Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

Csekő Ernő: A helyi politikai és társadalmi elit a századvégen Geiger Gyula szekszárdi ügyvéd és lapszerkesztő korabeli írásaiban

riválisával, Boda Vilmossal és körével kiéleződő ellentétei 1897-re végletes összetűzésekbe torkollottak, melynek eredményeként Geiger nem csak a kaszinóból szorult ki, de kizárták a polgári olvasókörből, valamint a tisztviselői körből is. A helyi társasági élet bevett köreiből száműzött Gieger Gyula még további évekig folytatatta erőfeszítéseit a talpon maradásáért, küzdelmeit valós és vélt ellenfeleivel szemben, melynek során lapja, a Szekszárd Vidéke nemcsak az egyre gyakoribbá váló személyeskedő támadásoknak, hanem a valós társadalmi ellentmondások, visszásságok feltárásának, bemutatásának is teret adott. Vélhetően ez, illetve az az erőit meghaladó ragaszkodás, amellyel lapját az utolsó utáni pillanatig is megjelentette, szintén hozzájárulhatott Geiger Gyula teljes bukásához, teljes anyagi összeomlásához, mely 1901 derekán következett be. Csődeljárás, sikkasztás vádjával büntetőügy, fegyelmi eljárás a kamaránál, csúfos bukás az októberi képviselőválasztáson - sorolhatjuk a kínos ügyek sorát. Az év végén Geiger eltávozott Szekszárdról, bukása színhelyéről Budapestre menekült.

1" Geiger szekszárdi „tragédiája" - leánya, Dienes Valéria használta e kifejezést apja bukására, kálváriájára - több mint egy egyszerű tönkremenetel, vagyonbukás, amelyből egyáltalán nem volt kevés a korszakban. Összeomlását magánéletbeli problémák, folytatólagos társasági, politikai konfliktusok, illetve a társadalmi súlyvesztés is szegélyezik, illetve előkészítették. „Hanyatlástörténet"-ében még az is egyedi, hogy minderre gyakorlatilag a kisváros széles nyilvánossága előtt, egy hosszan elhúzódó folyamat eredményeként, négy-öt esztendő - hosszabb kitekintésben pedig egy bő évtized - alatt kerül sor. Fontos témaválasztás, figyelemreméltó megközelítés: a helyi politikai, illetve társadalmi elit Már ezidáig több érvet felsorakoztattunk, hogy Geiger Gyula publicisztikai munkássága mi miatt tarthat érdeklődésre számot, miért érdemes abból egy csokrot napjainkban újraközölni. Ennek során egyrészt megemlítettük ellentmondásos személyiségét, atipikusnak tekinthető, helyi botrányokat is kiváltó életútját, másrészt kiemeltük azt az irodalomtörténeti tényt, hogy személye és élettörténete Babits Mihály Halálfiai c. regénye egyik főszereplőjének szolgált mintaképéül. Mindezeken túl külön értéket képvisel szemünkben ezen írások témaválasztása, azok megközelítése is. Újságírói munkásságában az 1890-es évek második felére egyre egyértelműbben jelenik meg a helyi politikai és társadalmi elit belső viszonyainak tárgyalása, melyet ráadásul a korszakban, a kisvárosban addig ismeretlen nyíltsággal taglalt. Mindebben nyilván szerepet játszott a fontosabb társadalmi egyesületekből (kaszinó, polgári olvasókör, stb.) 1897-ben történt kiszorulása, kizáratása, melynek eredménye nem csak karcosabb és támadóbb hangvételű cikkekben köszönt vissza. Valószínűnek tetszik, hogy a helyi elitben peremhelyzetbe került, de a város társadalmának nagyobb részét kitevő paraszti, illetve iparos népesség előtt még így is tekintéllyel bíró - ne feledjük, hogy 1897-et követően is praktizál, mint ügyvéd, s a megyegyűlésnek, illetve Szekszárd képviselőtestületének továbbra is tagja Geiger fogékonyabbá vált az ebben az időszakban amúgy is jobban előtérbe kerülő, illetve kiéleződő társadalmi egyenlőtlenségekre, visszásságokra. A kaszinóból történő kizárás, kiszorítás, mely a korban szinte egyenértékű volt a helyi társadalmi, társasági elitből történő kiutasítással - amint Boda Vilmos fogalmazott: az „erkölcsi halál"-lal" -, Geiger értékorientálódásában is változást eredményezhetett. Megélve a társadalmi elismertség és presztízs törékenységét, illetve körön kívülre kerülve, a körön belül érvényesülő szabályok üres meddőségét, őszintének tűnő szándékkal nyitott a szélesebb rétegek, a „nép" problémái felé, s annak felkarolása érdekében. Természetesen támaszt is igyekezett szerezni az általa „polgárok"-nak titulált földmüvesség vagyonos rétege, a módosabb parasztgazdák, parasztpolgárok köréből. Előbbiek fényében nem meglepő, hogy Geiger ekkor született írásai közül több igen elfogult, mint ahogy e tanulmány függelékeként közlésre kerülők között is akad ilyen. Ugyanakkor figyelemreméltó, hogy ezzel egy időben igen tárgyszerű, éles szemmel felállított diagnózisok is kikerültek keze alól. Az utóbbiak közé 1

0 Ld. részletesebben CSEKŐ 2009. 1

1 „Mindenesetre elszomorító látvány, midőn egy vérig sértett és elkeseredett társadalom a fegyverek legutolsójához, az erkölcsi halál alkalmazásához kénytelen folyamodni, hogy egy olyan egyéntől, ki a békétlenségnek folytonos forrása, s az igaztalan, egyéni érdekből származó támadásoknak, mondhatjuk zseniális kultiválója volt, megszabaduljon." - fogalmazott a Geiger kaszinóból történő kizárásáról döntő választmányi ülésről tudósító cikkében Boda Vilmos. Tolnamegyei Közlöny 1897. október 31. 1. Itt jegyezzük meg, hogy a korabeli hírlapokban megjelent írásokat, cikkeket szöveghűen, de a napjaink helyesírása szerint adjuk közre. 542