Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

Csekő Ernő: A helyi politikai és társadalmi elit a századvégen Geiger Gyula szekszárdi ügyvéd és lapszerkesztő korabeli írásaiban

nagyobb boloncl> Tessék választani! Csakhogy a párbajnál még két más tényező is figyelembe veendő, és pedig először az uralkodó társadalmi felfogás, mely a fegyver elé kergeti azokat, akik a társaság véleményére adnak, és másodszor az ösztön a másik fél elpusztítására, nehogy az okozzon kárt benne" Geiger a nyilvános megkövetésben, a bocsánatkérésben látja a megoldást, mint ahogy fogalmaz: „Aki sérteni merész, legyen annyi bátorsággal, hogy tudjon bocsánatot is kérni." Találó, amiképp rámutat a párbaj intézményeinek ellentmondásaira: „Igazságtalan a társadalom, midőn azt kívánja a sértettől, hogy a megsértője fegyvere elé álljon, - mert bárminő az eredménye a párbajnak, a mocsok még mindig rajta van a sértetten, ha csak a sértő a sértettől bocsánatot nem kér."

è

i Talán nem okoz meglepetést, hogy a szekszárdi úri közönség, illetve maga Boda Vilmos gyökeresen más elveket vallott a lovagias kötelességek tárgyában. Geiger eljárásához Boda Vilmos a következőket fűzte: „(...) egyszersmind kijelentem, hogy Geiger Gyula úr azon eljárásának megítélését, hogy mások tisztességét elferdített tények alapján orvul megtámadja, s az egyedül lehetséges, lovagias úton adandó elégtételadás elől kitér, a tisztelt közönségre bízom."

6

2 A polgárosuló Szekszárd. A társadalmi és politikai változások, illetve azok tükröződése Geiger Gyula írásaiban Korábban tárgyaltuk már Szekszárd 1870-es évekbeli társadalmát, szólva jelentős részben nemesihonoráciori meghatározottságú elitjéről, melyben kitüntetett szerepet játszottak a jogi pályán tevékenykedők (főként bírók, ügyvédek), mindenekelőtt annak vármegyei tisztséget, politikai szerepet vállalt, szabadságharcban is részt vevő tagjai. Geiger, mint egy német mezővárosi iparos-polgár környezetből kivált, de feltörekvő fiatalember e közegbe igyekezett bekerülni, illetve betagozódni. Ez - többek közt házasságának köszönhetően is, igen gyorsan megtörtént, s mint láttuk, a rokoni kapcsolatoknak is köszönhetően hamar, a képviselőjelöltségre befolyással bíró Ujfalussy-kör tagjává vált. Természetesen, az utólag számára idillikussá váló időszakhoz képest, a század utolsó éveiben a helyi társadalom, s annak elitje már egész más képet mutatott. S nem csak Geiger értékítélete szerint - amely a sok-sok személyes kudarc ellenére közel sem volt teljesen negatív -, hanem a végbement folyamtok eredményeként ténylegesen is. Viszont amiről visszatérően rendre keserűséggel írt, az a '70-80-as évek jogász meghatározottságú elitjének feloldódása volt. Lapjának 1893. január 7-i számában (Ujfalussy - Péchy, FÜGGELÉK 2.) fájdalommal és méltatlankodással veszi tudomásul, hogy Péchy József tolnai prépost mellett kibukott a megyebizottsági választáson Ujfalussy Imre: „Választott helyette bölcsebbet - okosabbat a polgárság köréből. Föglein János

6

3 bizonyára előbb megmenti az ezredéves vármegyét a bukástól. Minek is a régiekből. A múlt érdemei - legyenek a múlté! A régi gárdából elmentek mind. Br. Wimmersperg, Schöner Imre, Lippich István, Benczelits Ignác, stb-ek elmentek, a vezér maradt meg csak az öregekből. Ha mind elment, minek ő is. Más emberek, más viszonyok, s Ujfalussy Imre pártvezér ma nem tagja a törvényhatósági bizottságnak." S ahogy Geiger írta, a századvégen már valóban „más viszonyok" voltak az uralkodók, az 1870-es évekhez képest eltelt negyedszázad jelentősen rajzolta át a gazdasági és társadalmi viszonyokat. A század utolsó negyedében, harmadában kibontakozó kapitalizálódás, illetve polgárosodás óriási változásokat generált. Témánk szempontjából a következőket kell kiemelnünk: A kiegyezést követően felgyorsult az - immár önálló magyar - polgári állam kiépülése, mely eredményeként dinamikusan növekedésnek indult a megyei szintű szakigazgatási hivatalok intézményrendszere, s ennek megfelelően az állami tisztviselők száma, ami jelentős eltolódást okozott a megyeszékhely értelmiségi-hivatalnoki rétegeinek összetételében. Amint Geiger Gyula egyik 1897-ben írott cikkében (A szekszárdi társadalom-, FÜGGELÉK 4.) az 1860/70-es évek fordulója kapcsán kiemeli: „Ha rá gondolunk arra a világra, mikor Simon Rudolf alispán idejében állt még Szekszárd - alig volt a megyénél hivatalnok. Ügyvéd, orvos, mérnök fogyatékosan. Törvényszék, pénzügyigazgatóság, járásbíróság, három pénzintézet stb., mindezekről akkor még senki sem álmodott, a messze jövőben voltak." 6

1 Szekszárd Vidéke 1893. október 21. 1. Tolnamegyei Közlöny 1897. október 24. 2.; Geigernek a párbaj intézményével kapcsolatos elutasító felfogása még meglehetős kisebbségben volt ezekben az években, habár a párbajozás „divatja" már valamelyest leáldozó ágba került. Mindenesetre a „tiszti becsület", „tiszti kardbojt", „érettségi", „párbajképesség" és az „úriember" az időszakban még meglehetősen egymásba kapcsolódó fogalmak voltak, ld. KÖVÉR 2004, 107. 6

3 Föglein János földműves 1893-1906 között volt a megyei törvényhatóság tagja. CSEKŐ 2002b, 78. 552