Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)

Néprajz - Balázs Kovács Sándor: A Gyöngyösbokréta mozgalom története Tolna megyében

és vitéz Vendel István 9

6 polgármesterrel együtt megérkezett Gömbös Gyula miniszterelnök és a kormány képviseletében: Mayer Károly földmivelésügyi államtitkár is, akinek kíséretében voltak Tóiy Gergely és Plósz Béla államtitkárok, Burián Mihály tábornok, Tomcsányi Gyula, Czvetkovics Ferenc, Mihók Ernő, Báthory Oszkár, Békéssy Jenő miniszteri tanácsosok, dr. Wellmann Oszkár'

9

7, az állatorvosi főiskola rektora, Mutschenbacher Emil, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület

19

8 igazgatója, Konkoly Thege tanulmányait a budapesti tudományegyetem jogi karán folytatta. Hazai tanulmányait megszakítva, a harmadik évfolyami ismereteket a berlini jogi egyetemen szerezte. 1907. ápr. 2-án Budapesten a politikai tudományok doktorává avatták. Gyakorlati ismereteit, díjtalan közigazgatási gyakornokként 1907 februárjától Tolna vármegye szolgálatában szerezte. Diplomája átvételét követően szintén itt kapott díjas gyakornoki kinevezést. Aljegyző, majd 1912. márc. 29-én a Völgységi járás főszolgabírója lett. Betegsége miatt 1917-ben visszavonult a közéletből, ahová 1927-ben tért vissza. Különböző funkciókat töltött be: az országgyűlés felsőházának póttagja, majd rendes tag. 1931-ben kinevezték Tolna vármegye főispánjává és egyúttal megbízták Bács-Bodrog vármegye és Baja törvényhatósági jogú város főispáni teendőinek ellátásával. 1933-ban lemondott főispáni állásáról. 1933. szept. 27-én Tolna vármegye alispánjává választották. Mindvégig magatartásának jellemzője volt a szerénység, a hivatali élet tisztasága megtartására törekvés. 1937-ben a bonyhádi választókerület országgyűlési képviselőjévé választották. 1942-ben a Hűséggel a Hazához! mozgalom elnöke lett. 1944. okt. 19-én a nyilasok letartóztatták. - DOBOS 2001. 259-266. 19

6 Vendel István Wendl (Szekszárd, 1883. szept. 25. - Szekszárd. 1967. márc. 6.): politikus. Iskoláit Szekszárdon végezte, a Garay János Gimnázium első érettségizett osztályának tanulója. A fővárosban, Budapesten járt egyetemre - árva gyermekként - jog- és államtudományt tanult. Az első világháború alatt számos harctéren harcolt, több kitüntetést kapott, főhadnagyként szerelt le. Szekszárd jogügyi tanácsosa lett. 1921. dec. 22-én polgármesterré választották. E tisztséget 1944 augusztusáig viselte. Városfejlesztési politikája tette Szekszárdot várossá, ami az általánosan kedvezőtlen pénzügyi helyzetben nem kis célnak számított. Az utcák, terek kövezése, járdák aszfaltozása nem kis terhet jelentett az adófizetőknek. A jelentősebb beruházások többnyire államsegélyből történtek, mert komoly gazdasági háttér hiányában a megalapozott fejlesztéshez hiányzott a nagy adófizetői réteg. Ráadásul a gazdasági válság után a városban kialakult politikai állapotban az ellenzéket csak virilisek szavazataival lehetett féken tartani. A személyét érő állandó támadások az 1935-ös képviselőválasztás ellenzéki sikere után folytatódtak. A polgármester és társai közigazgatási bíróságnál való megvádolására is vállalkozott az ellenzék. Polgármestersége alatt 24 építménnyel, közművel gyarapodott Szekszárd, többségében állami támogatással, hiszen ezen idő alatt másfél millió pengővel kevesebb adót fizettek az államkasszába, mint amennyit munkálatokra a város kapott. 1944-ben szembehelyezkedve a zsidók elkülönítését elrendelő paranccsal nem alakított ki a megyeszékhelyen gettót. Amikor a helyi nyilas pártház létrehozásához sem utalt ki párthelyiséget, a belügyminiszter Zentára helyezte át. Mivel Vendel István az áthelyezést nem fogadta el, ezért nyugállományba került. -HÍRN 1930. 27-29., BALÁZS KOVÁCS 2002. 128-129., DOBOS 2005. 427-430. 1

9 Welmann Oszkár (Szászrégen, 1876. okt. 8. - Budapest, 1943. máj. 4.): állatorvos. Az MTA tagja (1936). Az Országos Törzskönyvelő Bizottság elnöke, a Szarvasmarha-tenyésztő Egyesületek Országos Szövetségének alelnöke. A Magyar Természettudományi Társulat mezőgazdasági szakosztályának alelnöke (1933-1939, 1941-1943). A felsőház tagja (1936-1941). 1897-ben a budapesti Állatorvosi Főiskolán állatorvosi, 1907-ben állatorvos doktori oklevelet szerzett. 1897 és 1901 között a budapesti Állatorvosi Főiskola élettani intézetében I. tanársegéd. 1901 és 1905 között Kaposváron gyakorló állatorvos. A bécsi és berlini mezőgazdasági főiskolán is tanult. 1908-1909-ben Dániában, Franciaországban, Hollandiában, Nagy-Britanniában és Svájcban tett tanulmányutat. 1907-től az Állatorvosi Főiskola állattenyésztési intézetében segédtanár, 1910-től az állattenyésztéstan rendes tanára; 1931 és 1933 között a főiskola rektora. 1934-től a budapesti műszaki és gazdasági egyetem mezőgazdasági és állatorvosi karán az állattenyésztéstan nyilvános rendes tanára. A török és perzsa kormány meghívására Törökországban (1932-1933) és Perzsiában (1936) irányította a korszerű állattenyésztés megszervezését. Főként az állattenyésztés fiziológiai, biokémiai és anyagforgalmi, valamint biológiai-örökléstani kérdéseivel foglalkozott. Magyarországon először vetette alá állatok testét kvantitatív kémiai elemzésnek, meghatározta a hús- és zsírtermelés energiaszükségletét és asszimilációs munkáját, tisztázta az ásványi sók forgalmának problémáját. Ezzel kapcsolatosak nagy jelentőségű rachitiskutatásai. Gyakorlati munkássága nagymértékben járult hozzá a magyarországi állattenyésztés fellendüléséhez. Az ásványi sók és a vitaminok fontosságának hangoztatásával az okszerűbb takarmányozás, a korszerű szarvasmarha-törzskönyvezési rendszer kidolgozásával egyengette a helyes tenyészkiválasztás útját. - MARKO VI. 2007. 1343-1344. 19

8 Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE): Több kisebb mezőgazdasági társaság létrejötte (Pályafutási, Állattenyésztési) után belőlük alakult meg 1835. június 8-án a Magyar Gazdasági Egyesület. Elnöke: Gróf Károlyi Lajos, alelnöke: a Tolna megyei birtokos Csapó Dániel lett, fizetéses titkára („titoknoka") 1836-tól Kacskovics Lajos, aki az egyesület folyóiratát Gazdasági Tudósítások címen szerkesztette 1841-ig, mely időtől a hetenként megjelent Magyar Gazda váltotta fel ugyanazon szerkesztés mellett. Sikeres állat, gyapjú és gépkiállításokat szerveztek. 1839-től Károlyi György gróf lett az elnöke. Az egyesület 1827 és 1945 között működött. Célja eredetileg a hazai mezőgazdaság felvirágoztatása, különös tekintettel az állattenyésztésre. 1845-ben már 8 szakosztálya (gazdasági ismereteket terjesztő, földművelési, állattenyésztési, szőlőművelési, kertészeti, erdészeti, selyemtenyésztési, gazdasági gép- és mütani) és több helyi szervezete is volt. Befolyása volt Magyarország agrárpolitikájának alakítására, a törvény-előkészítés folyamatára, jelentős szerepet játszott pl. a cselédtörvény megszületésében, illetve a földreform megakadályozásában. A nagybirtokosok és parasztgazdák érdekeit egyaránt képviselte. 1868-tól évente gazdakongresszust hívott össze. Az OMGE kezdeményezésére jött létre a Nemzeti Lovarda. Az OMGE alapitotta (1859) és tartotta fenn az állami átvételéig (1878) a budai Vincellér- és Kertészképző Gyakorlati Tanintézetet. Mezőgazdasági versenyeket, kiállításokat, népszerű előadásokat, tanfolyamokat, ankétokat, tanulmányutakat szervezett, pályadíjakat adományozott. - KOLLEGA TARSOLY XV. 2005. 404. 340