Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)
Régészet - Csányi Viktor - Szabó Géza: A középkori Bonyhád helyének meghatározása az újabb régészeti feltárások alapján
20. Ebbe a csoportba a tölcséres nyakú, kihajló, tálkaszerüen kiugró, fedőhornyos peremű fazekakat soroltuk (3. tábla 2.; 14. tábla 4.; 15. tábla l.;20. tábla /., 4.; 25. tábla 27.). Az esetek többségében a perem külső és belső oldala azonos magasságú. Ezek az edények a XIV-XVI. századra keltezhetők. 21. Ennél a típusnál a szögletes perem az edény belseje felé csapott (15. tábla 6.; 25. tábla 28.). XIV- XVI. században használt edénytípus. Számos párhuzama ismert a Kárpát-medencéből. 4" Összegezve elmondhatjuk a Bonyhádon feltárt edények párhuzamait a Dunántúlról és az alföldi területekről egyaránt ismerjük. Anyagunkban a XII-XVI. században elterjedt főzőedények típusai fordulnak elő, viszonylag változatos peremkialakítással. A teljes kerámiaanyaghoz képest viszonylag kevés díszített töredék került elő. Ezek nagy része az edény pereme alatt, vagy a has felső részén bekarcolt, keskenyebb és szélesebb közű vonal vagy vonalköteg, illetve hosszabb, vagy rövidebb amplitúdójú hullámvonal-díszítés. Ez a díszítésmód egészen az újkorig általános az edényeken. Néhány töredéken a hullámvonal mellett bekarcolt vonal, vagy vonalköteg díszítést is megfigyeltünk (8. tábla 1-3., 6.; 11. tábla 3.; 12. tábla 7., 9., 11.; 13. tábla 11.; 15. tábla /., 8; 18. tábla 2.; 20. tábla 8.; 22. tábla 4., 17.; 24. tábla 10.). Kisebb számban kerültek elő fogaskerék- és pccséthenger díszítéssel, valamint egyszerű sávos festéssel díszített fazék töredékek. Ez utóbbi díszítésmód jellemzően a fehérkerámiáknál jelenik meg. A sötétbarna, vagy vörösbarna színű festésre az edények válláról ferdén lefelé húzódó ecsetvonások jellemzőek (11. tábla 4.; 15. tábla 3., 5.; 22. tábla 12.; 23. tábla 2.). A bonyhádi leletanyagban a korábban ismertetett körülmények miatt a festés motívumai csak kisebb perem-, váll- és oldaltöredékeken figyelhetők meg. A Dunántúl északi és nyugati részén a fogaskerékdíszes edények a XV. századig követhetők nyomon. Az Alföldön még a XVI-XVII. században is találkozhatunk ezzel a díszítésmóddal. 4 1 Az anyagunkban egyetlen olajzöld, folyatott mázzal díszített fazéktöredék fordult elő. A főzőedények között néhány fenékbélyeges példány is található. Három objektum anyagában (Q017., Q068., Q170.) összesen 12 ilyen töredék fordult elő. Kiemelkedő a Q017. gödör, amelyben 10 fenékbélyeges töredék került elő. Küllős kereket mintázó (9. tábla 2.), kereszt (24. tábla 14.), kettős kereszt (9. tábla 1.) és csillag alakú (14. tábla 7.) fenékbélyeg is előfordul a leletanyagban. A fazekak fenekén lévő, különböző fenékbélyegek alkalmazása a kézi korongon készült edényekre jellemző. A fenékbélyeg növelhette az edény stabilitását a korongon és egyfajta mesterjegyként is szolgált. Pontosabb korhatározó szerepük önmagukban nincs, a XI-XV. században vannak jelen a leletanyagban, ahogyan Feld István is arra a következtetésre jutott, hogy még a XV. század végén is előfordulnak fenékbélyeges edények. 4 2 A fenékbélyeg a középkori magyar kerámiának egy technológiai, készítés technikai kísérőeleme, amely akkor tűnik el, amikor a már az Árpádkorban élő fazekas hagyomány átalakul. Osztrák típusú fuze kuk A bécsi grafitos, redukált égetésü edényeket egy kihajló, megvastagított, galléros perem (9. tábla 7.), egy alj (11. tábla 7.) és egy oldaltöredék (21. tábla 4.) képviseli a bonyhádi anyagban. 4 , Holl Imre kutatásai alapján az osztrák kerámiaáru a XIII. században már megjelenik Magyarországon. Ezek jellemzően szürke színűek, redukált égetésüek és az esetek mintegy negyedében már grafitot is tartalmaznak. 4 4 A grafitos, redukált égetésü kerámia jellegzetessége a perembe, a fül felső részébe karcolt, pecsételt, vagy az edény aljára nyomott bélyeg. A jegyeknek a megfelelő minőség bizonyításában is szerepe volt. 4 8 A bonyhádi töredékeken nem figyelhető meg bélyeg, ami a fragmentumok kis számával és méretével magyarázható. Fedők A feltárás során a teljes leletanyaghoz képest kis számban kerültek elő a késő középkorban általánosan előforduló, korongolt fedők töredékei. 4 6 Bonyhádon csak díszítetlen kúpos fedők töredékei találhatók meg. 4( 1 HORVÁTH-H. SIMON 1996, 20. kép 3, 25. kép 3, 25. kép 5, 34. kép 3. 4 1 HOLL - PARÁDI 1982, 109., BENKÖ 1980, 35. t. 19. 4 2 FELD 1987, 269. 4 3 A Tolna megyei bécsi grafitos kerámiaanyag egy részét Vizi Márta gyűjtötte össze (VIZI 2000, 177-252.). 4 4 HOLL 1963,343. 4 3 A bécsi fazekasok a bélyeghasználatra vonatkozó rendeleteket nem mindig tartották be, valamint néhány edénytípuson nem alkalmazták a jegyeket. Holl Imre vizsgálatai alapján a bélyegeknek a távoli területekre történő exportáláskor volt hitelesítő és minőségjelző szerepe (HOLL 1955, 166.). 4 6 Összesen 28 fedőt és fedőtöredéket ismerünk a leletanyagból. 193
