Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)
Régészet - Szabó Géza - Fekete Mária: Janus-szobor Pannóniából, a kora vaskori Regöly-csoport lelőhelyéről
A szobor környezetében és a lelőhely közelében talált régészeti leletek, azok kapcsolatainak ismertetése Regölyben a Janus-szobor mellett talált többi tárgycsoport közül az üvegek biztosan nem helyi, hanem kis-ázsiai gyártmányok. (14. tábla I.) A kerámialeletek között számos olyan forma- és technológiai megoldás van, amelynek a vizsgált korszakunkban a területünkön való megjelenéséről eddig nem volt tudomásunk. Biztosan mühelyterméknek tarthatók az üreges peremű és a belső fedőperemes tálak, 122 valamint a sugárirányban bordázott csészék. (10., 15., 17. tábla 1., 18., 35. tábla /., 5) Az itt általánosan is szokatlanul vékonyfalú, magas hőmérsékleten égetett kerámia feltűnő jelenség a korabeli anyagban. Csak többszöri nekifutásra és alapos vizsgálatok után sikerült igazolni, hogy nem csak a különleges formájú, de még a helyi, hallstatti formakörhöz tartozó edények jelentős részét is korongon készítették, tehát ezeket mindenképpen műhelyterméknek kell tartani. Érdekes, hogy szemmel láthatóan törekedtek a korongolás nyomának eltüntetésére - ezért is volt olyan nehéz az egyébként már kezdetektől meglévő gyanúnkat igazolni. A kvarchomokkal erősen soványított agyag korongolása után az edények felületét gondosan kézzel felfényezték - ezért tűnt el az előző müvelet nyoma. Szerencsés esetben jellemzően csak az edényperemek külső hajlata alatt, illetve az üreges peremű edények üregének belsejében maradtak kisebb korongolási nyomrészletek. (10-11., 38. tála 1-2.) A jó minőségű, műhelyben készített kerámiatárgyak aránya így már olyan feltűnően magas lett a tárgycsoporton belül, valamint összességében és mennyiségében is olyan nagyszámú, hogy az kizárja az import feltételezését. Ez a jelenség a térségünk kapcsolatrendszeréről, a korongolt kerámia és magának a korongozás technikájának használatról alkotott, a hazai és európai kutatás által egyaránt elfogadott korábbi ismereteink alapján nem magyarázható. Régóta tudjuk a dunántúli Hallstatt kultúra leletanyagáról, hogy van valamilyen, egyelőre pontosan kiderítetlen kapcsolata a görög területekkel. A probléma felderítésében eddig nem sokat léptünk előre. Valódi, tartós görög jelenléttel nem számoltunk, de számos olyan elemet észlelt a kutatás, ami arra utal, hogy rövid, átmeneti, eseti kapcsolataik a Kr. e. 8-7. század fordulóján már mindenképpen voltak. Az ábrázolások tartalmi hátterének feltűnő hasonlóságával szemben kivitelezésük és a különböző stílus- és absztrakcióformák arra utalnak, hogy a regölyi halom Kr. e. 7. század második felére keltezhető leletei körének megjelenése előtt nem számolhatunk közvetlen görög kapcsolatokkal (személyekkel?), hanem mindenképpen közvetítő területek tevékenységét kell feltételeznünk. A kora vaskor első felére keltezhető kerámiaművesség áttekintése azonban segítségünkre lehet a későbbi változások legfontosabb elemei elkülönítésében. A kerámia alapformákban: turbántekercses tálperem, vízszintes fogóval; függő koncentrikus, félkördíszes bordákkal díszített tál a legkorábbi azok közül az elemek közül, amit ki kell emelni a lehetséges kapcsolatok számbavételénél. 12 , A Kelet-alpi területek edényein a sávokra osztott geometrikus minták közötti képmezőkben fríz- és metopészerüen elrendezett jeleneteket látunk: lantjátékos, lantverseny, lovas- és kocsiábrázolás, szövés-fonás, szövőszék-ábrázolás, áldozati jelenet, bokszoló és adoráns alakok. Máshol a díszítőmotívumok között központi helyzetben sakktábla-mintát láthatunk, amely az athéni Dipylon temető nagy síredényén ábrázolt halottsiratással és gyászmenettel hozható kapcsolatba. A kockás lepel az elhunyt ravatalának térítőjét jelképezhette. 12 4 A kockás textília ábrázolása más tartalmat is hordozhat, fekete-fehér mintájával a lét-nemlét kettős pólusára, az életre és halálra, a nagy átmenetre emlékeztethet. Mintha emlékképek lennének helyi, nem túl gyakorlott, ügyetlen kéz kivitelezésében. A kettős háromszöggel ábrázolt kelet-alpi sematikus ló-alakok, (Unterzögersdorf, Nővé Kosariská, Reichersdorf, Bad Fischau, 12 2 Ezúton is szeretnénk megköszönni Szilágyi János György segítségét (2011. március 1. Szépművészeti Múzeum), aki elmondása szerint az itáliai anyagban nem találkozott a regölyihez hasonló leletekkel. 12 3 FEKETE 2007, 2. kép „a" csészéit, összehasonlítva az euboiai Eretriával szemközti apoikiája, Órópos, ásatásából előkerült kerámiával. MAZARAKHE 2003. E városhoz köthető a görögök GRA1A névalakjának első ismert felbukkanása. Ld. erről pl.: THUKYDIDES 2. 23.: A peloponnészosziak visszavonultak „Boiótián keresztül, s Óróposz mellett elhaladva végigpusztították a Graia nevű területet, amelyet az athéniak alattvalói, az óróposziak laktak. " Cf. még: FRENCH 1993, 40. f. fig. 35. Ez a forma a késő Urnenfelder kultúrában jelenik meg: MÜLLER-KARPE 1959. Taf. 116, 18. (Hajdina), Taf. 121, 1-5,9. (Maribor); RIHOVSKY 1966, 459., Abb. 8. F 2. (Chotin-Hetény); PATEK 1968, Taf. 76. 7. (Lengyel), Taf. 80. 1., Taf. 82, 2. (Regöly), Taf. 91. 6. (Lengyeltóti), KRAMER 1981, 173., Abb. 2, 4-5. (Ringkogel, Riegersburg). Majd a kora vaskori Kalenderberg kultúra egyik legjellemzőbb és leggyakoribb formája lett: EIBNER-PERSY 1980, Taf. 22. 7., Taf. 23. 4., Taf. 47. 2-3., Taf. 87. 1-2.; PATEK 1982, Abb. 21. 10, 12-13., Abb. 24. 3. (Sopron-Burgstall), DOBIAT 1980, Taf. 33. 14. (Fortswald), stb. 12 4 Ezeket DOBIAT 1982, 279. már bőségesen megtárgyalta. 29
