Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)

Régészet - K. Németh András: „Onnan köveket kemencze alljának s más szükségekre hordván..." Középkori templomaink pusztulásának történetéhez

Templomok a hódoltság végén Némely templom hódoltság végi állapotáról a török kiűzése után néhány éven belül, 1690-ben és 1696ban felvett kamarai összeírásokból tudhatunk meg többet. A helyszínen készült konskripciók célja a vagyoni állapot számba vétele volt, ennek során néha egyházi intézményeket is megemlítettek. Egy 18. századi (azon belül is bizonyára annak legelején keletkezett) összeírás 13 faluról köztük 11 egyházas helyről - tartalmaz adatokat, többek között a templomokra vonatkozóan is. Öt helyen megemlékeztek a templomról (Szentgyörgyön és Faddon pusztán állt, utóbbinak a tornya is megvolt; Etén a kétemeletes torony árválkodott, Gerjennek kisebb, Tolnának nagyobb temploma volt), míg a középkori forrásokból egyházas helyként ismert Anya, Szentmiklós, Csámpa, Öcsény, Ebes és Csatár esetében csak annyit jegyeztek meg, hogy nincs templomuk.

2

6 Ugyanezt mondták Vetléről és Nyámádról, ám ezekben a falvakban a hódoltság előtt sem volt templom. A megye másik részén szintén nem tudták számba venni az összeírok Gyánt, Némedi, Szentlőrinc és Csetény középkori oklevelekből adatolt templomát.

2 Úgy tűnik, itt a hódoltság alatt az épületek valóban végleg eltűntek a föld színéről. 1696-ban a lerombolt templomok (Miszla, Ozora, Pincehely) mellett összeírtak olyanokat is, amelyeket kis költséggel helyre lehetett volna állítani (Nyék, Szokoly). Feltűnnek továbbá olyan épületek is, mint Nyilas kis temploma,

2

5 amelynek bár nem rögzítették állapotát, de későbbi adatokból tudjuk, hogy már ekkor sem állhatott belőle túl sok (1722-ben alapokig elpusztultnak mondják).

2

9 II. Templomok pusztulása az újkorban (1686-1881) 1. A visszafoglalástól az új templomok felépüléséig (1686-1780/1800) A hódoltság végét követő közel két évszázad - amelynek elején megkezdődik a megye újratelepítése, közepén a megerősödő faluközösségek általában új templomokat építenek, végére pedig kialakulnak az intézményesült műemlékvédelem keretei - a középkori templomromok sorsának meghatározó korszaka. A templomok pusztulása kapcsán lényegében elegendő lenne csaknem ennek a kornak a tárgyalása. Mielőtt a 18. századi adatokra rátérnék, megemlítem, hogy a török kiűzése és a Rákóczi-szabadságharc vége közti negyed évszázad méltán kerülhetett volna témánk szempontjából a török korhoz, hiszen a zavaros viszonyok között - úgy tűnik - még kevésbé a templomok újjáépítése volt jellemző. Példa erre a döbröközi esetként elhíresült 1699-es esemény, amikor a dombóvári tiszttartón hatalmaskodó rácokat a vármegye végrehajtásra kötelezte, és egy vasárnapi napon 500 katonával támadtak a templomból kijövő emberekre. A sértettek szerint a templomot sem kímélték, a kegytárgyakat összetörték, a templom pénzét is elrabolták,'" és bizonyára az épület is megsínylette a támadást. Egy 1752-es adat szerint Gerjen templomának fedele a Rákóczi-korban - bizonyára a szabadságharc során - pusztult el.

3

1 Írott f orrások a templomok állapotáról Az említett első kamarai összeírások után az 1714-es pécsi zsinat iratai említenek immár több templomot. Innen tudjuk, hogy Farkasfa, (Baranya-)Jenő, Gyümölcsény és Tormás temploma elpusztult, Ozoráét lerombolták, (Nagy-)Kónyié földig lerombolva állt. Nyergesen és Sásdon szintén csak romtemplom maradt meg, Dombóvár kápolnája elhanyagolt, (Csikós-)Töttösé ugyanakkor könnyen javítható állapotban volt, Varga (valójában Oroszlószentmihály) és Szakály temploma tető nélkül várta a javítást. Említik továbbá 2

6 MOL U. et C. Fasc. 54. No. 24. 2

7 HEGEDŰS 1979, 59. 2

8 MOL U. et C. Fasc. 46. No. 68. 2

9 BRÜSZTLE 1880, IV. 738. 3

0 KAMMERER 1909. 3

1 ANDRÁSFALVY 2007, 92. 110