Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)

Régészet - Szabó Géza - Fekete Mária: Janus-szobor Pannóniából, a kora vaskori Regöly-csoport lelőhelyéről

napjainkban is láthatjuk, hogy egészen kisméretű helyiségekben, a magasfokú anyagismeret és mesterségbeli tudás révén milyen egyszerű szerszámokkal készülhetnek sorozatban komoly és igényes termékek. Janus alakjának felbukkanása a kora vaskori Pannoniában mindenképpen magyarázatra szorul. Az egyik római hagyomány szerint a városalapító Romulus király, az évet 10 részre osztotta és az istenek után adott nevet a március (Mars), április (Aphrodité/Venus etruszk megfelelőjéről), május (Maia), június (Juno)

ls hónapoknak. A többi hónapot sorszámuk alapján nevezték el, így lett a hetedik hónap szeptember, a kilencedik november, a tizedik pedig december. (Később a hatodik és hetedik hónapot Julius Caesar, illetve Octavianus Augustus nevére és tiszteletére, júliusra és augusztusra keresztelték át.) Róma második királya, a több mint négy évtizedet békében uralkodó szabin származású Numa Pompilius (kb. 715-672) az év korábbi tízes beosztását tizenkettesre változtatta a Janusról elnevezett január (Januarius) és a február hónap bevezetésével. Pompilius a naptárreform mellett több, máig ható intézkedést is tett. Rendeletben írta elő, hogy a halott anyából császármetszéssel ki kell menteni a magzatot (amely gyakorlat a középkorban csak az arab világban volt általános). Jövendőmondásainak színhelyéül a mai Vatikán helyén álló Vaticanus-dombot választotta, ahonnan közvetíttette népének az istenek állítólagos üzeneteit (a vaticinatiókat). Jelentősen átalakította a vallási életet is, bevezette Janus kultuszát, valamint templomot emeltetett a családi tűzhely, az otthon és a család istennője, Vesta tiszteletére. A két új istenség számos szempontból eltért az erős görög hatás alatt formálódó római hagyományoktól. Vestát a mítoszok nem személyesítették meg, nem fűződtek hozzá történetek, nem ábrázolták ember alakban: a szent lángban lakott. Altalános vélemény, hogy az eredeti latin istenek többnyire egy-egy jelenség, elvont tulajdonság megszemélyesítései voltak, ahogyan Janus is. Ovidius szerint eleinte „globus et sine imagine moles " (gömbszerű és kép nélküli) volt, arcot és istenhez méltó alakot csak később nyert. Képes volt előre és hátra is látni, nyitni és csukni mindent, hiszen ő volt „a világ ajtaja". A szent tüzet őrző Vesta-szüzek háza és körtemploma a Forum Romanum déli részén állt. Ezzel szemben jelölték ki Janus szent helyét, egy ősrégi, boltozott kapuátjárót, amelyet a hagyomány szerint Numa Pompilius király építtetett. Itt lakott Janus, akit a korai időszakban az istenek apjának, így a legfőbb istennek, az átjárások (iani) és kapuk (ianuaej, a be- és kijárás, a kezdet és vég védőszellemének tartottak. A múltba és a jövőbe is látni képes Janust már a legrégebbi római pénzeken két ellenkező irányba néző arccal ábrázolták. A rómaiak a korai időszakban az imádságokat mindig Janus nevével nyitották, s aztán következett a többi isten felsorolása. A Forum északi határán álló kapuátjáró egyben a város kapuját is jelképezte, amit csak háború idején nyitottak ki, hogy a sereg azon vonulhasson ki. Vergilius szavaival: „Két Viadal-kapu van - nevük ez melyeket kegyeletből szentnek tisztel a szörnyű Mars félelme s a vallás; száz érc-pánt födi és tartós vas-zárak a tölgyet, s őre se távozik el sohasem, Jánus, küszöbéről; és amidőn az atyák viadalt indítani vélnek s biztos a harc, ezeket maga nyitja a quirínusi díszben és köpenyét gabii módon felövezve a consul s míg a küszöb csikorog, riadót maga zeng, hogy az ifjak mind követik: helyeselve recseg, rekedésig, a rézkiirt. " (Vergilius, Aeneis VII. 607-615. ford. Lakatos István) Jól látható, hogy a legenda szerint szabin származású Numa Pompilius intézkedései mögött jóval több van, mint a dolgok egyszerű átnevezése és az időpontok áthelyezése. Mivel Janus tiszteletének bevezetése szorosan kapcsolódik az új hónapok bevezetéséhez, érdemes áttekinteni, milyen példák vezethették Numa Pompiliust intézkedései során. A naptárreform alapján kikövetkeztethető, hogy a rómaiaknak Romulus idejében még a mezőgazdasági munkafolyamatokat követő, egyszerű agrár naptáruk volt, melynek kezdete egybe esett márciussal, a tavaszi munkák idejével. A hónapok hosszúsága egyenlőtlen volt, nem a ,

s Más és talán hihetőbb értelmezés szerint „

mains" a ..nagyobb" jelentésű szó ősök értelemben az őstiszteletre utal, a „iunius" pedig az „ifjabb " jelentéssel a fiatalabbak hónapja volt. Ezekről a kérdésekről Id.: Ovidius: Fasli megfelelő részeit, Bollók János jegyzeteit ugyanott. Janusról Ovidius I. 63-288. sorai szólnak. 18