Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)

Néprajz - Balázs Kovács Sándor: A Gyöngyösbokréta mozgalom története Tolna megyében

A helyi újság október 21-iki számában egy riporter Utóhang a Szekszárdi Héthez címmel, lírai hangnemű írásában tért vissza a bokrétára: „Ebéd után csendes sziesztáié hangulat...a fehér virághímes asztalok csillogó unalmába egy-egy bóbiskoló pincér elfolytott ásítása hoz némi változást. A nagy napok elmultak, a prímás is letette már vonóját, nótájának utolsó akkordjai ámbár még ott zsonganak a levegőben egy-egy sora a nótának ugy valahogyan — de nagyon - befészkeli magát szivünkbe, lelkünkbe s nem tudunk, lehetetlen másra gondolnunk, mint a szekszárdi kiállítás legpompázóbb csokrának, a Magyar Bokrétának oly felejthetetlen emlékű szépségeire. Hogy is szólt a nóta utolsó sora prímás?...hadd sodorja széjjel ...Igen. Sodorja, vigye magával a vihar ezer szárnyán a világ minden tája felé ennek a népnek minden vágyát, gyönyörűségét, acélos élni akarását szive melegével. Paulini Bélával, a gyöngyös Magyar Bokréták örökös főrendezőjével, a nagy Pi Bi-vel ülünk együtt. Kedves, magyaros arcéle még élénk emlékezetünkben él...Halló! Itt Rádió Ocsény...ülünk, örvendünk a nagy csendnek és azt hiszem, hogy Béla Bátyánk megérdemelten élvezi nagy sikerének színhelyén végre ezt a kis csendet is, akarom mondani, hogy élvezné, ha nem zavarnám állandó kérdéseimmel. No végre. Megtömködi pipáját. s...ha jól sejtem egy kis finánc nemlátta is keveredett abba a jó illatú verpelétiben. S ettől a pillanattól kezdve percenként két szál gyufát használ el füstö/észeti tevékenységének folytatására. S midőn az első bodor füstfelleg zavartalanul száll fel a magasba, megszólal: 'El vagyok ragadtatva...Okosság, fürgeség, de kedvesség is minden tekintetben, ahogy Szekszárd a vasárnapi forgalmat is le tudta bonyolítani kell is, hogy tisztelettel töltsön el mindenkit. Ami különleges öröm volt ilyen keretek között csinálni. A Szekszárdon eltöltött idő zavartalan élmény volt. Megállapításom az, hogy szinte alig tudok elmenni innét. ' Hát ez kedves volt. A szomszéd asztalnál elhúzódva Móricz Zsigmond ül. Ir. bizonyára emlékeit rögzíti meg, hogy csodálatos elbeszéléseiben találkozhassunk a bokréta káprázatos gyöngyszemeivel "

2Ü

S A látogatók által szinte ostromlott Szekszárd és a Sárköz, úgy tűnik, vég nélkül állta a rohamot.0" Az 1934. évi augusztusi Szent István ünnepségeken Tolna megyéből már 5 bokréta vett részt: a bátai, a koppányszántói, az őcsényi, a sióagárdi és a váraljai.0 1935-ben 50 község vett részt az országos bokrétán, „Őcsényi parasztcsaládból származik, beleszületett a sárközi tradicionális kultúrába. A népi kendermunkákat gyermekfejjel sajátította ej Pilissy Elemér és az ő nevéhez fűződik a régi sárközi női fejviselet felújítása az 1930-as években. A sírokból exhumálás során előkerült tülkös pártát, tornyos bársonyt, kontypántlikát felhasználva, rekostruálta a sárközi női fejviseletet. A későbbiekben is a népviselet, főleg a női fejviselet érdekelte, a megújuló néptánccsoportoknak ő készítette el ezeket a darabokat. 1975-ben a háromlábú sárközi babák (a bubák) készítéséért kapta a Népművészet Mestere címet. Pályázatokon is részt vett. Az 1970-es évek végén Kecskeméten rendezett népviseleti pályázaton sárközi fejviselete díjat nvert. de átvenni már nem tudta. " BALÁZS KOVACS-DELI 1999. 94. 20

5 Tolnamegyei Hírlap 1933. okt. 21. -"

6 „Szerdán kezdődik a kisgazdák és leventék megyénket is érintő 400 km-es távlovaglása, melyen mint már megírtuk tíz külföldi nemzet képviselői is résztvesznek. A megyénken átvonuló távlovaglók hétfőn délelőtt jel tízkor vonulnak át Szekszárdon és Öcsénven. Deesen az ünnepélyes fogadtatás után a lovasok elszállásolására kerül a sor, utána mindenki felekezete szerinti istentiszteleten vesz részt, majd megtekintik a hires sárközi népművészeti kiállítást. Egy órakor a kultúrházban bankettet rendeznek az ur/ovasok tiszteletére. Délután 3 órakor veszi kezdetét a népünnepély színhelyén, a községi legelőn hatalmas sátrak lesznek felállítva, ahol a vendégek és valamennyi sárközi község népes küldöttsége színpompás népviseletben fog elhelyezkedni. A népünnepélyt sárközi táncok és dalok fogják befejezni. A népünnepély keretében fogják megválasztani a sárközi pünkösdi királynét, akinek a férje a pünkösdi király az a levente lesz, aki a lóversenyt megnyeri. Este az urlovasok számára a kultúrházban közös vacsorát rendeznek, míg a lovasleventék a népünnepély színhelyén felállított sátrakban fognak vacsorázni, amit a szabadtéri tánc fog követni. " Tolnamegyei Hírlap 1933. máj. 31. - „Fejedelmi vendégek. György szász meiningeni herceg Thüringia volt fejedelme, Klára hercegasszony és Lütth Ola bárónő társaságában Szekszárdra érkezett, ahol két napig Szévald Oszkár alispán és neje vendége volt. A német herceg, aki ismerőse már a szekszárdiaknak, különös szeretettel viseltetik a magyarok iránt és minden évben ellátogat Magyarországra. Hétfőn a herceg felesége Lütth Ola bárónő és Szévald Judit társaságában Pestre utazott, ahol a kormányzó úr garden partiján vettek részt, majd kedden csatlakoztak a távlovaglókhoz, akiknek társaságéiban a pünkösdi ünnepeket ismét Szekszárdon töltik, résztvéve a decsi ünnepségeken. A távlovaglás után a hercegi pár két hétig lesz még az alispán vendége." - Tolnamegyei Hírlap 1933. máj. 31. - Az érkező érdeklődő esetenként még többet is kapott a vártnál. A Bécsből hazalátogató dr. Mozsolics Amália, aki a vármegyei múzeum vendégeként a lengyeli őskori leletekkel foglalkozott, így nyilatkozott a Tolnamegyei Újságnak a Sárközben és a múzeumban látott kézimunkákról: „A néprajzi gyűjtemény nagy érték a sárközi ősfoglalkozásokkal kapcsolatos tárgyak, a lakás és konyhafelszerelések, valamint a textilkészítés eszközei szinte teljesek. Engem mint nőt a tulajdonképpeni szakmámon túl ezek a sárközi női kézimunkák érdekelnek és leptek meg leginkább. A magyar napisajtó és a művészeti folyóiratok közléséből volt már tudomásom róluk, de nem hittem volna, hogy ilyen gazdag ez az anyag...A sárközi nép művészi fogékonyságát és nagyszerű művészi őserejét illusztrálja ez a hímzés, amelyet végeredményben idegenből ideszármazott ornamentikából, a reneszánsz virágdíszből fejlesztettek a XVII. század folyamán aképpen, hogy azt a nép művészi hajlamú kiváló asszonyai az úri osztálytól vettek át és a maguk speciális ízlésével egészen áthasonították olyan eredetivé, hogy az szinte példátlan szépséget és értéket jelent. " - Tolnamegyei Hírlap 1936. júl. 11. 343