Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

Balázs Kovács Sándor: Egyesületek és magánosok a sárközi népművészet szolgálatában

vasárnap, A sárközi mosoly, Élő képeskönyv, Magyar virágok stb. Ritkán ábrázolnak például munkavégzést, kivéve természetesen a híres népművészeti tevékenységeket - hímzést, fonást, szövést - de a lányok, menyecskék ilyenkor is ünneplő viseletüket mutatják. A magyar falu kiváló fotósa, Balogh Rudolf (18791944)

13

1 elsősorban az 1920-as évek végén készített számos felvételt a Sárközben' amelyek többször és több lapban is megjelentek, egy sajátos Sárköz-kép hatásos illusztrációként.

1 v

í 1938 februárjában vitéz Berde Károly egyetemi tanár levélben kereste meg Tolna megye alispánját a következő kéréssel: „A Szent-István-év alkalmából illetékes tudományos körökből megbízatást kaptam arra, hogy tegyem ember-testtani (anthropológiai) vizsgálat tárgyává a dunántuli vidék néhány tipikus magyar népszigetét. Amikor ezt a megbízatást elvállaltam, mindjárt az elsők között gondoltam a Sárköz népére is. munkaprogramom szerint a tavasz folyamán szeretnék kiszállani assistensemmel a helyszínre és néhány egyszerű mérést és megszemlélést végezni a sárközi iskolásgyermekeken. Ezek a vizsgálatok a vizsgálandó egyéneknek semmiféle testi-lelki kellemetlenséget nem okoznak, viszont komoly tudományos érdek kívánja, hogy végrehajtassanak." Az alispán felhívta a sárközi elöljárók figyelmét, hogy támogassák a professzor munkáját.'

1

4 A Tolna megyei kiállításokról Bodnár István, a Tolnamegyei Újság állandó szerzője közölt kritikákat. Az 1924. karácsonyi képzőművészeti kiállítás résztvevőiről írt bírálata szerint Garay Ákos „ha nem ragaszkodik ennyire ide, a hazai röghöz, még nagyobb lenne a híre, neve külföldön is. Pedig a bécsi, müncheni, berlini, párisi, angol, amerikai lapok révén ismerik odakünn is, talán még jobban, mint idehaza. Egy évig különben a budapesti, úgynevezett minta rajztanodának volt nem éppen - szorgalmas növendéke. Kelety Gusztáv

135 igazgató kimondta rá, hogy lusta, hanyag - tehetségtelen. Édesapja mégis Pécsre adta Irinyi Sándor rajztanár keze alá, aki azután egy esztendei privát rajztanításával helyre akarta hozni a budapesti mulasztásokat, jól agyongyötörte a fiatal művészjelöltet. Úgy hogy Garay Akos még ma is azt állítja, hogy „minden aver siója, amit a piktúra iránt érez, ez időtől kezdve szorult belé." Nem lehetett ez azonban rossz hely, mert 1884-ben már Münchenbe került Raupp, majd Hackl tanárok igen jó hírű iskolájába. Ott volt 1887. végéig, ahol értékes tapasztalatokat gyűjtött. 1892-ben ismét kiment egy esztendőre, ekkor már műteremben dolgozott, s vették a képeit, ebből az időből egyetlen egy képe sem maradt fenn. Amikor hazatért akkor kezdett még igazán tanulni, „most ment csak a legmagasabb iskolába s ez az élet, a természet volt. A kies apáti puszta lelket álmokba ringató csendje, vasárnapi hangulata, a legelésző nyájak méla kolompja, a báró Bésán, később gróf Jankovich féle ménesek gyönyörűnél-gyönyörűbb paripái már gyerek korában óriási hatással voltak fogoly lelkére." Sőt később huszár is volt, Vilmos huszár. „A Vilmos 1,

1 Balogh Rudolf (1879-1944) fényképész. A Művésziényképezők Klubjának alapító tagja (1914). „Sírás-nevetés" című képéért a milánói világkiállítás I. díját (1934), „Tarack" című képéért Párizsban „Grand prix" (1938) díjat kapott. 1897-ben Győrben érettségizett. 14 éves korában kapta első, „Jupiter" márkájú fényképezőgépét, a fényképezés alapjaival rajztanára ismertette meg, 1912-ben Budapesten nyitott műtermet, már az első világháború előtt országos hírű fényképész volt, képeit országos lapok (pl. Vasárnapi Újság) közölték. Az első világháborúban hadi fényképész, 1919-32. között Budapesten „Az E.ví"-lapok belső munkatársa, 1932-től a Magyar Film Iroda vezetője. 1944-ben műtermét bombatalálat érte, életművének nagy része elpusztult. Jelentős szerepet játszott az amatőr fényképészeti mozgalom kialakulásában. Kezdeményezésére látta el a MÁV a vasúti kocsikat, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium az iskolákat a helyismeret, illetve az országismeret terjesztését szolgáló faliképekkel, többek között az ő felvételeivel. Képein főként az alföldi tájat és embereket, a falu életét és az állatok világát örökítette meg. A Fotóművészet (1914-től, a Fotóművészeti Hírek) szerkesztője (1930). - MARKÓ I. 2001, 357., CHONCHOL 1989, 195-201., FOGARASI 2004. 13

2 „És mikor én hozzám lejártak Papp Viktorék, meg Balogh Rudolf festő" - említette Pusztai Tóth Jánosné Kovács Sára Deesen. — GÉMES 1972. 13

3 CHOCHOL 1989, 195-201. 13

4 TMÖL. A. i. 37/1938. 13

5 Keleti Gusztáv, 1901-től komjátszegi; 1862-ig Kiette. (Pozsony, 1834. dec. 13. - Budapest, 1902. szept. 2.): Festő, művészeti író. Az MTA (levelező 1874), a Kisfaludy Társaság tagja (1867). A pesti és a bécsi egyetemen jogot hallgatott, ezután rövid ideig br. Eötvös József házában nevelő. 1855-től több évig a bécsi (K. Rahlnál) és a müncheni képzőművészeti akadémián (J. Fischbachnál) tanult. 1861-ben jelentős szerepe volt az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat megalapításában. 1871-től az általa megszervezett pesti rajztanárképző intézet, egyidejűleg 1874-től a Műcsarnok igazgatója. 1901-ben nemességet kapott. Festőként a nemzeti érzelmű romantikus tájképfestészet képviselője. A kispolgári, szentimentális romantikából indult ki, s bár későbbi müveit száraz akadémizmus jellemzi, fő művében, „A száműzött parkjában" (1870, Magyar Nemzeti Galéria) a szabadságharc bukása miatti hazafiúi fájdalom mellett ki tudta fejezni a nemesi világ pusztulása és a nemzet hanyatlása miatti ambivalens érzéseit is. A romantika jegyében fogantak pest-budai tájképei („Kilátás a Normafától", „A Csillagvölgy", stb.). Nevezetesebb képei még a ..Palicsi-tó" és az „Erdei tisztás". Befolyásos müvészetkritikusként szemben állt a modern törekvésekkel, elmarasztaló kritikája miatt hagyott fel a rendszeres festéssel Szinyei Merse Pál. Képeit a Magyar Nemzeti Galéria és a Budapesti Történeti Múzeum őrzi. - MARKÓ 2002, III. 836. 473