Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

Csekő Ernő: A helyi politikai és társadalmi elit a századvégen Geiger Gyula szekszárdi ügyvéd és lapszerkesztő korabeli írásaiban

jelentős elmozdulást eredményezett a tulajdonlás, illetve a birtoklás terén. Egyre jelentőseb hányad került a polgári rétegek birtokába, mely növekedés legintenzívebb szegmensét a zsidók általi nagybérletek számának és területének gyarapodása képezte. A zsidóság - a mezőgazdaság mellett más ágazatokban is megfigyelhető - gazdasági sikereivel szemben a kapitalizálódás folyamataira nehezebben reagáló, s a körülményei közt nehezebben boldoguló rétegek (középbirtokos, illetve kisnemesi rétegek, egykori céhes polgárság, illetve parasztság) álltak. Az utóbbiak az 1880/90-es évek fordulójára egyre nyitottabbak váltak egy, a kapitalizmus, illetve a honi kapitalizálódás módja ellen fellépő, de legalább azt erőteljesen korlátozó politikai irányzatra, mely az újkonzervativizmus képében jelent meg, és nyert teret hazánkban. Valójában ennek két irányzata szerveződött meg az 1890-es években: egyrészt az egyházpolitikai törvénykezéssel kapcsolatos vitákban a politikai katolicizmus szerveződött párttá 1895-ben (Néppárt), másrészt a földbirtok, az agrárágazat és agrártársadalom érdekeit - természetesen a nagybirtokosok irányítása alatt - megjeleníteni szándékozó agrárius mozgalom.''

4 A mindkét irányzatot, illetve szervezetet jellemző szociális érzékenység, a társadalom megszervezésének szándékával, valamint nemzetpolitikai gondolkodás igénylésével társult. Az ipari és kereskedelmi tőke, valamint a világi, liberális állam kritikája e szervezetek részéről gyakran zsidóellenes felhangoktól sem mentesen történt. E közhangulatbeii változás jelentős mértékben alakította át úgy a társadalmi, társasági élet mindennapjait, mint a helyi (pl. megyei) politikai élet egyes paramétereit, jellemzőit. így bár a Néppárt fellépése, s vidéken történő szerveződése (ld. római katolikus olvasókörök, illetve legényegyletek) ugyan első körben több helyütt „csak" a felekezeti feszültségek kiéleződését eredményezte,

7" de másodsorban - egy később beérő szocializáció keretében -, jelentősen hozzájárult a paraszti népesség közélet iránti érdeklődésének felkeltéséhez, politikai öntudatra ébredéséhez. Hasonló hatásról számolhatunk be a Gazdaszövetség által életre hívott szövetkezeti mozgalom, illetve a századvégétől szaporodásnak indult falusi gazdakörök révén. 5. kép: A Szekszárdi Kaszinó épülete (előtte az Augusz-család háza) napjainkban. m Az utóbbi az 1896-ban megalakult Gazdaszövetségben nyert szervezeti formát. " így igencsak felekezeti határvonalak mentén zajlottak az 1901. évi képviselőválasztások, amikor sok tekintetben és sokhelyütt a római katolikusok kontra protestánsok, izraeliták ellentéteként került sor a liberális alapokon álló szabadelvű párt és függetlenségi Kossuth-párt kontra az újkonzervatív Néppárt, illetve Ugron-párt közti pártküzdelmekre. így például 1901-ben Tolna megyében a pincehelyi kerület választása torkollott több halálos áldozatot, illetve sok sebesültet követelő zavargásokba. Az előbb említett felekezeti szembenállás itt is megtörtént, hiszen a kerület függetlenségi Kossuth-párti képviselőjét, Rátkay Lászlót egyaránt támogatták a protestánsok és a zsidók, míg a helyi néppárti katolikus káplánt értelemszerűen csak a római katolikusok támogatták, s tőlük se mindenki. Könnyű belátni, hogy az egyszerű, politika részletkérdései terén járatlan emberek számára is mennyivel átláthatóbb, mi több átélhetőbb volt egy ilyen választási küzdelem. így a szóban forgó pincehelyi választás esetében egyrészről (néppárti oldalról) szociális elégedetlenségből fakadó kapitalizmus- és zsidóellenesség, míg másrészről (Kossuth-párti részről) antiklerikalizmussal elegyülő nemzeti érzelmek, illetve Kossuth-kultusz töltötték meg a felekezeti szembenállás mentén is meghatározott ellentéteket. Ld. részletesebben CSEKŐ 2006c. 554