Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)

Régészet - Szabó Géza - Fekete Mária: Janus-szobor Pannóniából, a kora vaskori Regöly-csoport lelőhelyéről

mentén. Egyedül a Balkán középső része, vagy az Adria szöglete felöl lehet esetleg még szabadon használható, de legkésőbb a 6. század elejére a megszilárduló hatalmi viszonyok miatt lezáruló átjárókat találni. Ha tehát az eddig előkerült regölyi régészeti leletanyag alapján feltételezzük, hogy annak hordozói jellegzetes keleti fegyvereik, lószerszámaik ellenére sem részesei a szkíta kultúrkörnek, akkor dunántúli területüket valamikor Kr. e. 648 után, de mindenképpen legkésőbb a Kr. e. 605 körüli évekig el kellett foglalniuk. Később ugyan még használhatták volna a Balkán felől a nyugatabbi átjárókat, de a szkíta területfoglalás után már bajos lett volna Regölyig verekedni magukat. Ez még nem kizáró ok, hiszen fegyverrel is megszerezhették a Dunántúlt, valószínűbb azonban a szkítákat megelőző érkezésük, de erre a leletanyagunk értékelésekor még visszatérünk. Látható tehát, hogy Janus alakjának előzményei Mezopotámiában már mintegy kétezer évvel korábban megjelentek, és a rómaiakhoz az ión kolonizáció hatásaként, legkésőbb annak 8. századi hullámával jutottak el. Természetesen hangsúlyozottan itt is csak a már fentebb említett közvetett módon, a közbülső területeken át juthattak el ezek a hatások az ókori keletről Itália földjére. Az Ovidius-i hagyományok alapján Janus tiszteletének hivatalos bevezetése a Kr. e. 8. század végére - 7. század elejére tehető. A késő Villanovakultúra vegyes rítusú, hamvasztásos és csontvázas temetői leletanyagában ugyanekkor megfigyelhető művészi fémművesség rohamos fejlődése, valamint a Dél-Itáliában a festett görög kerámia megjelenése alapján' " így magától értetődő a kultuszélet változását is az anyagi kultúrát jelentős mértékben átalakító, a Kr. e. 8. sz. közepe - 7. sz. elején kezdődő ión gyarmatosítás hatásának tartani. Ez azonban még nem ad választ arra, hogy miként kerülhetett a kétarcú isten a Kárpát-medence közepére, Regölybe, és mit jelez az itteni megjelenése? A legkézenfekvőbbnek az itáliai eredet tűnne. Ezt támasztanák alá a két terület között a késő bronzkortól folyamatosan meglévő szoros kapcsolatoknak régészeti leleteinkben is jól tükröződő tényei. Az egyik jellegzetes tárgytípus, a vetuloniai párhuzamokat is mutató füstölőhöz tartozó bronz láncszemek öntőmintájának éppen regölyi előkerülése'

2

1 azonban óvatosságra int: általánosságban is felhívja figyelmünket a két területen egyaránt előforduló hasonló tárgyak esetleges helyi készítésének lehetőségére is. Ezt továbbra sem figyelmen kívül hagyva, a Janus-faragvány magasfokú tudásról árulkodó művészi kivitelezése alapján azonban feltételezhető, hogy csak szakműhelyben készülhetett - ahogyan a Regölyben talált további, sorozatban gyártott csontfaragványok többsége is. (28-34. tábla) 12

0 PALLOTT1NO 1980, 32-34. 12

1 MNM Ltsz.: 94.1893. 1-3., 7.1984.1-5.; FEKETE 1985, 69-70, 1. kép, FEKETE 1986.; KROMER 1986, 23. Abb. 22-23. PARZFNGER et al. 1995, 56. Taf. 24. 289. 28