Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)

Néprajz - Balázs Kovács Sándor: A Gyöngyösbokréta mozgalom története Tolna megyében

orgánum. Míg a Bokrétások Lapját Paulini szinte teljesen maga írta és szerkesztette, addig a Hagyomány Szavában már szélesebb gárdát is bevont. A szervezet tényleges tevékenységét elsősorban az augusztusi bemutatók jelentették. Az első előadássorozatra 1931-ben került sor. A sajtó úgy üdvözölte a Gyöngyösbokrétát, mint a magyar kultúra egyik megváltóját. Művészek, értelmiségiek, külföldi vendégek lelkesedtek az „őszinte báj" megnyilatkozásaiban." Mindjárt rangos pártfogói akadtak a mozgalomnak. A néprajzosok közül: Györffy QQ QQ / Q/"\ István, Viski Károly , Lajtha László, Seemayer Vilmos, Szendrey Zsigmond , Szendrey Akos , Gönyey Sándor, Bátky Zsigmond

9

1 és Madarassy László

9

2 támogatta az ügyet, de Kodály Zoltán is, aki később a lakodalomra a bátai bokréta háziünnepséget rendezett: teljesen a bátai szokások szerint tartották a lakodalmat. Bokrétás násznagy kérte a menyasszonyt, a szakácsasszonyok táncát is eljárták, meg az üvegcsárdást is. " - ,,A bátai Bokréta helyi támogatása. Bátárál jelentik, hogy a Bokréta a helyi közigazgatási hatóság részéről nagy erkölcsi, de anyagi támogatásban is részesül, amennyiben kap ingyen helyiséget, világítást, sth. A bátai helyi közigazgatási hatóság eme ténykedéséről örömmel emlékezünk meg, jó volna, ha a példaadást minden bokrétás helységben követnék. " - Bokrétások Lapja 1934. október, 1936. május-június. 8

7 RAGADICS 1996. 8

8 Viski Károly (Torda, 1883. ápr. 14. - Budapest, 1945. szept. 5.): etnográfus, nyelvész. A kolozsvári egyetemen latin-magyar szakos tanári oklevelet szerzett (1906). A székelyudvarhelyi kollégium tanára (1906-tól); diákjaival mintaszerű iskolai néprajzi gyűjteményt hozott létre. Kolozsváron finnugor nyelvészetből doktorált (1906), majd szülővárosában népnyelv kutatást végzett. Nagyszalontai tanárként az Arany János-kultuszt kutatta, fáradozott az „Arany reáliák múzeumának" létrehozásán, amit az első világháború megakadályozott. Politikai okokból megvált a tanári pályától (1919), s a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának munkatársa lett; múzeumőr (1922-től). Részt vett a múzeum átköltöztetésében a Könyves Kálmán körúti gimnázium épületébe (1924-1925), majd az új kiállítás megvalósításában (1929). Érdeklődése a tárgyi és szellemi néprajznak csaknem minden területére kiterjedt, s elméleti és tudománytörténeti kérdésekkel is foglalkozott. Múzeumi munkájának fókuszában a népművészet állt, közreműködött az 1924-ben megindított Magyar Népművészet sorozat munkáiban, több füzetet írt. Bátky Zsigmonddal és Györffy Istvánnal együtt elkészítette a magyar népművészet első áttekintő rendszerezését (1928), a velük együtt megvalósított négykötetes néprajzi kézikönyv részére a díszítőművészet és a bútor nagy fejezeteit írta (1933-1935). Alapvető tanulmányai jelentek meg a népi hangszerekről és a világítóeszközökről. Behatóan foglalkozott az etnikai csoportok kérdésével. A művelődéstörténet, néprajzi és nyelvészeti szemlélet együttes érvényesítése jellemezte több jelentős feldolgozását. A Közgyűjtemények Országos Főfelügyelőségének munkatársaként (1936-tól) a vidéki múzeumok működését irányította. A Néprajzi Intézet igazgatója (1941-1945). A kolozsvári egyetemen (1940-től), majd a budapesti tudományegyetemen a néprajz nyugalmazott rendes tanára (1941-től). Sokat tett Erdély, a Dunántúl és a Felföld néprajzának feltárása érdekében. Érdeme idegen nyelvű publikációi révén a magyar néprajzi és népművészeti kutatások eredményeinek külföldi népszerűsítése. SELMEC'Zl KOVÁCS 2002/a. 940-941. s" Szendrey Zsigmond (Szatmárnémeti 1879. febr. 28. - Balatonfenyves 1943. máj. 28.): etnográfus, folklorista, tanár. Magyarlatin szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett (1903). Gimnáziumi tanár Pécsett, Gyöngyösön, Bártfán, Makón, Budapesten, majd Nagyszalontán (1912-1918). Zűrjén nyelvészeti tanulmányokat folytatott. Nagyszalontán kezdett néprajzkutatással foglalkozni; hat évig irányította a Foklore Fellows helyi gyüjtőtevékenységét. Főként a magyar néphit, népszokások, valamint mondák területén végzett értékes kutatásokat. A Magyarság néprajza című négykötetes összefoglaló mű munkatársa. Kéziratban maradt a fiával, Szendrey Ákossal együtt kidolgozott Magyar néphit és népszokások lexikon. - KODOLÁNYI 2002/d. 843. 91

1 Szendrey Ákos (Kolozsvár 1912. dec. 7. - Budapest 1965. nov. 20.): etnográfus, folklorista. Diplomáciai pályára készült, a Pázmány Péter Tudományegyetemen jogi és közgazdasági tanulmányokat folytatott, jogi doktori címet szerzett (1928). A Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti (1927-1930), majd a Néprajzi Osztályának munkatársa (1930-1947). Az önállóvá vált Néprajzi Múzeum főigazgatóhelyettese (1947-től); az Ethnológiai Adattár osztályvezetőjeként vonult nyugdíjba (193). A Pázmány Péter Tudományegyetem BTK-án magántanári képesítést szerzett (1947). Elsősorban a magyar néphittel, hitvilággal, valamint a társadalom kérdéseivel foglalkozott. Mintegy 300 tanulmánya és népszerűsítő írása jelent meg. A történettudományok kandidátusa (1962). - KODOLÁNYI 2002/c. 843. 9

1 Bátky Zsigmond (Kocs, 1874. jan. 5. - Budapest, 1939. aug. 28.): etnográfus, geográfus. A budapesti egyetemen földrajzi és természetrajzi tanulmányokat folytatott, 1900-ban doktorált. 1896-tól a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályán, majd könyvtárában dolgozott. 1919 őszétől kormánybiztosként a néprajzi osztály vezetője, 1920-tól kinevezett igazgatója. 1926-tól 1934-ig a Néprajzi Értesítő szerkesztője. 1934-ben nyugdíjazták, ekkor megkapta a főigazgatói címet. A népi építkezés körében végzett munkálatai mellett fő témái: egyetemes néprajzi, gazdaság- és település-földrajzi, nyelvészeti kérdések. Döntő szerepe volt „A magyarság néprajza" című összefoglalás létrejöttében, melyben maga a táplálkozás, építkezés és mesterkedés fejezetet készítette el. Különösen a népi építkezés körében végzett kutatásai jelentősek. Rendszerezte a magyar parasztház típusait, tüzelőberendezéseit. Elmélyült kutatómunkája, céltudatos szerkesztői és múzeumvezetői tevékenysége nagyban hozzájárult a magyar néprajztudomány európai szintre emeléséhez. Kogutovicz Károllyal együtt földrajzi zsebkönyveket és atlaszokat is szerkesztett. - KENYERES 1967. 141., SELMECZI KOVÁCS 2002/a. 70-71. 9

: Madarassy László (Kecskemét 1880. júl. 10. - Keszthely 1943. júl. 1.): etnográfus. A budapesti tudományegyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett. A Magyar Nemzeti Múzeum szolgálatába lépett (1904), ahol a Néprajzi Osztályon az ősfoglalkozások tárgyait magában foglaló gyűjteményt kezelte. A Néprajzi Osztály (Néprajzi Múzeum) igazgatója (1934-1936). Elsősorban az állattartás, a pásztorélet, valamint a pásztorművészet állt tudományos kutatásai középpontjában. A népi faragóművészet alkotásait igyekezett megszerezni a múzeumi gyűjtemény számára. Kisebb közleményei az Ethnographiában és a Néprajzi Értesítőben jelentek meg a pásztorélet tárgykörében. A Magyar Néprajzi Társaság titkára, majd alelnöke, a társaság Ethnographia - Népélet című folyóiratának szerkesztője (1931-1934). - KODOLÁNYI 2002/b. 577. 303