Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

Balázs Kovács Sándor: Egyesületek és magánosok a sárközi népművészet szolgálatában

Szabó Dezső részt vett minden szekszárdi tárlaton. 1925 tavaszán nyolc képet állított ki, amelyeket már országos kiállításokon lehetett látni. Ezek: - egyik „Önarcképe, Pirosruhás lány a szőlővel, Reggeli csend, Ősz, Csendélet, Bazsarózsák, Szüret után, Akt tanulmány", amelyek már hivatásos műbírálók által is megítélt dolgok. Most kiállított képei közül főképpen szembeötlik a nagyobb önarcképe, mely a levegős háttérből plasztikus hatással néz szemünkbe. Nagyon kedves a „Nagyanyánál" című lámpavilágítású kép, a „Szobasarok", a kitűnő távlatos „Szőllői út", az „Orgonák", „Sötét szoba", „Eső után", „Kézimunkázó" s két kis igénytelennek látszó tanyai képe.

1

4" Szabó Dezső szereti a tompa színeket. Nem rikító, nem kiabál. A szürke tónus azonban nála nem a homályt jelenti, sejtelmessége mellett is világos. Érthetően fest. „Suttogásának is meg van már az echója." 1927-ben a szekszárdi festőművészek kiállításán, melyet a megyeházán rendeztek

14

1, az első terem közepén Szabó Dezső Tisza Istvánról készített nagy méretű arcképe volt látható, amely Tolna vármegye rendelésére, a közgyűlési terem számára készült. „Másolat csak. De ő - szeretetet adott bele. El. Amit Benczúr művészi lelke az eredeti képbe belelehelt, tovább folytatja, s a maga ugyancsak művészi lelkével bravúrra! viszi át a másik vászonra." Szabó Dezső itt kiállított, hangulatos képei közül „A füzes", „Fűzfa csoport", „Felhők", egymáshoz közel a két „Csendélet", továbbá az „Estefelé", „Szőlőben" és Tanárky Árpád

14

2 portréja, valamint a „Bazsarózsák" már eredményesen állták ki a Műcsarnok zsűrijének bírálatát. Itt voltak kiállítva s a „Bazsarózsák" Fiúméban is. Míg a „Reggel", „Viharfelhők" a Nemzeti Szalonban keltettek megérdemelt feltűnést. Ezek a képek beszélnek maguk helyett, hirdetve a művész tehetségét s tudásának mindinkább elmélyülő voltát. Későbbi munkáinak jó része is jelentős. Nagy előszeretettel festi a füzest. „Szinte szerelmes annak ködös, párás levegőjébe, amelynek vászonra vetése nagyon is illik az ő szürkés, lágy tónusához." Kisebb tájképei közül a „Bogyiszlói út", „Város vége", „Előhegy", „Kálvin tér", „Házsor", „Tópart", „Fűzfa csoport" és egy bajai táj részlete a legkiválóbbak. Arcképei is művészi felfogással készült szép munkák. Mégis talán leghangulatosabb köztük a Bajó Matyi gyerek arcképe. Érték tekintetében pedig az „Önarckép", és a „Koccintás". „Ez a bravúrosan festett kép oly életmű, oly eleven, hogy majdnem előnkbe lép a keretből s a néző akaratlanul is keresi a - saját poharát, hogy vissza koccinthasson vele..."

14

3 Az 1929. évi őszi tárlaton Szabó Dezsőt nagy kitüntetés érte. „Sárközi lány" című festményével Halmos Izor életkép díját nyerte el. Ez már második nagy sikere a művésznek, mert pár évvel ezelőtt Bajó Matyi arcképével a tárlaton a dicsérő elismerést érdemelte ki.

14

4 1930-ban a Magyar Képzőművészeti Társulat tavaszi tárlatán Szabó Dezsőnek Szekszárd környékét ábrázoló tájképeiben sokan gyönyörködtek.

14

í 1934-ben a téli tárlaton már öt festményt állított ki festőművészünk a Műcsarnokban, ahol egy 20 tagú bizottság két képet felvásárolt az állam részére. A megvásárolt két kép közül az egyik Szabó Dezső tájképe volt, amelyet a Szépművészeti Múzeumban helyeztek el.

14

6 Az 1924. évi téli szekszárdi tárlaton másik kiállító helyi festőművész Miklósi M(utsenbacher) Ödön volt. Őt a közönség leginkább mint jeles portréfestőt ismerte és tartotta számon. A cikk szerzője írja, hogy „bevallom a legutóbbi napokban műtermében tett látogatásomig, magam is abban a tévhitben éltem, hogy jeles mesterünknek a portrait-festés az erősebb oldala. Kovách Aladár úr karakterisztikus tanulmányfeje, Pulyné úrasszony artisztikus, finom profilja, Zöldné úrasszony bájos, beszédes tekintetű pasztellképe, 14

0 TMÚ 1925. ápr. 14. 14

1 TMÚ 1927. nov. 19. 14

2 Dr. Tanárky Árpád (1863. Nagykőrös - 1945. ápr. 4. Budapest,) Orvos. A budapesti egyetemen szerezte meg orvosi oklevelét 1887-ben, majd az orvostudományi egyetem klinikáin és Párizsban végzett orvosi gyakorlatot. 1892-1926 között a szekszárdi Ferenc közkórház igazgatója, egészségügyi főtanácsos. A hazai sebészek legkiválóbbjaival rendszeresen tartotta a kapcsolatot, sebészeti kongresszusok, nagygyűlések állandó résztvevőjeként gyarapította ismereteit külföldi tanulmányutakon. Munkásságának eredménye a kórház modernizálása, kifejlesztése, az összes helyiség vízvezetékkel ellátása. Az elmebetegek udvarát kőkerítéssel választották el a közös udvartól. 1895-ben építtette meg a sebészeti, nőgyógyászati és belgyógyászati osztályt, bevezettette a villanyvilágítást stb. A közegészségügy területén szerzett kiváló érdemei elismeréseként vármegyei tiszteletbeli főorvossá nevezték ki, majd 1921-ben a kormány egészségügyi főtanácsosi címmel tüntette ki. A Bábaképző Intézet vezetését is ellátta 1897-1920 között. 1927-től az Orvosszövetség főtitkára és hivatalos lapjának szerkesztője. - BALÁZS KOVÁCS 2002, 128., DOBOS 2005, 422- 423., TREER 1935. 14

3 TMÚ 1927. dec. 17. 14

4 TMÚ 1930. jan. 18. 14

5 TMÚ 1930. ápr. 5. 14

6 TMÚ 1934. febr. 21. 476