Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

Balázs Kovács Sándor: Egyesületek és magánosok a sárközi népművészet szolgálatában

természetes képei ünnepi hangulatot árasztanak. Nagyon szerény ember, Kozma Andor poéta és író

1

3'' szerint: Garay az egyedüli ember Magyarországon, aki nem tudja saját értékét.

1 A másik kiállító művész Szabó Dezső. Bodnár írja róla, hogy 1924-ben még fiatalember, ami éveinek számát illeti, hiszen 1888. december 12-én született, Siklóson. Művészetében azonban nem mondható fiatalnak, „sőt egyik-másik - öregebbiink is tanulhatna tőle." Máris jelentős sikerei voltak, s hogy még nagyobbak is lesznek, arra teljes biztosíték nagy ambíciója, szorgalma s nem mindennapi tehetsége és tudása. Már kora gyermekségétől fogva a művészi pályára készült. A Szekszárdon letett érettségi után a Rajztanárképző főiskolát végezte s négyévi rajzolás és szorgalmas tanulás után 1910-ben középiskolai rajztanári diplomát szerzett. Mint továbbképzős tanár a következő évre is a képzőművészeti főiskolán maradt s mesteréül Ferenczy Károlyt választotta. 1911 novemberében Münchenbe ment. Itt eleinte Groeber professzor tanítványa volt. Nemsokára azonban a világhírű Smek Ferenc vette maga mellé, még pedig olyan formán, hogy 90 jelentkező közül csak kettőjüket választotta ki. A mester eleitől fogva őt tartotta a legtehetségesebb tanítványának, de még Szabó Dezsőt magát is meglepte az a nem remélt kitüntetés, hogy a festőművész tanár, az akkoriban felszabadult „Componier" műtermet neki, az idegennek ajánlotta fel, hét évre. Itt azután az Akadémia által fizetett modellel s az Akadémia kosztümtárából kölcsönzött ruhákkal nyugodtan élhetett tanulmányainak. S hogy milyen derekasan nekifogott a munkának, semmi sem bizonyítja jobban, minthogy két egymást követő akadémiai pályázaton nyert kitüntetést. Előbb a „Csend", majd „A vízözön" című kompozíciókkal. A „Női akt", „Tükör előtt", „Páncélos lovag" müveiért azonban már az ottani tárlatokon is kitüntették. 1914. július végén hazajött, de rá pár napra kitört a háború, amelyet, mint géppuskás liszt küzdött végig. 36 hónapot töltött a fronton, még pedig mindig az első vonalban s egyszer meg is sebesült egy kézigránáttól. Az összeomlás már itthon érte. A Tanácsköztársaságot a szerb megszállás alatt lévő Siklóson élte meg. A szerbek kivonulása után Budapestre ment, de megfelelő műterem hiányában nem boldogult a fővárosban. Régi munkáiból 1921-22-ben hat tárlaton 20 képet állított ki. A legelső kiállítása egyébként 1910-ben volt a Nemzeti Szalonban, ahol két képpel vet részt. 1911-től kezdve csak Münchenben állított ki. A háború alatt 1917 tavaszán azonban a Műcsarnok kiállításán is volt egy harctéri tájképe, amiről a sajtó nagy elismeréssel nyilatkozott. 1922-től kezdve a Műcsarnok minden időszaki tárlatán részt vett, a budapesti hírlapok dicsérettel emlékeztek meg róla. Külföldön jobban ismert, mint itthon. Adott már el képeket Német-, Svéd-, Csehországba, Amerikába, Ausztriába, Hollandiába, Szerbiába, Romániába. Utóbbi helyen meghívásra két arcképet is festett. Legnagyobb sikere azonban Buenos Aires volt, ahol a kiállításon egy néhány jobb magyar mesterrel együtt állított ki. „Magyar festő sikere Argentínában" címmel a budapesti hírlapok fordításban hosszú hasábokon közölték is az ottani lapok kritikáit, amelyek a legnagyobb elismerés hangján szóltak Szabó Dezső munkájáról s azt a kiállítás legjobb darabjának mondták.

I S A kritikus. Bodnár István értékelve Szabó Dezső életútját, megállapítja, hogy ennyi külföldi siker ellenére a festő Szekszárdon még egyetlen képet sem tudott eladni. Pedig megérdemli a támogatást, hisz minden képén meglátszik a felkészültség, a német iskola alapossága s a művészi tudás. Becsületesen megfestett képek ezek akár tájképeit, csendéleteit s portréit nézzük. Precíz rajz mellett, nem ordító, kiabáló színek, hanem keresetlen melankolikus báj az őszi haldoklásban, az élet szelíd előbuggyanása a tavaszi rügyekben. Egy-két tájképe igazán gyönyörű. Csendéletei is szépen, reális valósággal megfestett apróságok. Van figurális képe is, melynek „Kísértés" a címe. Az eltakart szemű nőt már egy kiállításon megvették külföldre, most kiegészítette a kísértő alakjával. Nagy erővel festett kép, külföldi megrendelésre készült. Másik remekmű Zipzer Jakab gimnáziumi tanár portréja, melyről egyik tanítványa még hanghordozását is . . , 139 kierezte. 1 Kozma Andor, leveldi (Marcali, 1861. jan. 12. - Budapest, 1933. ápr. 16.): költő, újságíró. A MTA tagja (levelező 1901, teljes 1920). A Kisfaludy Társaság tagja (rendes 1893), másodtitkára (1900-1920). 1885-ben a budapesti egyetemen jogtudományi doktori oklevelet szerzett. 1885-től Budapesten az Első Magyar Altalános Biztosítótársaság tisztviselője, 1898-tól vezértitkára volt. 1910-1918-ban munkapárti programmal a liptószentmiklósi választókerület országgyűlési képviselője. Már diákkorában jelentek meg versei a budapesti szépirodalmi és élclapokban. Azóta állandó munkatársa volt a Pesti Hírlapnak, a Nemzetnek, 1903-tól Az Újságnak és megszakítás nélkül a Borsszem Jankónak. Arany János költői tradícióinak folytatója, erős szatirikus éllel. A hivatalos konzervatív szellemű irodalom egyik reprezentánsa. - MARKÓ 2002. III. 1163-1164. 13

7 TMÚ 1924. dec. 24. 13

8 TMÚ 1924. dec. 24. I3

g TMÚ 1924. dec. 24. 475