Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)
Csekő Ernő: A helyi politikai és társadalmi elit a századvégen Geiger Gyula szekszárdi ügyvéd és lapszerkesztő korabeli írásaiban
S a fenti véleményét Geiger Gyula nemcsak az elvek szintjén hirdette, hanem a mindennapokban is érvényesítette. így a Boda Vilmossal és társaival szembeni 1897. évi háborúskodás egyik kiváltó okaként egy helyi zsidóellenes kilengés, és annak Geiger általi pellengére állítása szolgált. Ugyanis a Szekszárd Vidéke részletesen beszámolt arról a botrányról, amikor Boda Vilmos és társasága, egy, az ő szőlőjénél, présházában eltöltött este után a helyi étteremben (vélhetően a szállóban), vigadós jókedvűkben antiszemita nótákat, köztük a hírhedt „zickzene, zackzene"-t énekelték. Tették ezt későbbi bánatukra, mert a közelükben tartózkodó zsidó legények (köztük iparosok, kereskedősegédek) nem hagyták ezt megtorolatlanul, s például Boda társaságából Hauk Károly mészáros mestert alaposan elverték. 5' 1 Szinte ezzel egyidőben Geiger lapjában ugyancsak megtámadta - hírt adva annak elszabadult lovairól, amelyek az utcán egy koldust is elgázoltak - a függetlenségi párt másik helyi vezetőjét, Adler N. Jánost is, firtatva egyúttal vagyonosodásának módját is. 5 7 Adler válaszcikke, melyben „csodálkozását fejezte ki afelett, hogy a szegzárdi társadalom Geiger Gyulát, viselt dolgai után, még mindig megtűri kebelében.", Geiger Gyulából szintén válaszreakciót váltott ki: ő sajtópert indított Adler ellen a cikkében foglaltak miatt. E sajtóper kapcsán kereste meg a pécsi sajtóügyi bíróság a szekszárdi kaszinót, hogy az igazolja Geigernek a beadványában szereplő, saját kifogástalan múltjára vonatkozó kitételeit, amely kapcsán, többek között, húsz éves kaszinói tagságát is felemlítette. A vele szembeni kaszinói vizsgálatok - illetve az ezekhez kapcsolódó tisztviselőköri, valamint polgári olvasóköri eljárások - részleteibe nem belemenve 5 8, most csak annak felemlítésére szorítkoznék, hogy Geiger Gyula eljárása, védekezése több tekintetben nem a kisvárosban, többek közt Bodáék által elvárt normák szerint történt. így a kisvárosi ügyvéd kollégák átlagához képest minden bizonnyal csavarosabb, illetve élénkebb volt védekezése. Még Boda Vilmos lapja, a Tolnamegyei Közlöny is elismerte, hogy Geiger Gyula védbeszéde, fellebbezése egyaránt „ügyesen összerakott szavak" sokasága, illetve „ugyanazon ügyességgel összerakott szavak halmaza" volt, amihez persze a lap hozzáfűzte: „mely jól hangzik, de meg nem győz" S' Talán még ennél is szokatlanabb volt, illetve megütközést keltett bizonyos körökben, hogy Geiger kitért a párbajok elől. Ugyanis a Boda Vilmos érdekében eljáró Simontsits Elemér vármegyei főjegyző, illetve Kurcz Vilmos árvaszéki elnök indítványára, miszerint a „zick-zackzenés", zsidónótázós csetepatéról szóló újságcikkében foglaltak miatt kövesse meg Boda Vilmost, ő megtagadta azt. Miután pedig Simontsits és Kurcz, válaszul segédei megnevezésére hívta fel Geigert, „azt a választ kaptuk, hogy azt nem teszi, mert azoknak is legfeljebb azt mondhatná, amit nekünk is tudtunkra ad, hogy ő hírlapban foglaltakért felelősséget csak sajtóbíróság előtt vállal." - szól Boda párbajsegédeinek beszámolója. „Mire feltevén a kérdést, hogy úgy értsük-e ezt, hogy ő lovagias elégtételt adni nem hajlandó? Azt a határozott feleletet adta, hogy igen; ő hírlapban foglaltakért lovagias elégtételt egyáltalában nem ád." M Ugyanakkor Geiger Gyula csak meggyőződése szerint járt el. hiszen például egy, évekkel korábban írt cikkében is kifejtette elvi és célszerüségbeli fenntartásait a párbajozással szemben: Úgy vagyunk a párbajjal, mint amit Deák Ferenc mondott a házasságról: <Aki házasodik: az bolond, - aki, nem házasodik, még 5 6 Szekszárd Vidéke 1897. november 6. 1-2. 5 7 Tolnamegyei Közlöny 1897. október 31. 1.; Adler előbb a Tolnavidéki Takarékpénztárnak, majd a Tolnai Polgári Takarékpénztárnak volt szekszárdi képviselője. Tolnamegyei Közlöny 1887. szeptember 25. 4., október 2. 4. 5 8 Ezt egy másik tanulmány tárgyának hagyva meg. Tolnamegyei Közlöny 1897. november 14. 2.; Egyébként Geiger egyrészt alaki kifogásokkal élt a vele szembeni eljárással szemben, másrészt annak személyes jellegére, a mögötte meghúzódó ellenséges elfogultságokra igyekezett rávilágítani. A Geiger Gyula kaszinóból történő kizárását tárgyaló - első körben napirendre vevő, s 13-12 arányban a kizárás mellett döntő választmányi ülés kapcsán Geiger így fogalmazott: „Avagy a választmányt akarta (mármint: Boda; a szerző) felkérni a jövőben magánügyeinek gyámjává. Ezt nagykorúsága bekövetkezte óta nem tételeztem fel róla. Éppen ezért nem értem, hogy mi köze a szekszárdi kaszinónak ahhoz, hogy Boda Vilmos 20 esztendő óta hiába küzd a Geiger Gyula elten? Pedig ő maga fájdalmas hangon azt a panaszt sírta el a választmány előtt? S mi jogon kéri fel e privát harcban Boda Vilmos fegyvertársnak a kaszinó választmányát? Hát mert ő nem tud velem küzdeni köszönöm ezt az elismerő nyilatkozatát -, azt képzeli, hogy majd a választmány segít neki ilyen áldatlan ügyben lándzsát törni, s kettős erővel majd csak megvernek? Nem! A gesztenyekaparás ilyen nem irigylendő szerepére a szekszárdi kaszinó intézőkörei, méltóságuk megtagadása nélkül nem vállalkozhatnak" Szekszárd Vidéke 1897. november 6, 2. ''" „Minthogy a szóban forgó cikk célzatosan akként van megírva, hogy annak elolvasása azt a benyomást keltse, mintha te a közönségnek tudtára adott botránynak aktív részese lettél volna; holott értesüléseink szerint te a mulatozó társaságot csitítottad és lebeszélni igyekeztél; s azt látva, hogy őket mérsékelni képes nem vagy, és a tettlegességgel kapcsolatos botrány tényleg bekövetkezik, - közülük el is távoztál, ekként a botrányban neked részed nem volt.". - áll Boda párbaj segédeinek beszámolójában, mi miatt kértek helyreigazítást, illetve megkövetést Geiger Gyulától. Tolnamegyei Közlöny 1897. október 24. 2.; 551
