Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

Csekő Ernő: A helyi politikai és társadalmi elit a századvégen Geiger Gyula szekszárdi ügyvéd és lapszerkesztő korabeli írásaiban

3., 1896.február Politikai élet Tolna megyében A „Szekszárd Vidéke" mai számával megindítottuk ama minden hónapban egyszer kiadandó politikai havi szemlénket, amelyben úgy az országos, mint a megyei politikai élet körül felmerült eseményeket fogjuk mintegy csoportosítva olvasóink kezéhez juttatni. Részünkről teljesen elégségesnek tartjuk, ha a vidéki hírlapírás kisebb hatáskörében havonként egyszer regisztráljuk, különösen a mi megyénkre kiterjedő életünkből folyó politikai eseményeket. „Tolnamegye" cím alatt havonként s külön adjuk ki e havi szemlénket, s a „Szekszárd Vidéke" előfizetői a főlap mellékleteként ingyen kapják. E lapunk további céljait egy más helyen fejtjük ki, s ezennel áttérünk megyénk mostani politikai helyzetének még egészen általános értelemben vett vizsgálatára. Két fő körülmény tűnik mindenek előtt szemünkbe. Az egyik az, hogy Tolna vármegyében a nagy választó közönség körében tényleg egy nagy ellenzéki elem van, amelynek már nem egyszer az lett a következménye, hogy a szabadelvű párt alig tudott a maga részére az általános választások alkalmával egyegy kerületet megtartani, mert a nagy választóközönség túlnyomó része ellenzéki. A másik fővonás ami szemünkbe ötlik az, hogy ennek dacára a megyei közgyűléseken minden irányban, tehát úgy a megye nagy adminisztrálására, mint a személyi dolgok elintézésében ennek a megyei ellenzéknek tényleg soha és semmi befolyása nem volt, és nincs ma sem. Ezen mindenesetre sajátszerű helyzetnek azután meg voltak, és meg vannak ma is a sajátszerűbb következményei. Egyike abban nyilvánul, hogy a szabadelvű párt az általános választások alkalmával egykét kerület kivételével, teljességgel nem tud megharcolni az ellenzékkel, amelyre a legeklatánsabb példa a központi kerület, ahol még a Bartalok és Vizsolyiaknak sem tudtak győzelmi ágat juttatni, s ennek a magyarázata egyszerűen abban rejlik, hogy sem a Deák-párt, sem a szabadelvű párt Tolna megyében tényleg szervezve soha sem volt. Míg ellenben az ellenzék egyszer s mindenkorra rendezett tömör falanxaival minden pillanatban csatakészen állt, és olyan hadsereg mintájára volt szervezve, amelyben a közkatonától a generálisig mindenik tudta utasítás nélkül is, hogy mi az ő kötelessége. Az ellenzék szervezete permanens volt mindig, a Deák, illetve szabadelvű párt szervezete pedig mindig ad hoc történt. Egy ilyen fegyelmezett s ilyen pillanatra összetákolt két hadsereg összeütközésénél mindig könnyű volt megjósolni azt, hogy melyik fél lesz a vesztes. S ha most nézzük a pártoknak a vármegye kapuin belüli küzdelmét, méltán csodálatos ellentétre fogunk találni. Hosszú évtizedek óta Tolna vármegye az ő megyei jellegében, s intéző nagy férfiaiban nem tartozik az ellenzékhez. A vármegye korifeusai a Deák-párthoz tartoztak s ma a szabadelvű párttal tartanak, s a megyei élet határain belől, a vármegye nagy közgyűlési termében tárgyalt ügyekben mindig az a párt lobogtatja a győzelmi zászlót. És itt az a nagy ellenzék, amely az általános választásoknál oly félelmesen tud felvonulni, - tényleg nem létezik. Pedig ez az ellenzék a törvényhatósági bizottsági tagokban is jelentékeny numerust képez, de tényleg semmi hatalmat, jogkört nem érvényesíthet, azon egyszerű oknál fogva, mert a közgyűlési teremben meg az ellenzék nincsen szervezve. Egészen úgy tűnik fel, mintha a két ellentétes tábor évtizedek óta már olyan paktumra lépett volna, hogy míg a képviselőválasztásoknál az ezen akciókra szervezetlen vármegye lazsíroz az ellenzéknek, addig a vármegyei választások és megyei közgyűléseken az itteni akciókra jól szervezett vármegyének lazsíroz a szervezetlen ellenzék. Ez a paktum ugyan formailag sem tárgyalva, sem megkötve nem lett soha, tényleg azonban egy állandóan kifejlett gyakorlatban minden egyes alkalommal érvényesült. 565