Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

Balázs Kovács Sándor: Egyesületek és magánosok a sárközi népművészet szolgálatában

programot terjesztették a tömegkommunikáció új eszközei is. 1930-ban pl. a rádió a népviselet érdekeinek tudatosítására előadás-sorozatot indított. A budapesti József Nádor Céh levélben értesítette Tolna megye alispánját'"' Glatz Oszkár"' festőművész november 9-én sugárzandó előadásáról.'

2 Az alispán nem csupán a vármegyei lappal közölte a hírt, hanem valamennyi település elöljáróságával és Szekszárd város polgármesterével is. Felszólította őket, hogy az előadásra hívják fel „magának a népnek is a figyelmét, és egyben tegyék lehetővé, hogy e rádió előadásokat minél szélesebb körben hallgassák." A megye előadásra való lelkes reagálását az is fokozta, hogy néhány évvel korábban Horthy Miklós kormányzó - Tolna megyei látogatása során Mözsön mondott beszédében - egyenesen a tolnaiaknak címezve mondta: „Ki kell küszöbölnünk az utálatos jövevény ruhákat és vissza kell állítani a régi, a jó, az egészséges magyar viseletet, mert a nemzeti viselet alatt rendben van a lélek is és a magyar ruha alatt mindig magyar szív is dobog. A népviselet iránti érdeklődés összefüggött a „magyar ruha" kialakítására irányuló törekvésekkel, amelynek korábbi hullámai már a 19. században jelentkeztek. Az 1900-as évek elején a Tulipán-mozgalom próbált paraszthímzések alkalmazásával szinte szezononként változó magyaros polgári divatot kialakítani.'

4 Már a 20. század elején többfelé a magyar falvakban megjelent a „magyar viselet", a szüreti bálok pirosfehér-zöld szalagos szoknyái, piros pruszlikjai, pártái is mint ünnepi viselet.

b Az első világháború után különböző nőegyletek, valamint divatlapok, mint a Női Divat, a Magyar Divatipar, propagálták a magyar ruha viselését a nemzeti tudat ébrentartására. A Magyar Iparművészet, a Díszítőművészet és a kézimunka újságok, mint a Tündérujjak és a Nőipariskola 1931-ben indított kézimunka alapja, a Muskátli, népies ruhaszabásokat is közöltek, és gyakran merítettek a sárközi hagyományokból is.

9" Ezek a női magazinok, kézimunkaújságok rendszeresen közöltek olyan kézimunkaterveket, amelyek a sárközi főkötőhímzés „modern" és „magyaros" alkalmazására adtak ötleteket, megrendelhető vagy mellékelt mintarajzokkal. Található e kínálatban sárközi hímzéssel díszített tarsoly, sál, retikül, öv, nyakkendő, diáksapka, de napernyő és karácsonyi ajándéknak ajánlott magyaros hamutartó is fotel karfájára. Az öltözködésben is sokféle alkalmazáshoz nyújtottak ötletet a lapok, legtöbbször iparművészek által tervezett modelljeikkel. Magyaros ruhára, díszmagyarra, délutáni és estélyi ruhára, iskolai egyenruhára egyaránt szívesen alkalmazták a dekoratív sárközi mintákat." A sárközi főkötőhímzéssel kivarrott polgári ízlésű és funkciójú kézimunkák nemcsak vizsgadarabként vagy pályázati alkotásként váltak általánossá az iskolás korosztály körében, hanem számos polgári iskolai intézmény egyenruhájává is választotta azt, a lányoknál, blúz, gallérhímzés, sapka, a fiúknál pedig nyakkendő formájában.

9

8 9

0 Tolna Megyei Önkormányzat Levéltára (TMÖL.) Alispáni iratok (Ai.) 18540/1930. '" Glatz Oszkár (Budapest, 1872-Budapest, 1958) festő. Művészettörténetet tanult Bécsben és Münchenben, ekkor kezdett rajzolni. 1892-ben Hollóssy Simon magániskolájában készült főiskolai felvételre, majd 1893-ban Párizsban a Julian-akadémián tanult. 1896-tól Nagybányán dolgozott és itt döbbent rá a plein-air festés valódi sajátosságára, a szín fontos szerepére. Nagybányán bemutatott festményei igen nagy elismerést váltottak ki. 1898-ig dolgozott Nagybányán. Ettől kezdve A Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre (MIENK) tagja (1907), a Szinyei Merse Társaság alapító tagja (1920), a Magyar Képzőművészek Országos Szövetségének társelnöke, a Budai Művészek Egyesületének tagja. Corvin-koszorú (1930), Kossuth-díj (1952), kiváló művész (1953), - 1890-től Bécsben művészettörténetet, 1892-től Münchenben Hollósy Simonnál, 1893-tól a párizsi Julian Akadémián tanult. 1896-ban részt vett a nagybányai festőcsoport megalakításában. Eleinte festésmódjában még igen fontos volt a rajz (Imádkozó bányászok, 1896), plein air képeket csak 1897-től festett, ekkor kezdett jelentőséget tulajdonítani a színeknek. Remeteként elvonult, s öt hónapig festett, ezekkel a képekkel az első nagybányai kiállításon rendkívül nagy sikert ért el (pl. óriási festménye az Est a havason). 1897-től kiállító művész, kezdetben íróportré-rajzaival (Gyulai Pál, Mikszáth Kálmán, Eötvös Károly, Gárdonyi Géza, Ambrus Zoltán stb.) aratott sikert. 1900 után Bujákon (Nógrád m.) alakította ki naturalista stílusát. A paraszti típusokat idilli képekben jelenítette meg, a népviseleti motívumokat külsődlegesen használta fel, 1914-19-ben a képzőművészeti főiskola ideiglenes, 1922-23-ban szerződéses, 1923-38-ban pedig rendes tanára volt. Több cikket írt, előadást tartott a népművészet megőrzése érdekében. Számos müvét a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. - MARKÓ 2002, 1021. Az előadás címe: A magyarországi népviseletek pusztulása. 9

3 TMÚ 1923. ápr. 28. 9

4 FLÓRIÁN 1990, 215. 9

5 ANDRÁSFALVY 1979,212. % FLÓRIÁN 1990, 215. '"FÜGEDI 2001,420. '

K „Sárközi bíbor egy budapesti leányiskolában. Bizonyára örömmel veszi tudomásul vármegyénk közönsége a sárközi népi művészet újabb térhódítását. A budapesti Mester utcai polgári leányiskola ugyanis hivatalos intézeti egyenruhának bevezette a sárközi hímzett bíbor ümögöt. Szép lenne, hogyha a magyaros ruhadivat idején, minél több intézet követné ezt a példát és a sok szép sárközi viseletből egyet-egyet kiragadva a Sárközi Népművészeti Egyesület nagyszerű munkaalkalmakhoz jutna. Az ilyen viseletnek az iskolákban való elterjedése mindenesetre újabb dicsőséget szerezne a művészi érzékű, tündérujjú öcsényi, decsi, 467