Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)
Csekő Ernő: A helyi politikai és társadalmi elit a századvégen Geiger Gyula szekszárdi ügyvéd és lapszerkesztő korabeli írásaiban
Általában társadalmi életünk érintkezésének alapja - a demokratizmus. És ebben az a legszebb, hogy azt nem egyes vezetők teremtették és tartják fenn, sőt elmondhatjuk, hogy éppen a vezetők legtávolabb állnak a nagy társadalmunktól. Máshol és legtöbb megyében, vagy ha nem az egész megyében, de legalább a megye székhelyén rendszerint akad egy vezető elem, aki népszerűségével, s magas állása mellett is a társadalomba való helyes beilleszkedéssel vezérszerepet visz. Vagy az alispán, vagy a főispánnak szokott e szerep jutni. Baranyában például nemcsak a székhelyen, Pécsett - hanem minden falunak valamire való polgára tudja, hogy mit jelentett ez a két szó „Unser Kardos". 10 4 Nálunk nincs vezető - ez irányban. Főispánunk távol lakik a székhelytől - alispánunk pedig, azt hisszük, túlelfoglaltságánál fogva nem ér rá társadalmunk vezérletére is. Más sem vállalkozik rá; úgy vagyunk ezzel a dologgal, mint a termopülai hősök - minden ember maga egy vezér. És itt rejlik a mi társadalmunk demokratizmusának sajátszerűsége. Bárónk - grófunk Szekszárdon nincs. Nagy, ős nemes földbirtokos osztályunk sincs. Régi nemes embert is csak lámpával kereshetünk magunk közt. Ez a város nagy része német bevándorlókból állott, és még a reformátusok közt is találunk német nevűeket. A gentry világ nálunk soha ki nem fejlődhetett. A polgár, iparos s a kevés intelligencia, ami azelőtt volt békén itta egymás szőlőszomszédságában - a bikavért. Ha rágondolunk arra a világra, mikor Simon Rudolf alispán idejében állt még Szekszárd - alig volt a megyénél hivatalnok. Ügyvéd, orvos, mérnök fogyatékosan. Törvényszék, pénzügyigazgatóság, járásbíróság, három pénzintézet stb., mindezekről akkor még senki sem álmodott, a messze jövőben voltak. Csak nézzük meg, hogy mily kevés számú intelligenciával alkotta meg Ürményi főispán a most virágzása és fejlődése kiváló magaslatán álló szekszárdi takarékpénztárt. A nagy urak - a vidéken is nagyon szerény csoportokban vonultak fel. Még ötven évvel ezelőtt azok a családok, melyek ma nagy vagyonnal bírnak, legtöbbje igen szerény viszonyok közt élt, és inkább küzdött, mint költekezett. Pénz nélkül pedig nem lehet vezérszerepet vinni, s így aztán nem igen törődtek velünk, magunkra maradtunk, s vezettük magunk magunkat. A politikában szélsőbaliak voltunk. Itt vezettek egy ideig az Ujfalussyak, aztán a tűzoltóság - dalárda polgári olvasókör stb. tízféle elnökség vette ki a vezetést nagy múltú országgyűlési képviselőnk személyében. Most ő is lemond, s legközelebb már visszavonul - a jövő választásnál már nem kíván vezérelni. Jön más. Hogy kicsoda - az a szekszárdi társadalmi életre befolyást nem játszik - legföljebb a dalárda és tűzoltóság, s néhány más egylet kapnak más elnököt. A nagy intelligens társadalom marad a régi. Ez az irány tör magának folyton és most is utat társadalmunk legintelligensebb intézményében a kaszinóban. Itt nincs politika, csak demokratizmus és tévednek azok, akik azt hiszik, hogy demokrata intézmény az ő társadalmi nagy hatásaival politikai célokra is felhasználható lesz. Mint mindig, ma is ünnepélyesen tiltakoztak a kaszinó falain belül, a politikai élet behurcolására. Romlása, veszte lenne a kaszinónak, s akik megkísérlik, vagy ellenségei ez intézménynek, meg kell nekik bocsájtani, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek. (Szekszárd Vidéke, 1897. július 10. 1-2.) 111 4 Kardos Kálmán, hosszú időn keresztül volt a korszakban Baranya vármegye és Pécs thj. város főispánja. 567
