Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

Csekő Ernő: A helyi politikai és társadalmi elit a századvégen Geiger Gyula szekszárdi ügyvéd és lapszerkesztő korabeli írásaiban

A korabeli címtárak szerint, míg 1863-ban csak 10, majd 1875-ben 48, addig 1906-ban immár 106 állami tisztviselő működött Szekszárdon. A századfordulóhoz közel eső 1906-os évben csak a jogszolgáltatás területén (törvényszék, járásbíróság, ügyészség, közjegyző) negyven, a pénzügyigazgatóság terén (pénzügyigazgatóság, kir. adóhivatal, pénzügyőrség) pedig negyvenöt volt a tisztségviselők száma, ehhez jött még a postahivatal tizenkettő, illetve az államépítészeti hivatal öt fővel. Persze ehhez még hozzászámolhatjuk a kir. selyemfelügyelőség 30 tisztviselőjét is. Tehát, összességében közel 150 tisztségviselőt számolhatunk össze - a segéd- és szolgaszemélyzetet ezen felül kell számolni -, mely a vármegyei és főszolgabírói hivatal, illetve a (1906 ban már rt.) város 35, valamint 15 fős tisztségviselői karához képest döntő többséget képez.

6

4 S mint korábban láttuk, a szabadfoglalkozásúak - más városokban is rendre - legszámosabb, s legbefolyásosabb rétege, az ügyvédek csoportja se múlta felül a harminc főt. Ugyan az állami tisztviselők helyi eliten belüli valós befolyását jelentősen kisebbítette, hogy döntő részük mivel általában kinevezés szerint helyezték őket az ország egyik részéből a másikba - nem rendelkezett komolyabb kötődéssel, családi háttérrel a városban és környékén. Persze az évek múlásával egy részük ennek ellensúlyozására törekedett. A további, helyi társadalmi elitet átrajzoló folyamatok között mindenekelőtt a zsidóság helyzetének stabilizálódását, anyagi, gazdasági értelemben vett megerősödését, polgárosodását, s előrehaladó asszimilációját kell kiemelnünk. Ez teljes mértékben állt a tolnai megyeszékhelyre is. A sokáig a zsidó betelepüléstől elzárt Szekszárdon, az 1840-es évektől indult meg lélekszámuk érdemi növekedése, amely a századfordulóig közel került - természetesen a korabeli népszámlások szerint az izraelita felekezetüeket számítva ide - az 1000 föhöz. De nem csak számban, hanem gazdasági erőben is erősödtek, s a polgárosodással szinte egybekapcsolódó asszimilációnak is köszönhetően, a századvégére többen átlépték a hagyományosnak tekintett, illetve megmerevedettnek tartott bérlő-kereskedő foglalkozásszerkezeti határokon. A dualista korszak derekára -1880/1890-es évek fordulója - képviselőik megjelentek az értelmiségi pályákon, mindenekelőtt és elsődlegesen a szabadfoglalkozású foglalkozási csoportokban, mint például Lévay Ignác orvos és dr. Leopold Kornél, dr. Spányi Leó ügyvédek.

1

0 Ebben az időszakban ennél még jelentősebb a hiteléletben játszott szerepük, amely Szekszárd esetében a Tolnamegyei Takarék- és Hitelbank 1885. évi megalapításával lépett egy minőségileg magasabb szintre. A helyi Leopold-családhoz erősen kötődő bank gründolása ugyanis a szekszárdi zsidóság vagyonos tagjai (pl. Goldbereger J Mór, Leitersdorfer József vállalkozók) mellett meghatározó részben a megye jelentős főnemesi, középbirtokos családjai körében (gr. Apponyi, br. Jeszenszky, Dőry, Foster, Perczel, Sztankoványszky, stb.) zajlott.

6

6 A láthatóan erősödő gazdasági és társadalmi pozícióik pedig egyre jobban megnyitotta előttük a közélet, illetve a társadalmi, társasági élet szintereit is. Persze ez utóbbi területeken a zsidóság áttörése korántsem volt olyan látványos; az integrálódás e területeken vissza-visszatérő, szinte a mindennapokat is átitató feszültségekkel járt, amint ez Geiger Gyula, illetve a Szekszárd Vidéke cikkeiből is kiderül. (Id. például a Zsidók a szekszárdi kaszinóban, FÜGGELÉK 12.) így például hiába kerültek a megyebeli zsidóság részéről - szinte kizárólag a virilizmus útján - igen jelentős számba a megyegyülésbe (számuk akár a 70-80 főt is megközelítve,'' illetve elérve), a vármegye szűkebb testületeibe (állandó választmány, központi választmány, igazoló választmány, állandó bíráló bizottság, közigazgatási bizottság) csak a Leopold család tagjai kerültek be.

6

8 Feltétlenül meg kell említenünk még - elsősorban már az egész megyére vetítve -, a mezőgazdaság kapitalista átalakulását, annak társadalmi hatásait, amely például nemcsak a parasztság éleződő szociális feszültségekkel terhelt differenciálódását hozta magával, hanem a közép- és nagybirtokrendszerben is 6

4 Részletesebben ld. CSEKŐ 2005, 107-111. 6

5 ld. CSEKŐ 2002a. "'' Figyelemreméltó tény, hogy a Hitelbank alapítása párhuzamosan, szinte egymással konkurálva futott a Tolnamegyei Központi Takarékpénztár gründolásával. Ez utóbbit a Hitelbanknál szerényebb tökeerővel rendelkező személyi körben szervezték. E személyi kör ráadásul annyiban szűkebbnek is tetszik, hogy szinte csak szekszárdiak, s annak jellemzően német és magyar polgársága állt a megalakítani szándékozott hitelintézet mögött. így a tervezett, s végül meg nem valósult bank mentorai között találjuk Geiger Gyula haragosait is, a függetlenségi párt helyi vezetőit, Boda Vilmost és Adler N. Jánost. CSEKŐ 2006a. 459-460. 6

7 CSEKŐ 2003b. 181. 6

8 Leopold Sándor kezdeti beválasztása minden bizonnyal a Baranya-tolnai hitközségkerületi elnöki tisztségének szólt, egyfajta közösségi (felekezeti) képviselet megjelenítését célozva, azonban mivel a XX. század első évtizedében, fiával, ifj. Leopold Lajossal, valamint unokaöccsével, dr. Leopold Kornéllal együtt, hárman is voltak e bizottságokban, ez utóbbit már inkább a család növekvő tekintélyének és kapcsolatrendszerének tudjuk be. Részletesebben ld. CSEKŐ 2006b. 352-354. 553