Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)

Néprajz - Balázs Kovács Sándor: A Gyöngyösbokréta mozgalom története Tolna megyében

„A sárköziek tánca" - Pilisy Elemér felvétele. A megrendezett kiállításhoz kapcsolódó pályázaton részt vettek a dr. Pilisy Elemér által szervezett tanfolyamokon végzett sárközi menyecskék is: aranyéremmel tüntették ki: a Sárközi Népművészet Munkásait (Szekszárd kézimunkáért), Őcsényi Háziipar (szövés, hímzés), Sárközi Háziipari Szövetkezet Decs (hímzés, szövés), Bogár Andrásné Mozolai Eva Decs (hímzés), Császár Istvánné Szél Judit Decs (hímzés, tervezés), Bárdos Jánosné Müller Irén Őcsény (hímzés). Ezüstérmet kapott: Bokor Gyuláné Kun Erzsébet Decs (kézimunka), Mózsi Jánosné Borsós Julianna Alsónyék (kézimunka), Szép Józsefné Kun Sára Decs (kézimunka), Wernerné Tóth Katica Őcsény (kézimunka), Vesztergombi Jánosné Könczöl Erzsébet Decs (kézimunka), Benkő Sándomé Mátyás Erzsébet Decs (kézimunka) Bodor Józsefné Decs (szövés).""

4 lelkesedés és taps fogadta őket, amikor a sportpályára léptek. A lélekemelő látványt, melyet 1200 néző szemlélt végig, a levente zenekar himnusza vezette he, majd pöttöm kis kétyi óvódás gyermekek remek magyarsággal adtak elő verseket és jeleneteket. Óriási sikerük volt. Majd a Szekszárdi Daloskör adott elő kedves magyar dalokat. A szorosan vett Sárközi bokréta előadása Paulini Béta megnyitójával vette kezdetét, amit már a magyar rádió is közvetített a helyszínéről. Paulini után vitéz Vendel István polgármester magas szárnyalású beszéddel nyitotta meg a bájos és minden tekintetben magyaros jelenetek sorozatát. Elsőnek Alsónyék mutatta be ősi táncait, utána Decs, Ócsénv szép virágai ringták a tapsban viharzó tömeg előtt, majd a rádióból is jól ismert kedves fonás jelenete következett a váraljainknak. Szépek voltak, kedvesek és magyar eredetiek. Vezetőjük kész primadonna, akit az emberek ezrei sem tudnak zavarba hozni. A rögtönzött színpad deszkáira az agárdiak léptek. Párosan legényekkel jelentek meg. Káprázatos munkájuk elragadta a közönséget és a sok tapstól alig tudtak szóhoz jutni. Nagyon szépen énekeltek és még szebben és eredetibben táncoltak. Majd a kétyi legény jelentette be műsorukat, mondván: 'Most pedig következnek a kétyi svábok... de azért jó magyarok. ' Dörgő lelkesedés tört fel e pillanatban a nézők sorából. A szép német népdalok és sima ízléses keringőjüket, nagy élvezettel nézte mindenki. A színpompás szép élményt a bogyiszlóiak mártogatós tánca fejezte be. " - Tolnamegyei Hírlap 1933. okt. 11. 20

4 Tolnamegyei Újság 1933. okt. 11., BALÁZS KOVÁCS 2007. 392. - Közülük a második világháború után többen lettek a Népművészet Mesterei és a Népi Iparművész cím birtokosai: Szép Józsefné (már mint Kovács Józsefné) Kun Sára (1909-1999) hímző 1960-ban lett a Népművészet Mestere. „A sárközi főkötőhímzés különleges és gazdag változatú öltéstechnikáját az 1930-as években, már csak néhány asszony ismerte Deesen és az egész Sárközben. Részt vett azon a tanfolyamon, ahol a község leghíresebb fűkötövarrónője. Szél Judit tanította a fiatalokat erre a régi technikára. Ó is tartott 1931 és 1936 között tanf olyamokat Deesen. Váralján. Zengővárkonyban. A legrégibb fekete, fátyolszerű finomsággal kivarrott fökötők öltéstechnikája igen gazdag. Viszonylag kevés főkötőt hímeztek a Sárközben színesen. Kun Sára ezt olyan mértéktartással alkalmazta, hogy ezzel is fokozta az aprólékos hímzés finomságának hatását. Kiváló értője volt a rojtozásnak és a gyöngyfüzének is. 1954-ben népi iparművész, 1960-ban a Népművészet Mestere. " - BALÁZS KOVÁCS-DELI 1999. 93. - Werner Andrásné Tóth Katalin (19091993) „A szövést 1935 után tanulta idős asszonyoktól, s ettől az időtől kezdve kizárólag ezzel foglalkozott. Az 1930-as években kiváló művelője volt a sárközi hímzésnek is, amit a PHisy Elemér által szervezett tanfolyamokon sajátított el. A Sárközi Népművészeti Szövetkezet alapító tagjaként kezdte meg tervezői-művészeti munkásságát, oktató munkáját. A fiatal szövetkezeti tagok mesterüknek vallották. Segítette, tanácsokkal látta el a kezdőket. Alapos szakmai tudással, nagy gyakorlattal, a sárközi szőttes hagyományok ismeretében kiváló művészi érzékkel fogott hozzá - néhány hasonlóan kiváló társával együtt -. a szőttes dokumentáció elkészítéséhez. Igen jelentős eredményeket ért el az amatőr mozgalomban. 1968-ban leírta a sárközi szövés technológiai folyamatát, és részleteket közölt saját mintagyűjtéséből. E kiadvány az utánpótlás nevelése szempontjából volt fontos, melyet egész életében szem előtt tartott. 1954-ben népi iparművész, 1955-ben - az elsők között - a Népművészet Mestere cimet kapta. " - BALÁZS KOVÁCS-DELI 1999. 90. - Még egy babakészítőt említünk Tóth Jánosné Kovács Sárát (1903-1980). 342