetőleg egyedül, monopolhelyzetben képviselhesse a ' " ' 235 népművészetét." 23 2 Bokrétások Lapja 1936. március 23 3 BALÁZS KOVÁCS 201 1. 135-136. 23 4 MAÁCZ 1983. 54-55. 23 5 MAÁCZ 1983. 55. 352
