Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)

Néprajz - Balázs Kovács Sándor: A Gyöngyösbokréta mozgalom története Tolna megyében

megfelelően, jellemzője az ugró mozgás, valamint a páros és csoportos formánál a kézfogás: a derekat nem karolják át, hanem csak fél kézzel fogózkodnak össze. Magyarországon a kanásztánc igazi hazája Somogy, ahol a kísérőzene is a legrégiesebb, és minden táncos ugyanazokat a lépéseket szokta egyénileg variálni. A sárközi ugrós formailag fejlettebb a somogyinál: hosszabb és több tagú motívumokból áll; szinte mindenki más-más lépésformát választ, de azt azután huzamosan időn át változatlanul ismétli. A sárközi verbunk korántsem bizonyult olyan életrevalónak, mint a kanásztánc. A verbunk a Sárközben is tánckezdő férfiszóló volt, mert ahol már kihalt is, az idősebbek a csárdás első lassú részét verbunknak nevezik. A páros táncok összefoglaló neve a Sárközben is a csárdás, nagyon népszerű. Országszerte két részből áll, lassúból és frissből, míg azonban egyebütt e két rész mozgásanyaga meglehetősen egységes, a Sárközben eléggé élesen elválik. Itt a lassú csárdás meglehetősen szegényes változatban él: két lépésből, forgásból tevődik össze, legfeljebb a régies fél kézzel, oldalt állva való összefogózás említhető. A sárközi gyors csárdás viszont annál gazdagabb és az ugrós mellett a másik reprezentatív tánctípus; mozgáskincse igen gazdag, jellemzi a lippentés (vagy mártogatás), az aprózó kopogások és régiesebb változataiban a párclegendős, illetve egy-, majd kétlépéses változatok. Bátaiak csárdás tánca. A sárközi táncok közül a női karikázó (körtánc) tér el legjobban az országosan ismert típusoktól, és a legjellemzőbb s talán legszebb táncuk is. Tulajdonképpen női csoporttánc, de már kezdettől fogva részt vehetnek benne férfiak is, általánosabb azonban az a gyakorlat, hogy a gyors résznél állnak be, illetve szakítják szét a kört párostáncra. Lassú részeit mindig énekszóra, a gyorsat zenére is járhatják. A sárközi karikázó első része a lassú lépő, belépő, más néven babázás, fáridázás, ritkábban csillegő, ehhez - Bátát kivéve - 11 szótagos dallamokat énekelnek. Sajátos a mozgáskincse: alaplépése kettő jobbra, egy balra, tehát egy irányban halad a kör; igen jellemző az előre-hátra lépegetés, amelyből a ringató mozdulat, az ún. babázás keletkezett. A körtáncnak ez az első része a legjellemzőbb a Sárközre. A karikázó második részének csárdásszerű lépései vannak, és új csárdásdallamokra is járják. A harmadik részre a futólépések és a friss (gyors) csárdásdallamok, valamint a 8 szótagos dudanóták jellemzők. A karikázónak sok alkalmi változata volt: másként táncolták szőlőőrzéskor, a bátaiak a nagyböjtben. (A lányok a nagyböjtben játékos időtöltésként táncolták.) Alkalmanként a lassú, illetve a gyors részek maradtak cl, vagy váltották át páros táncra. Ha nagyon nagy volt már a kör, egyszerre középre szaladt mindenki, kezdődhetett az egyes kis körök kialakítása és ismét egyetlen nagy körré egyesülése. 310