Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)

Régészet - Szabó Géza - Fekete Mária: Janus-szobor Pannóniából, a kora vaskori Regöly-csoport lelőhelyéről

tartozékai - a Sarkad mellett

7 előkerült kincsleletben, a Frankfurt melletti halomsírban'^ és az etruszk, és más itáliai sírok edényei között is megtalálhatók.

4 A bronz csészék kerámia utánzatai az etruszk, észak-itáliai, dél-kelet-alpi lelőhelyeken, és a nagyobb Kárpát-medencei földvárakban (Velem-Szentvid,"

1 CelldömölkSághegy," Szomolány/Smolenice,

1" stb.) egyaránt előfordulnak. Bucchero és bucchero utánzatú csészék gyakori díszítményei a madáralakok'

1 is, melyek a regölyi anyagban csont és bronz formában fordulnak elő. (21. tábla 2., 6., 10., 15-16., 22. tábla 2., 28. tábla 1-10., 15) Már a regölyi feltárás megkezdése előtt a törmelékből előkerült és Cziráki Viktor gyűjteményével kiegészített, olykor összeillő leletek egyértelműen arra mutattak, hogy a regölyi halmot a Kr. e. 7. század második felében emelték az akkori három világ határán - az európai őslakos hallstatti, a keleti szkíta és a déli, etruszk kultúrkörök találkozásánál. A déli eredetű hatások azután, a feltárások előrehaladtával, az előkerült leletanyag tanulmányozásával a későbbiek során - egy kicsit - módosulni látszanak. (2. tábla 1-2.) A régészeti rétegek és objektumok 2011 nyarán megkezdett tényleges feltárása során továbbra is igyekeztünk minden vödör földet átszitálni - első évben több mint 300 nr-t! (6. tábla 1.) Erre több okból is szükség volt. A meglepően nagyszámú tárgy zöme szokatlanul apró, törmelékes, erősen égett volt. (1138. tábla) A bronztárgyak jelentős része sörétszerű cseppekké olvadt. A leletek a rétegekben nem a megszokott módon helyezkedtek el, mint egy szétlapult edény töredékei a padlón, nagyjából egy kupacban hevernek, hanem a rétegekbe keverve, teljesen szétszórtan, így a több ezer töredék között alig találtunk összeillő darabokat. Ez a jelenség nem csak a hazai feltárási gyakorlatban szokatlan. Az sem általános területünkön, hogy a halom még érintetlen rétegeiben szerkezeti szempontból jól elkülönült a külső, 5-10 cm-es rétegekben felhordott és erősen ledöngölt, ma is betonkeménységü leletmentes külső köpeny rész és a tulajdonképpeni halom közepén megmaradt halomcsonkot alkotó, rengeteg leletanyagot tartalmazó égett rétegsor. (4. tábla 2., 5. tábla) A feltárt cölöplyukak, gerendanyomok alapján jól követhető volt, hogy a legalább 13x13 m nagyságú központi tér közepén eredetileg egy nagyméretű, négyzetesre faragott gerendákból épített, boronafalú, deszkapadlójú épület volt. (8. tábla 1.) A jellegzetes telepanyag hiánya miatt feltételezhető, hogy ezt az épületet szentélyként használták, melyet az első temetési szertartás előtt kívülről oszlopokkal vettek körbe. A támfalként használt rönkök közét ágakkal, vesszővel töltötték ki, s ennek döngölték neki, mintegy 3 m magasságig a halom külső, döngölt köpenyét. Ez a támfalrendszer az épületet védte az óriási földtömeg oldalirányú nyomásától - különben az összeroppant volna. A temetési szertartás végén az egész építményt rituálisan felégették. Az iszapolódási csíkok alapján az is jól látszott, hogy az így kialakult katlant még hosszabb ideig nyitva hagyták, s a továbbiakban ide hordták be az újabb és újabb rétegekben a szertartások erősen megégett, régészeti leletekben hihetetlenül gazdag maradványait. Végül az egész szentély és a temetkezések fölé hatalmas, mintegy 60 m átmérőjű és 8-10 m magas halmot emeltek.' (8. tábla 2.) Ilyen szerkezetű halomsírra eddig az európai területről nem ismertünk példát, csak BelsőÁzsiából Bajkarak

1

4, és ami a mi szempontunkból különösen fontos lehet, a Kubán folyó bal partján lévő Uljap területéről voltak adataink arra, hogy a szentélyt is a halom alá temették.

1

7 Meglepetéssel tapasztaltuk azt is, hogy a padlószintbe mélyedő, nagyjából sír méretű, (6. tábla 2, 7. tábla 1, 8. tábla 1) vagy éppen szabályos katakomba sír szerkezetű beásásokban nem leltünk egyértelműen temetkezésre utaló nyomokat. (9. tábla) A halom rétegeiben találtunk emberi hamvakat és apróra tört embercsontokat is, aminek alapján felmerülhet a sírok kirablása, utólagos bolygatása is. Ezt a lehetőséget azonban az eddig a feltárt gödröknél, a felettük lévő, jól követhető égett, köves zárórétegek érintetlensége 7 GYUCHA 1996, 66. ff. * WILLMS 2002, 81. (elterjedési térkép), 82-83. kép. 9 Az anatóliai eredetű bordázott bronzcsészékről: CANER 1983, 191. Taf. 82. e, KIMMIG 1983, 31., Róma születése 56., 98. kép: Castellani sír, WILLMS 2002, 81., 83.: Como, Este, Bologna, Vetulonia, Chiusi, Marsiliana d'Albegna. 1

0 A bucchero korsók és phiálék Mediterráneum-szerte az etruszkokvárosiasodó életformához kötődő, kedvelt produktumai voltak. A '80-as évekbeli velemi ásatásainkon is több darab került elő. Ezek többnyire helyi utánzatok. " A Lázár-Gyüjtemény Albumában. Egy narancsszínű darab: PATEK 1968, 15. tábla 17. 1

2 DUSEK 1995, Taf. 22. 6-7., Taf. 66. 1., 4., Taf. 70. 17., Taf. 77. 13. 1

3 MISKE 1907, L1V. tábla 26. Etruszk változata, bucchero tálon: WE 100. B 2 61. Kevésbé sikerült velemi madáralak: MISKE 1907. LIV. tábla 25. A hasonló korú, vagy kicsit későbbi görög sírkerámián és szertartási edényeken inkább felemelt kezű (a gyász és siratás gesztusa) siratóasszonyokat látunk rátétekként, KURTZ - BOARDMAN 1985, Abb. 18-20., vagy kígyóalakokkal, virággal megkomponálva: UO.: Abb. 21. 1

4 PARZINGER et al. 2007. 1

5 ERLICH 2009, 54-62. 16