Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

Csekő Ernő: A helyi politikai és társadalmi elit a századvégen Geiger Gyula szekszárdi ügyvéd és lapszerkesztő korabeli írásaiban

tartóznak a törvényhatósági bizottság (más néven: megyebizottság) összetételével, ahhoz kapcsolódóan a népképviselet érvényesülésének fogyatékosságaival foglalkozó írásai, amelyek az utókor történészének vizsgálódási eredményeivel összevetve is kiállták az idő próbáját. Az előbbiek közé pedig a kisváros társadalmi elitjének - elsősorban a kaszinó köré sűrűsödő -, társasági életben testet öltő mozgásait megvilágító írásai tartoznak. E két témából kerül ki a Függelékben újraközlésre kerülő tizenkettő írás döntő többsége, szám szerint tíz. Annak, hogy Geiger Gyula a korabeli szekszárdi laptársakhoz (Tolnamegyei Közlöny, illetve a Tolnavármegye) képest jóval bátrabban bocsátkozott a helyi elit személyközi viszonyainak tárgyalásába, nem csak az előbb taglalt, konfliktusokkal és érdeksérelmekkel tarkított életútjának köszönhető. Az ő horizontja eleve szűkebb volt. Az országos politika, illetve annak mentén alakuló helyi pártküzdelmek - amelynek túlhangsúlyozása pedig szinte általános volt az egykorú vidéki lapoknál részletezése helyett jobban érdekelte szűkebb pátriája sorsa. A helyi politikai küzdelmekben sem a hangoztatott elvek, illetve pártállás mentén alakuló szempontok vezették elsősorban az érdeklődését, hanem inkább a dolgok mögött megbúvó „ember", azaz az emberi megnyilvánulások iránti kíváncsiság. Amint erre a különbözőségre Geiger Gyula is utalt az 1891-ben induló, a szabadelvű párti irányvonalat kezdetektől felvállaló dr. Leopold Kornél lapja, a Tolnavármegye kapcsán: „Jobb szeretnénk, ha a <Tolnavármegye> csinálná a nagy országos politikát, amelyre vállalkozott, s hagyna ki bennünket minden oly dologból, amely hozzánk nem tartozik, de egyszersmind ne avatkozzék illetéktelenül a mi belügyeinkbe sem." n Geiger Gyula írásai elé A tanulmányt követő Függelékben Geiger Gyula tizenkét írását tesszük közzé, melyek közül egy jelent meg 1893-ban, a többi 1896 és 1901 között. Tanulmányom címében foglaltaknak megfelelően a századvégi helyi elitről szól ezek nagyobbik része, szám szerint tíz. A fennmaradó két írás pedig az 1870-es évek társadalmi viszonyaira, vezető férfiara tekint vissza, személyes emlékeket is felelevenítve. Nem kérdés, hogy ez az időszak Geiger számára idillikus állapotként köszön vissza, s különösképp igaz volt ez 1897-es kaszinóbéli kibukását követően. Érdemes részletesebben ezen 1870-es évek némely fontosabb jellemzőjének a bemutatásával kezdeni, mely egyfajta összehasonlítási alapul is szolgálhat a századvégi írásokban feltáruló képhez képest, kiemelve a közel harminc év alatt a helyi társadalmi elitben végbement változásokat, folyamatokat. Tolnai iparos családból a megyeszékhely jogásztársadalmába. Geiger Gyula, illetve az idilli 1870-es évek Geiger Gyula 1852. június 30-án a Szekszárdhoz közelfekvő Tolnán született. A közeli település nemcsak jelentősebb népességszáma, hanem figyelemreméltó iparosodottsága miatt - emellett a Duna miatt fontos forgalmi központ is volt, főleg a század első felében: kikötője bonyolította Dél-Tolna és Észak-Baranya forgalmát

1

1 - sok tekintetben egy lapon volt említhető a megyeszékhellyel. Tolna nem is volt valójában alföldi típusú mezőváros. A tisztán mezőgazdaságból (földművelésből és állattenyésztésből) élő paraszti népesség már a XIX. század derekán sem adta a lakosság többségét. A településen ekkor több mint 500 iparost tartottak számon, ami a lakosság számarányához képest kétszer akkora értéket jelentett, mint például Szekszárd, Dunaföldvár és Paks esetében.

1

4 Elmondható, hogy az iparosodottság tekintetében Tolna a század második felében is megelőzte a közeli megyeszékhelyt, hiszen Szekszárdnál több gyárszerű üzemmel, ipari 1 Szekszárd Vidéke 1891. január 22. 2.; Ti. a Geiger lapjának 1891. január 1-jei számában álnéven megjelent, Leopold által kifogásolt szatirikus írás, az egyébként a Tolnavármegye által is támadott Borzsák Endre református tiszteltes mellett őt, azaz az új lap felelős szerkesztőjét, dr. Leopold Kornélt is megcsipkedte. A „Palást" írói név alatt hosszú éveken, évtizedeken keresztül „humoros bolondságait" jobbára Boda Vilmos lapjában megjelentető Borzsák tiszteletes nemcsak írói munkásságáról, hanem vitális, derűs lelkialkatáról is közismert volt a városban. 1

3 A hajózás, halászat és hajómalmok révén sok száz családnak biztosított munkát és megélhetést. GLÓSZ 1995, 111-113. 1

4GLÓSZ 1992,271. 543