Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)
Néprajz - Balázs Kovács Sándor: A Gyöngyösbokréta mozgalom története Tolna megyében
Bokréta Szövetség művészeti tanácsadója lett. Zenei, irodalmi, képző- és iparművészeti körökből Volly István, Kerényi György, Karácsony Sándor, Glatz Oszkár, Tüdős Klára, Holló Valéria és Iser Márta csatlakozott a támogatókhoz. A politikusok közül is voltak szimpatizánsok: Zsindely Ferenc, Csíkvándy Ernő, Padányi-Gulyás Jenő és Hertelendy Miklós képviselők, Wlassics Gyula államtitkár, Dorner Aurél miniszteri tanácsos, Csoór Lajos az Igazság című lap tulajdonosa, László Géza kereskedelmi minisztériumi osztályfőnök és Benkő Sándor, az iparügyi minisztérium főtisztviselője. A hagyományőrző népi együttesek egy-egy népszokásukat, saját dalaikat, táncaikat, viseletüket színpadi megjelenítések keretében, többé-kevésbé színpadra rendezett formában mutatták be. A műsorszámok jelentős részében, sajátos szokáskeretbe ágyazva jelentek meg a táncok és dalok, nagy gondot fordítva a táji jellegzetes látványos viseletre. A bemutatott táncok zöme a változó színvonalú, egyszerűbb koreográfiák mellett megőrizte a sajátos hagyományokban gyökerező rögtönzöttséget. A bemutatkozások és folytonos szereplések után számos bokrétás falu biztos támpontot jelentett az induló néptánc kutatás számára. Ocsény A főváros kezdeményezésére, az első budapesti Gyöngyösbokréta bemutató 1931. augusztus 19-20-án került megrendezésre. A sikerre való tekintettel továbbra is rendületlenül szervezte és anyagilag támogatta a mozgalom létének különféle megnyilvánulási formáit, hiszen felismerte benne páratlan turisztikai vonzerejét. Látványosságot jelentett Magyarországnak. Paulini Béla rendezésében első alkalommal mindössze tíz település népi csoportja vett részt, táncolt eredeti néptáncokat a Városi Színházban 9 3 és csupán két napig csillogott a fővárosban: 9 4 „ ...a Székesfőváros áldozatkészsége világra serkentette az első kis Gyöngyösbokrétát. Amelyben tíz népi csoport találkozott, s aminek bemutatkozására legfeljebb ha száz ember - merte pénzért megváltani a jegyét. Teljes joggal...A Gyöngyösbokréta előtti Szent István napi hetek „attrakciói" többnyire kifejezetten zavaros botrányokban fúltak... A második napon ugyan - két napig tartott az egész Első ciklus -, már megindult az érdeklődés. Az esti előadások mindig három részből álltak: az első felvonásban négy falu mutatkozott be, a másodikban szintén négy, míg a harmadikban három. A felvonásokat húsz perces szünetek követték. A Gyöngyösbokréta mintegy számba vette és bemutatta az akkor élő népviseleteket. 1931. augusztus 1920-i első Szent István-napi fellépése alkalmával az őcsényi csoport kirobbanó sikerrel sárközi lakodalmast mutatott be. így ír erről a Tolnamegyei Újság 1931. augusztus 26-i számában: „A fővárosi lapok már megírták, hogy f. hó 18-én és 20-án a Szent István ünnepségek alkalmával mutatta be a Városi Színház Paulini Béla rendezésében a ,, Gyöngyös bokrétát". E magyar földműves játékszínben Paulini Bélának valóban sikerült remek bokrétába szedni ennek a hazának sok-sok igaz népies nemzeti értékét. A magyar zene, magyar virtus és sírva vígadás őszinte közvetlen megnyilvánulása, mely a különféle népies viseletek szívünk szerinti remek tarkaságában elénk tárult, ritka élvezetben részesítette a főváros kényes ízlésű, kritikus közönségét. Őszinte elragadtatást, rokonszenvet és megbecsülést váltott ki a közönségből a föld egyszerű gyermekeinek színes kedélyvilága, jó ízlése, stílusa és a művészet iránti érzéke. A mindkét napon zsúfolásig meg telt színház közönségét különösen az őcsényi csoport ragadta magával. Gyönyörűen énekelt, finom színezésű eredeti magyar népdalai, hibátlanul tökéletes és ösztönös művészettel elő adott párját ritkító szépségű táncai olyan nag' hatást keltettek, hog' ezért csak a legnagyobb elismerés illeti a csoport buzgó tanítómesterét, Szilágyi Béla református lelkészt, aki biztos kézzel vezette népének előadását. De nag> elismerés illeti a szereplőket is: Szilág'i Ilonéit, Szilág'i Erzsébetet, Görcsös Évát, Mónus Évát, Abró Sáréit, Mózes Évát, Taba Sárát, Csapó Erzsébetet, Magyar Sárát, Nádi Évát, Réicz Erzsébetet, Mátyás Évát és Deák Sárát, akik többi társaikkal együtt viharos tapsokat arattak úgy a menyasszonyt kísérő körtáncban, mint a szakácsasszonyok táncában. n 1911. december 8-án adták át az épületet az akkori Tisza Kálmán téren, kezdetben 3167, később 2400 férőhellyel rendelkezett. Bezárásáig Budapest, illetve az ország legnagyobb befogadóképességű színházépülete volt, mely rövid idő, 9 hónap alatt készült el. Kezdetben Népopera, később Városi Színház, ma Erkel Színház néven ismert. 9 4 PAULINI 1937. 9 3 Bokrétások Lapja 1936. július 3. 304
