Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)
Néprajz - Balázs Kovács Sándor: A Gyöngyösbokréta mozgalom története Tolna megyében
sorában ott láthattuk nemcsak a város magyarságának színe-javát, hanem a rengeteg vidéki vendéget, magas méltóságokat, a közigazgatás és a honvédség reprezentánsait. A bemutató műsorszerüen elevenen pergett le. A közönség mindenhonnan jól láthatta a táncokat, amelyet Paulini Béla, ez a lelkes magyar, a Bokréta Szövetség országos elnöke szervezte és irányította. A bemutató kezdetén borús volt az ég, a táncpadló körül elhelyezkedett gyöngyös csoportok azonban a tribün magasságéiból így is pazar képet nyújtottak. Mint a zöld gyeptakaróból varázsszóra élő, hajladozó virágok bújtak volna elő, úgy lepte el ez a magyar népviseleti csokor a mezőt. A szem nem is tudta, melyikben gyönyörködjék, s mi, akik először élveztük szabadon az ország válogatott bokrétáit tobzódhattunk a színeknek, szalagoknak, csilló zsinoroknak, szikrázó gyöngyiöknek és lehelet finom hímzéseknek minden képzeletet felülmúló tömegében. Az a magyar nép, amely a munkában till lemondó igénytelen lenni, most megmutatta, hogy legszebb hagyományaink, legédesebb nótáink, tüzes színeink, csillagos ábrándjaink leghívebb őrzője a kimeríthetetlen erő és képzelet csupa játékos kedv, megható gyengeség. Már az első számot a hosszu-hetényiek dekoratív aratóünnep-fantáziáját, amely szép népi szokásainkat csillogtatta meg, lelkesedéssel fogadta a sokezer néző. Felvillanyozva az egyszerűségében szép ősi zengésű kintről lelkes taps és éljenzés köszöntötte a táncosokat, akik előadták még a csillagcsárdást, üde ritmikával, közvetlenséggel. A horgosiak kedves énekszámmal újabb hangulatot hintettek szét, majd friss csárdások ropogtatta meg csontjukat. A tápéiak üveges-tánca és marsa szikrázó gyöngyszeme volt a népi ünnepélynek. Kitörő lelkes tapsot kaptak. A doroszlóiak festői csoportba — kedvesen ismerjük őket a kisebbségi sorsból - most is elkápráztatta a közönséget s magát Paulini mestert is. Dévajkodó s mégis szemérmes kedv - ez a magyar tánc lényege és éltető eleme - jellemezte a doroszlóiak megkapó érzékkel és figyelemmel előadott táncait. Külön ki kell emelni az érsekcsanádiak ízes, filmre kívánkozó menyasszonytáncát. Több volt ez játéknál, életkép, eleven és színes minden részében olyan, mint egy gyönyörű szőttes. A hármas ugró, a magyar temperamentum, s női koreográfia egyik legszebb virága. Ezt és a többi táncot is rengetegen fényképezték és filmezték színes és fehér, fekete filmre. A szünet után a bácskertesiekperdültek a dobogóra...Báta bokrétája a lépő-, futó- és üveges tánckölteménnyel aratott nagy és lelkes tetszést. A Józseffalviak, a Bukovinából hazatért székely magyarok ősi táncát a barázdán futót és a verbunkost mutatták be tűzzel, kedvvel, úgy hogy meg is kellett ismételniük. A gombosiakat - híres tüzesvérű táncosok — nagy érdeklődés várta... " I2 0 A Bátai Bokréta repertoárját leginkább az eszközös táncok jellemzik, melyek a magyar néptánckincs legváltozatosabb csoportját képezik. Nem csak az asszonyok tudtak üveggel a fejükön táncolni, hanem a férfiaknak is volt (és van) egy üvegtáncuk, amit sorba rakott üvegek felett jártak, amit üvegcsárdásnak neveztek. Az aratóünnepet játszó csoport reklámcélú fényképezkedése. A Bátai bokréta első színpadi tánca az aratóünnep bemutatása volt. Ez lényegében az aratás befejezésének megünneplése volt, amelyet nagybirtokos vidékeken látványos közösségi szokásként tartottak számon. Az aratás utolsó vagy utolsó előtti napján a marokszedő búzakalászból készítették el az aratókoszorút, amellyel az aratók ünneplő ruhában, menetben vonultak a gazda portájára. Bátán az 12 0 Hírlap 1941. júl. 29. - idézi RUDOLF 201 1. 333. 316
