Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)

Néprajz - Balázs Kovács Sándor: A Gyöngyösbokréta mozgalom története Tolna megyében

A rá visszaemlckezők szerint nagyon közvetlen ember volt. Bokréták alkalmával zsinóros magyar ruhában járt és a karádiak róla költött rigmusa szerint pipázott is: „Béla bácsi pici szája, mindig benne a pipája."

1 Maga a Gyöngyösbokréta elnevezés is tőle származott, egy ízben - az egyik népi csoport fellépését nézve - elragadtatva kiáltott fel: „olyan ez, mint valami gyönyörű gyöngyösbokréta!" Paulini eredetileg újságíró volt, s különböző irodalmi és műkedvelő színpadi munkák után, 50 éves korában állt kitűnő szervező készségével és ügyszeretetével a népművészeti mozgalom élére. Neve összeforrt a Gyöngyösbokrétáéval. Kora társadalmi és politikai nézeteivel való kompromisszumok útján megkapta a kormányzat teljes támogatását. Jobbára falusi tanítókat, jegyzőket, protestáns lelkészeket nyert meg az ügynek. A bokréták vezetőit - akik felújító és tradíciót teremtő munkájukkal egyszerre járultak hozzá a lakodalmi és fonóbeli szokások, a karácsonyi és más dramatikus hagyományok megismertetéséhez és továbbéltetéséhez, valamint a viseletek, dalok és táncok hagyományozásához és népszerűsítéséhez -, mind személyesen is ismerte Az 193l-es bemutató után a népszínművek érdektelenné váltak, szívesebben látták a Gyöngyösbokrétát. Paulini sokat adott arra, hogy ország-világ hitelesnek, sőt egyedül hitelesnek tekintse mindazt, amit a bokrétások bemutattak. Hosszú éveken át külön felkért neves etnográfusokat is a helyi hagyományok vizsgálatára és az adott község bokrétás műsorának szakmai hitelesítésére. Az idők múlásával azonban az etnográfusok fenntartásai miatt ezek a hitelesítő akciók abbamaradtak. s így fordulhattak elő olyan esetek, mint a váraljai, ahol Dömötör Sándor juhász ,, hátravágós " tánca eredeti váraljai népi hagyományként épült be a műsorba, pedig Dömötör Somogy megyéből költözött Váraljára és furulyáit, valamint az azokon megszólaltatott dallamkincsét, táncmotívumait szülőföldjéről hozta magával. A sajnálatos tévedés azért fordulhatott elő, mert sem a helyi bokrétát vezető Jánosi György református lelkész, sem a közvetlen környezetében élők nem rendelkeztek megfelelő mélységű folklorisztikai szakértelemmel. ' Szerencsére Paulini sokkal jobb szervező volt, mint ideológus. Szinte a szervezés legapróbb részletéig mindent maga végzett, a színpadi munkát személyesen és határozottan irányította, diktátor és atya volt egy személyben. Lapot szerkesztett és magas rangú pártfogókat szervezett a mozgalom támogatására. Népi kerámia és szőttes árusítást, kiállítást, divatbemutatót szervezett, az ügyek vitelétől még a Bokréta Szövetség főtitkárát, dr. Molnár Imrét is elmarta. Közben a magyar úr szerepében érezte jól magát, igyekezvén a „magyar úr" jellemző tulajdonságait láttatni viselkedésében. Gönyey Sándor visszaemlékezése szerint a Néprajzi Múzeumban hozzáforduló Paulininek az első bemutatóra Boldog, Mezőkövesd, Buják, Bocsárlapújtő, Nagykálló és Zsámbok csoportjait ajánlotta.

8" Paulini mindenütt személyesen járt és mindenütt megnyerte támogatónak a falu vezető társadalmi erejét. (Ez nem mindig volt azonos az értelmiségi, vagy vagyonos réteggel.) A gondolat és maga mellé leginkább a tanítókat állította, akik között a helyi hagyományok sok lelkes gyűjtőjét is megtaláljuk. Olykor a jegyző, máskor a pap, - főleg a protestáns vált a helyi bokréta vezetőjévé. Ugyanakkor Paulini az egyszerű Tolnamegyei Újság 1936. júl. 29. 7

8 GÖNYEY 1938.427-429., ROMSICS 1996. 86. 7

9 JUHÁSZ 1996. 8

0 GÖNYEY cn„ PAULINI 1937., PAULINI 1940. 300