Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

Balázs Kovács Sándor: Egyesületek és magánosok a sárközi népművészet szolgálatában

öcsényi tanító vállalt volna egy növendéket, de mire a válasz megérkezett a főiskolára, a növendékek szétszéledtek, így ebből a kezdeményezésből nem lett semmi.

12

q 1935-ben cikk jelent meg a megyei lapban, hogy a „sárhátai remete" negyedi Szabó Jenő festőművész, aki Londonban élt ekkor, több sárközi témájú festményt festett. Gondolkodását a magyar föld, a decsi határ határozta meg, évente ellátogatott a Sárközbe. Az akadémia mellett a kecskeméti művésztelepen tanult. Ahogy a cikkíró fogalmaz: „Negyedi Szabó Jenő tizennyolc karátos művészete a Sárköz speciális hangulatával, a magyar paraszt verejtékes életével abszolút művészetet ad."

m A Decsre férjhez ment pilisi Kati Éváról készített fonást bemutató szénrajza a szekszárdi Wosinsky Mór Múzeum Néprajzi Gyűjteményében található. (Kati Éva nagyapja Bátáról került vőnek Sárpilisre.) A Kati Éváról készített, fonást bemutató szénrajz. A sárközi népművészet kedvelt témája volt az 1920-30-as évek jellegzetes magyaros stílusú fotóművészeiének is. A „magyaros irány" fényképészei elsősorban falusi zsánerképekkel tűntek ki, felfedezvén a fotóművészet számára a magyar falut. Képeik azonban a falusi életnek inkább csak az idilli, ünnepi eseményeit és pillanatait örökítették meg. A szépen komponált fényhatásra építő, formai tökéllyel készített képek nem a reális ábrázolásra, a dokumentálásra törekedtek, hanem elvont eszmék, megvalósítandó ideálok illusztrációiként szolgáltak. A két világháború között a képes magazinokban rendszeresen megjelenő képes mellékleteknek, sőt, a címlapfotóknak is gyakori témája volt Sárköznek ez az ünnepi arca. A képek címei is árulkodnak a stílustörekvésekről: Magyar csendélet, Magyar szépség, Sárközi 12

9TMÖL. A. i. 8310/1928. 13

0 TMÚ 1935. szept.4. 472