Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

Balázs Kovács Sándor: Egyesületek és magánosok a sárközi népművészet szolgálatában

Simontsits Elemér

14

7 őnagyméltóságának elegáns, életteljes képmása valóban nagybecsű darabjai a műteremnek. De egy tekintet a jeles ifjú mester ujabb alkotásaira, azonnal meggyőzött róla, hogy tudása és művészete a genre- és tájképfestés terén is kibírja az összehasonlítást legkiválóbbakkal s hogy egy igazán ritka tehetségű, teljes vértezetü a „plein air"-ben is kimagasló művészlélekkel állunk szemben. - A „Bograoldali utrészlet" messzehangzó harangkonduláshoz hasonló mélysége és tiszta levegője, a „Szántáskor" című tájkép kitűnő térhatása és pompás üdesége, - a „Vasárnap a mezőn" cimű kép verőfényes, kedvet deritő hangulata és szinpompája, az elsőrangú anatómiai ismeretekre is kitűnő formaérzékre valló „Bátaszéki lány" plasztikus megjelenése, csodás fényeffektusa és sugárzó kék levegője olyan lenyűgöző hatással és ellenvetést nem tűrő erővel hirdetik Miklósi művészetének magasröptű szárnyalását, sokoldalúságát, szingazdaságát és brilliáns rajztudását, hogy fényes jövőjében és nagyrahivatottságában csak az irigyek vagy a rosszmájúak kételkedhetnek." Felkérte a főispánt, Jankó Ágostont'

4

í\ aki maga is komoly eredményeket ért el a festőművészet területén, és Miklósi művészetét értékelni tudja, valamint a megye notabilitásait: dr. Éri Márton alispánt

1

4', gróf Apponyi Sándort

15

0, dr. Pesthy Pál igazságügy minisztert

15

1, dr. Őrffy Imre országgyűlési képviselőt, vegyék 14

7 Simontsits Elemér, alsó és felső korompai, politikus. Bölcskén született 1869. jan. elsején. Budapesten végezte jogi tanulmányait, majd Tolna vármegye szolgálatába lépett. 1895-ben vármegyei főjegyző, 1907-ben pedig alispán lett. Több maradandó intézkedése volt: megvásárolta a Szekszárdi Kaszinónak a székházat és a Bazár építésével anyagilag erős alapokra fektette. 1912-ben Tolna vármegye főispánjává nevezték ki. Nem sokáig töltötte be ezt a pozíciót, 1913 jún. 16-án a bonyhádi kerület Perczel Dezső utódaként képviselőjévé választotta munkapárti programmal. 1914 áprilisában a képviselőház alelnöke lett. Az első világháború kitörésétől a Tisza kormány lemondásáig a gróf Tisza István elnöklete alatt álló Országos Hadsegélyző Bizottságot vezette, mint ügyvezető alelnök. Ez a bizottság a hadbavonultak hozzátartozóit támogatta. Erdemei elismeréséül 1917-ben megkapta a valóságos belső titkos tanácsosi címet. A központi hatalmak parlamenti elnökeinek berlini tanácskozásán Magyarországot képviselte. Ekkor kapta a porosz korona rend első osztályát. 1918. okt. 22-én lemondott a képviselőház alelnöki méltóságáról. A Magyar Vöröskereszt Egylet helyettes elnöke. Tulajdonosa a Szent István rend közép keresztjének. 1927. jan. 22én a felsőház örökös tagjává nevezték ki, 1929-ben pedig Tolna vármegye örökös törvényhatósági bizottsági tagjává választották meg.-HÍRN 1930,59.. 14!

< Jankó Ágoston Bakon (Pozsony megye) született 1856. szeptember 24-én. Tanulmányait Pozsonyban és Budapesten végezte, majd pedig 1881-ben Torontál vármegyénél vállalt közigazgatási szolgálatot. Mint pancsovai szolgabírót 1883-ban helyhatósági biztosnak nevezték ki a bukovinai székelyek letelepítéséhez és ebben a minőségben Hertelendyfalván, Sándoregyházán és Székelykevén intézte a letelepítési ügyeket. 1889-ben nagyszentmiklósi főszolgabíró, 1893-ban pedig a Felsőtorontáli Ármentesítő Társulat igazgatója lett. 1903-ban Torontál vármegye alispánja, valamint igazgatója lett a nagybecskereki községi közigazgatási tanfolyamnak, közben tankönyvet is írt „A jegyző szociális feladatairól" címmel. Mint a Társadalom Tudományi Egylet választmányának tagja buzgó munkálkodást fejtet ki, többek között tanulmányt írt a kivándorlásról és a torontáli parcellázásokról. 1923-ban Tolna vármegye alispánjává nevezték ki. A közszolgálat terén szerzett érdemei elismeréséül 1910-ben a király udvari tanácsossá nevezte ki, 1917-ben a Ferenc József rend tiszti keresztjével és a II. osztályú polgári érdemrenddel tüntette ki. - HÍRN 1930, 13-14. 1

4'' Ery Márton Eri (1865. okt. 15. Döbrököz - 1937. dec. 25. Budapest,) Jogász, Tolna megye aljegyzője, alispánja. Dombóvár országgyűlési képviselője. Középiskolai tanulmányait a pécsi főgimnáziumban, a jogot pedig a kolozsvári tudományegyetemen végezte és ugyanott doktorált is. Mint közigazgatási gyakornok lépett Tolna megye szolgálatába 1892-ben, majd a megye aljegyzője lett. Később Marosvásárhelyen választották meg Maros-Torda vármegye aljegyzőjévé. 1895-ben elhagyta Erdélyt és mint árvaszéki jegyző újból Tolna megye szolgálatába lépett. 1922-ben választották meg alispánnak. E tisztet 1926-ban történt nyugdíjazásáig töltötte be. Elnöke a szekszárdi kórházi bizottságnak. 1931-től Budapesten a Vármegyék és Városok Országos Mentőegyesületének ügyvezető alelnöke. Szekszárd díszpolgára. - BALÁZS KOVÁCS 2002, 124. 1,1

1 Apponyi Sándor, nagyapponyi gr. (Párizs, 1844. jan. 19. - Lengyel, 1925. ápr. 18.): diplomata, bibliofil gyűjtő, mecénás. Apja gr. Apponyi Rudolf, a bécsi udvar londoni és párizsi követe, anyja Beckendorf Anna, I. Miklós orosz cár rendőrminiszterének leánya. Felesége, Esterházy Alexandra Wosinsky Mór műveihez készített illusztrációkat. Iskolai tanulmányait Párizsban és Londonban magánúton végezte. Érettségi után Münchenben jogot hallgatott, majd diplomáciai pályára lépett. Párizsi követségi attasé (1863-1866), követségi titkár (1861-1874), apja halálát követően lengyeli birtokán telepedett meg (1876-tól). Országgyűlési képviselő (1885-1918), a főrendiház tagja, császári és királyi kamarás, valóságos belső titkos tanácsos (1897), főkamarásmester (1904). Neve bibliofilként vált ismertté. A családi hagyományokat követve. 14 éves kora óta gyűjtötte a könyveket. Érdeklődése elsősorban a 16-18. században Magyarországról írt munkákra irányult. Összegyűjtötte a magyar szerzők által külföldön, idegen nyelven írt könyveket, illetve a külföldön külföldi szerzőktől megjelent, magyar vonatkozású, Magyarországgal foglalkozó müveket. Lengyeli könyvtárát az 1882. évi könyvkiállítás alkalmával ismertette. Gyűjteményének négykötetes, annotált katalógusa az egyik legteljesebb hungarica bibliográfia. Könyvtárát halála előtt a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának adományozta. Mecénásként elévülhetetlen érdemeket szerzett a muzeológia területén is. Támogatta Wosinsky Mór lengyeli ásatását (1881-1890), majd felkarolta a múzeumalapítási törekvéseit. Lengyeli régiséggyüjteményének felajánlásával (1895-ben) járult hozzá Tolnavármegye Múzeumának megalapításához. Az 1897-ben létrehozott múzeum bizottságban védnöki szerepet vállalt. Ókori vázagyüjteménye a Szépművészeti Múzeumba került. Temetésén Hóman Bálint, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója mondott búcsúbeszédet. Özvegye a lengyeli uradalmat évjáradék fejében a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozta (1927). - GAÁL 2002/a. 22. 477