Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)
Csekő Ernő: A helyi politikai és társadalmi elit a századvégen Geiger Gyula szekszárdi ügyvéd és lapszerkesztő korabeli írásaiban
Cserélődő helyettesekkel, akik idővel el is fogytak, majdan már közeli munkatárs nélkül is, Geiger rendületlenül előállította a soros lapszámot, egészen 1901 nyaráig. Szabadelvűsége a lap ezen utolsó éveiben is megkérdőjelezhetetlen, még ha az embernek az is az érzése, hogy nézeteiből, megnyilvánulásaiból sok esetben nem elsősorban a kiérlelt világnézetből fakadó meggyőződés, mint inkább a szárnyaló képzelet, a külső korlátokkal birkózó mozgékony lelkialkat, illetve a modern életfelfogás tükröződik. Azonban így is következetesen fellép, az 1890-es évek végén, az erősbödő antiszemitizmus idején is a zsidóellenes jelenségek, megnyilvánulások ellen. Vissza-visszatérőn beszámol, illetve állást foglal a Dreyfuss-ügyben, s természetesen Zola méltatása se marad el. 3 4 A zsidókkal szembeni hazai előítéletek, politikai törekvések ellenében a lap 1897. október 23-ai számában a következőket fogalmazza meg: „Tény az, hogy Magyarországon az antiszemitizmus még megvan. Nem olyan mértékben persze, mint Ausztriában, nyílt gyűlölködéssé nem fajul, nem tőr ki, csak meghúzza magát az emberek szívében, s ott lappang titkon, kiűzhetetlenül. Sok magyar a zsidóval társalog, de nem szívesen, befogadja társaságba, ha muszáj, s mindennekfelett azt kívánja, hogy a zsidó szerfelett megtisztelve érezze magát, ha vele szóba áll. No pedig ez - antiszemitizmus." Geiger az évtized derekán elfogadott egyházpolitikai reformok - a polgári anyakönyvezés bevezetése, az izraelita vallás bevett felekezetek közé sorolása, s egyéb egyházjogi törvények elfogadása - eredményeiben bízva, optimistán tekintett a jövőbe, s a zsidók teljes körű befogadását sürgette. Tette mindezt a korabeli államvezetés reményeivel egybevágóan, miszerint a zsidók asszimilációjával jelentős mértékben emelkedik majd a magyar nemzetiség országon belüli részaránya: „Az egyházpolitikai reformok törvényerőre emelkedését az antiszemitizmust tekintve örökön áldanunk kell! Ez talán majd egyesít bennünket. Oh, mert hisz elég, hogy nemzetiségekre oszlunk, örüljünk, hogy a zsidó jó atyafi, s ne gyűlöljük benne a vallást, hogy ő is imádni meri Adonájt, hisz ez is csak Isten, ugyanaz a mienkkel! Régi dolgok ezek, miket most elmondunk, újra feltálalva. De fel kell tálalni, hogy rámutatva az ausztriai eseményekre, kérjük és figyelmeztessük a magyart, verje ki a szíve mélyén fekvő rejtekéből az antiszemitizmust. Igen, fel kell karolni a zsidót, de úgy, hogy az a felkarolás természetes legyen, s ne kívánjunk érte zsidó embertársunktól hálát. Be kell fogadni a zsidót a társadalom minden rétegébe, hadd asszimilálódjék. " 5 5 4. kép: Geiger Gyula engesztelhetetlen ellenfele, Boda Vilmos. 54 5 4 Szekszárd Vidéke 1898. február 5. 1-3., 1899. június 17. 2. "Orientalizmus. Szekszárd Vidéke 1897. október 23. 550
