Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)
Régészet - Szabó Géza - Fekete Mária: Janus-szobor Pannóniából, a kora vaskori Regöly-csoport lelőhelyéről
ez a - régészeti leietekben kimutathatóan gyakran népmozgásokkal is járó - hatás kétirányú volt. 2 , így nem meglepő, hogy a görög mitológiában is több esetben találkozhatunk két- vagy többfejű lényekkel. Ekhidné Tüphontól szülte Kerberoszt, a pokol háromfejű kutyáját és a testvéreihez hasonlóan szintén szörnyszülött Orthoszt, akinek már csak két kutyafej jutott.~ 4 Mint erről a mitológiában fennmaradt, ezekkel a tulajdonságokkal a messze nyugaton, Erütheia szigetén (a mai spanyolországi Cádiz környékén) lakozó Gérüónnak segített az ottani marhacsorda őrzésében, amit tizedik próbatételeként Héraklész sikeresen ellopott. Gérüón, a világ legerősebb embere hírében állt, ami nem csoda, hiszen mint egy derékban és az ágyéknál összenőtt hármas sziámi ikernek, neki is három feje, három teste, hat lába volt. 2 7 A fentiekhez képest az már egész emberi, amikor a thesszáliai Alóeusz elküldte ikerfiait, hogy szabadítsák ki Naxosz szigetére hurcolt anyjukat, Iphigéniát és nővérüket, Pankratiszt a thrákok fogságából. A sikeres akció után azonban az ikrek összevesztek és megölték egymást. Ezért büntetésül a Tartaroszban, a Feledés Székében egymásnak háttal ülnek, fejüket a közöttük lévő oszlopnak támasztva, aminek tetején az Élet-halál Istennője kuporog. ( 1 Az alvilágba leszálló Peirithoosz és Thészeusz is eltöltött négy évet büntetésül a Feledés Székében, amiért megpróbálták elrabolni Hádész feleségét." A fenti elemek közül vizsgálatunk tárgya szempontjából többnek is jelentősége van: egyrészt világosan kirajzolódik, hogy a görögök/hellének már nagyon korán a tengeren és szárazföldön egyaránt jelentős távolságokat megtéve kapcsolatokat tartottak a legtávolabbi vidékekkel is, másrészt jól példázzák, hogy a római hagyományokkal ellentétben még szörnyszülött mitológiai alakjaikat is megszemélyesítik. Az sem lényegtelen, hogy a többfejü lények valamilyen módon kapcsolatban állnak a világok közötti átjárókkal: Orthosz a világ végét jelentő héraklészi oszlopok, a Gibraltári szoros közelében őrzi a gulyát, Peirithoosz és Tészeusz pedig az alvilágba való behatolásukért bűnhődnek a Feledés Székében. A regölyi faragvány megfogalmazása alapján különösen a túlvilágon a fejüket a közöttük lévő oszlopnak támasztó Alóeusz-fiak története tűnhet érdekesnek. Azonban a szobrunknál a két fej közötti kis szár vége elvékonyodik, nincs és nem is volt rajta további részlet, isten alak. A szkíta kori régészeti leletek között nagy területen elterjedt és számos helyről ismert a jellegzetes állatstílusjegyében megfogalmazott két-vagy többfejű ábrázolás, főként a sztyeppe területéről. Kevesebb szó esik azonban a Fekete- és a Kaszpi-tenger között, a Kaukázus vidékén talált nagyszámú állat- és a legutóbbi szakirodalmi adatok szerint 735 emberi alakot ábrázoló bronz plasztikáról. 2 7 Pedig hasonló kora vaskori leleteink értékelésekor legalább annyira érdemes lenne figyelni rájuk, mint azt általában teszi a magyar kutatás az umbriai szobrocskák esetében. Hiszen mint a mitológiai történetekből is láthattuk -, és az a történeti adatokból ismert -, ugyanaz a görög kolonizáció a Földközi-tenger medencéjében és a Feketetenger mellékén is egymással párhuzamosan, elég korán megkezdődött. A számos kis szobor között emberi arc kettős ábrázolására csak egy példát ismerünk. 2 9 Sajnos a Kaukázusból közölt egyetlen ilyen darab előkerülésének körülményei nem ismertek, így nem keltezhető szűkebb időhatárok közé. Érdekes - és talán egyáltalán nem véletlen - módon, a magyar kutatás is hasonló gondokkal küzd. A hazai szakirodalomban a kora vaskori, szórványosan felbukkanó és előforduló, gyakran sajnos valóban bizonytalan lelőhelyadatokkal rendelkező plasztikák megítélése rendkívül kétséges. A velemi és vaskeresztesi lelőhelyek, valamint a Sopron felé vezető út - a Borostyánkő út - áthaladása önmagukban is indokolják, hogy ilyen jellegű, egyébként pedig igen egyszerű kivitelű, technikai nehézséget egyáltalán nem jelentő, - Itáliában és mint láthatjuk a Kaukázus vidékén is tömegtermelésű — tárgyak eljuthassanak területünkre. 0 Mára azonban már nem az ilyen jellegű leletek kora vaskori keltezése, hanem inkább csak a kapcsolatrendszer és a készítés helye lehet kérdéses. 7' Az őskori kapcsolatokra már Torma Zsófia felfigyelt, azonban a bronzkor végi - kora vaskori ión vándorlás hosszan elnyúló folyamatának a Balkán-Kis-Azsia viszonylatán túlmutató, területünket is érintő következményeinek máig kevesebb figyelem jut. HEGYI 1981, 45.; KŐSZEGI 1983, 194. f.; FEKETE 2007. 17. skk. A problémakört legutóbb a maga teljességében az indoeurópai népek őstörténetébe ágyazva Makkay János tekintette át. - MAKKAY 1998. 2 4 GRAVES 1970,34. a 2 5 GRAVES 1970, 132. a-f 2 6 GRAVES 1970,37. 1-2. 2 7 GRAVES 1970, 103. c 2 8 EPMJ1EBA 2007, 155. 2 9 BPMJTF.BA 2007, 167. 8.8.3. 3 0 Az itáliai bronzszobrocskák készítéseinek kezdeteiről: SZILÁGYI 1994. 3 1 ILON 2004. 72., KÁROLYI 2004. 157. 20