Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

Balázs Kovács Sándor: Egyesületek és magánosok a sárközi népművészet szolgálatában

László

2

0, Mattioni Eszter

2

1 merített ihletet gazdag népművészetéből. 1890-ben a bécsi gazdasági világkiállításra a megye háziiparosaitól - akikre a Tolna megyei Gazdasági Egyesület szerint a közöny volt a jellemző -, a Sárközből 160 db „háziiparczikk" jött össze, igaz el nem adhatóan, csak a kiállításra átengedve.

2

2 Ekkor a hagyományos rendeltetésű szőttesek - az abrosz, a párna, a kék és vörös vánkosciha, törölköző, valamint a több rőf sima- és bodorvászon - mellett olyan szőttesek is utaztak a kiállításra, amelyek a nagygazda háztartások kellékei lehettek: ágyterítő, párban a függöny, asztalfutó, szalvéta, „tálczci ruha". A Tolna megyei Gazdasági Egyesület a millenniumi kiállításon „a háziipar fölkarolásáért" elismerő oklevelet kapott. Nem volt ez kiemelkedően nagy siker, hiszen 26 ezer kiállító közül 8349 magánszemély vagy testület kapott valamilyen kitüntetést, a sárközi népművészet megjelenítésének viszont ez lehetett az első kiállítási alkalma.

2

1 Itt egy teljes sárközi öltözetet is bemutattak. A sárközi viseletnek ez az első nyilvános szereplése sem járt olyan sikerrel, mint a kalotaszegi vagy mezőkövesdi öltözeteké.

2

4 Nem keltett feltűnést a kiállításon szereplő 65 sárközi szőttes sem.

2

3 Ezek a szőttesek „kiállítás után egy faládába halmozva az egyesület titkári hivatalában hevertek". Csak 1904-ben engedték át (ekkor is a tulajdonjog fenntartásával) a Tolnavármegyei Múzeumnak. Ha a Sárköz nem is vált a hazai, a nemzetközi érdeklődés színterévé, legalább a megyei szakemberek figyelme lassan ráterelődött, amikor két év múlva - újabb budapesti szereplés révén - felfigyeltek „sárközi asszonyaink szövőipari termékeire,"

2

h Babus Jolán szerint

2

, 1895-ben indult először etnográfus szakember a csendéletet, de főképpen mint portréfestő dolgozott. — SEREGÉLYI III. 1988, 569. 1

8 Ferencz Lajos 1901-ben született Szekszárdon, ahol középiskolai tanulmányait is végezte, majd a képzőművészeti főiskolára járt, ahol 1925-ben fejezte be tanulmányait. Majd három évig Rudnay Gyula mellett működött, mint tanársegéd. Több kiállítást rendezett, 1925-ben a Szekszárdi Kereskedelmi Kaszinóban, 1927-ben csoportos kiállításon vett részt, 1928-ban vándorkiállítás voltak láthatóak képei Bonyhádon, Bátaszéken, Mohácson, Tamásiban és Gyönkön. A Faluszövetség ezüstéremmel tüntette ki. 1929-ben három és fél hónapot töltött Párizsban, ahol Rafaello és Leonardo da Vinci másolatokat készített. - HIRN 1930, 84. Idős korában felhagyva a festészettel, címfestőként kereste kenyerét. Irodák ajtajára névfeliratokat, kiállítási képaláírásokat készített. 1956-ban Kossuth címer mintájú sapka- és kitűző jelvényeket festett és árusított. (Szerk.) 1

9 Wallacher László a szekszárdi gimnázium rendes tanára, a mértani és művészeti rajzból képesített középiskolai tanár, rendkívüli tárgyként mintázást is tanított, 1922-től oktatott az intézményben. Választmányi tagja volt a rajztanárok Országos Egyesületének. A szekszárdi községi iparostanonc iskola igazgatója volt. Részt vett a szekszárdi festőművészek képkiállításain és a Kaposvárott rendezett Dunántúli Tavaszi Tárlatokon. Az Ismeretterjesztő Tanfolyamon előadásokat tartott „Nemzeti művészet" címen. Az 670. számú I. Béla király cserkészcsapat szervezőtestületének és a Vas Gereben Társaság képzőművészeti szakosztályának elnöke, az Iparostanonc Iskolai Tanítók és Tanárok Országos Egyesületének, a szekszárdi Levente Egyesület választmányi tagja, 1945-46ban igazgató helyettesként a szekszárdi gimnáziumot vezette. Szenvedélyes fotós, a szekszárdi amatőr fényképészek csoportjának ügyvezető elnöke, majd pénztárnoka volt, a család Pozsonyból került Szekszárdra. - GARAY 1930, 98., 1941. 20., GARAY 1996, 99. 2

0 Aldor János László (1895-1944) szekszárdi származású festő. Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat, a Magyar Képzőművészek Társulata, a Munkácsy Céh tagja, a Benczúr Társaság ügyvezető igazgatója, Halmy Artúr-díj (1925), a Táj- és Életképfestészeti Kiállítás III. díja (1927), a Lipótvárosi Kaszinó díja (1932) tulajdonosa. Az első világháborúban hadnagyként az olasz és az orosz fronton harcolt, 1919-ben építészmérnöki oklevelet szerzett a budapesti műegyetemen, de építészettel nem foglalkozott. Képzőművészeti ismereteit 1913-ban Nagybányán Réti Istvánnál, 1923-25 között a szolnoki művésztelepen Fényes Adolf mesteriskolájában szerezte. 1920-tól vett részt tárlatokon, 1926-ban Párizsban és Londonban. 1928-ban Olaszországban, 1939-ben Svédországban járt tanulmányúton, s noha lényegében autodidakta volt, műveivel több díjat nyert. A második világháborúban halt meg, halálának helye és pontos ideje ismeretlen. - MARKO I. 2001, 81. Mattioni Eszter (1902-1993) festő. Szekszárdon született. A budapesti iparművészeti főiskola grafika szakán Helbing Ferenc, a budapesti képzőművészeti főiskolán Rudnay Gyula tanítványa. 1926-tól rendszeresen szerepelt kiállításokon. 1929-től a szentendrei müvésztelepen alkotott, 1931-42 között a szolnoki művésztelepen élt és dolgozott. Az 1920-as években plein air tájképeket festett. Komponálásmódjában, az art nouveau hatására, már korán jelentkezett bizonyos dekorativitás. az 1920-30-as évek fordulóján. Igalban, több nyáron dolgozott együtt Aba Nóvák Vilmossal, akinek hatása főként parasztéletképein figyelhető meg. 1932-ben megkapta a Szinyei Társaság Nemes Marcell-féle utazási ösztöndíját, amellyel Olaszországban járt. Az 1930-as évek közepétől műveire egyrészt a plein aires frissességét megőrző gazdag kolorit, másrészt a római iskola stílusa jellemző. Művészi pályájának fordulópontját jelentette a Pólya Ivánnal közösen kidolgozott ún. ,,himeskő" technika, ami a freskó és a mozaik sajátos ötvözete: színezett terrazzo anyagba formázott, csiszolt márvány- és más nemeskő-berakásos díszítést alkalmaztak. Képein főként magyaros, történelmi tematikát ábrázolt. Magyarországon és külföldön számos csoportos kiállításon szerepeltek alkotásai. - MARKÓ IV. 2002, 586-587. 2

2 A Tolna megyei Gazdasági Egyesület Értesítője I. évf. 1890. 4. sz. 1-5. 2

3 BALÁZS KOVÁCS 2005/a. 147. 2

4 BABUS 1975. 2

5 SZILÁGYI 1980, 16. 2

6 Tolnavármegye (TVM) 1899. febr. 13. 2

7 Babus Jolán (1917. okt. 14 Kassa -1967. máj. 5. Szekszárd): tanár, etnográfus. Édesapja református lelkész, a család a trianoni békekötés után Lónyára költözött (1920). A debreceni tudományegyetem történelem-földrajz szakán középiskolai tanári diplomát 455