Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

Csekő Ernő: A helyi politikai és társadalmi elit a századvégen Geiger Gyula szekszárdi ügyvéd és lapszerkesztő korabeli írásaiban

Hogy ez a sajátszerű helyzet mennyire vált egyik vagy másik pártnak a javára, ezúttal nem bírálgatjuk: tény azonban mindenesetre az, hogy azok a minden irányban zavart politikai konstellációk, amelyek úgy az általános képviselőválasztásoknál, mint a megyei restaurációknál nyilvánulnak, feltétlenül és első sorban ennek a kvázi megalkuvási rendszemek a sajnálatos következményei. Hogy ez a zavar milyen terjedelmű, s hogy az egyes pártok a saját embereikre nézve mily végtelen tájékozatlanságban vannak, arra elég, - hogy ne mondjuk komikus - példát nyújt az az eset, hogy a megye egyik politikai pártjának szűkebb körű, tehát a legbizalmasabb s puritán pártemberekből alakíttatni szokott végrehajtó bizottsága jegyzőjéről kitűnt, hogy ő tulajdonképpen nem is ahhoz a párthoz tartozik. S ekkor e pártnak bizottsági jegyzője már sok évek óta, mint megválasztott jegyző szerepelt, s mikor végre a párt magát egy akcióra elhatározta, s a jegyzőt is ülésre hívták, ez maga jelentette be, hogy sajnálja, de ő nem tartozik azon párthoz, mely által így megtiszteltetett. Politikai életünknek ez a része majdnem csak játékszámba megy. Hogy ez a helyzet mikor és mily irányba fog megváltozhatni - nem tudhatjuk, de hogy egész megyei életünk tisztább, - az egymás iránti bizalom nagyobb, s az ellentétes pártok ténykedései is bármily erős harcok után is - megnyugtatóbbak lennének akkor ha a pártok vezető elemei zavart politikai viszonyaink közé a határozottság bizonyos jellegét magán viselő konszolidáltabb helyzetet teremtenének, az minden kétségen kívül áll. (Tolnamegye, 1896. február, 1-2.) 4-, 1897, július 10. A szekszárdi társadalom Nagyon sok dolog igen sokszor teljesen érthetetlen marad előttünk a mi társadalmi életünkben. Nem tudjuk akárhányszor magyarázatát adni oly eseményeknek, melyeknek bekövetkeztét éppen nem vártuk. Teljesen indokolatlannak tűnnek fel egyes tények s azt hinnők, hogy azok egyes elemek személyére ezen rokon, vagy ellenszenves egyéniségére vezethetők vissza. Pedig csalódunk. Mert nálunk a személyek önmagukban nem számítanak majdnem semmit. A rang nem ad még tekintélyt, és kis embereknek is van tekintélyük rang nélkül. És ennek az oka - a mi sajátszerű és más városok társadalmától végtelenül elütő teljesen különleges viszonyainkban rejlik. A szekszárdi társadalmi élet - értjük azt nagy általánosságában - egyikét adja a vidéki társadalmak legjobbikának. Helyét - hol jól érezheti magát - mindenki megtalálja benne - csak soha ne igyekezzék többnek tűnni fel a másiknál. A hivatali állás és rangkülönbség ennél a kérdésnél a zérus alá kerül, s ha a vármegye első tisztviselője a mi társadalmi érintkezésünk nagy lovagvárában - a kaszinóban - megjelenik, senki sem látja benne az alispánt, mint ahogy senki sem kérdi, hogy az a kis ember ott iparos vagy földbirtokos, vagy az a másik amott írnok-e vagy főnök. S mikor a intelligens elem így megbecsüli egymást, nem kell hinnünk, hogy azért ez a társadalom egy lé és kanál is. Nem. Az összeolvadási processzus nem a hólé képét adja - hanem inkább a vastól az aranyig termő érchegyhez hasonlít, ahol nyugodtan megvan egymás mellett az arany és ezüst - s nem kavarja e nemesebb ércekkel - a vas és réz harmonikus szomszédsága. A műveltség bizonyos foka - ad az egyénnek itt - egyenjogúságot. A születés - a diploma - a vagyon és az ősöktől való származás nálunk a lomtárban hevernek, s nem adnak különbséget az egymás különleges megbecsülésére. Az állás és tehetség - a tisztelet különböző fokozatainak alapja nálunk is, mint mindenhol; de ahol a társadalmi élet nyilvánul meg, ott csak a több vagy kevesebb intellektuális jelleg teremt különbségeket. 566