Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

Balázs Kovács Sándor: Egyesületek és magánosok a sárközi népművészet szolgálatában

Deesen Arany Dénes

8

3 református lelkész szervezte.) Az 1920-as években az egész országban a legkülönbözőbb népművészeti bemutatókat szervezték meg. A trianoni diktátum után a kormányzat a néprajz, a népművészet tényeivel is bizonyítani kívánta a különböző államok fennhatósága alá került magyarok kulturális egységét és közös történeti hivatását. Az „ősi konzerváló erő munkált évezredeken át a mi népművészetünkben is" - írta Nádai Pál - „dacolva a gép, a nagyváros megsemmisítő hatásával. Elég ama szigetekre utalni, amelyeket annyiszor csodál még ma is az erre járó külföldi: Kalotaszeg ősi népviseletére, a matyók színektől párás falvaira, a sokácok tarka csoportjaira és legfőképpen a Sárközre, a magyar ornamentika tündérföldjére. "

8

4 Ezekre az évekre már a Sárköz népművészete is ismert volt. Néprajzi értékeinek felfedezése mellett azok hasznosítását, közkinccsé tételét is célul tűzték ki. Ez a szándék a sárköziekben is tudatosodott, Tolna megye helyi lapjaiban - leginkább Mezőkövesddel történő összehasonlításokban - meg is fogalmazódott. Nem tagadott cél volt, hogy a Sárköz „gyönyörű népviseletét és értékes iparművészeiét, termékeit, akár a mezőkövesdiek, szélesebb körben el tudja helyezni, ezzel vagyoni jólétének egy újabb bő forrását fogja föltárni,"

8

5 A népművészeti termékek előállítására Tolna megyei látogatásakor maga a kormányzó, Horthy Miklós bíztatta a Tolna megyeieket: „Nézzünk csak egy községet, ahol háziipart űznek, mint pl. Mezőkövesdet, ahol a matyó hímzések készülnek. Ott mindenkiről lerí a jólét.

1'*'' A Magyarság című lap 1926-ban a következőképpen jellemezte a Sárközt: „Négy falujában szűzen, romlatlanul él még a tiszta ősi népművészet. E parányi magyar oázis ma már szinte az egyedül, szűkre szabott kis területe megtépázott országunknak, ahol igazi népművészetről még beszélhetünk,"

8

7 E sokszínű és sajátos népművészet közismertté válása mégis csak többszöri kezdeményezésre és viszonylag későn történt meg. Már a millenniumi kiállításon

8

8 is mutattak be teljes sárközi viseletet, ez azonban akkor különösebb visszhangot nem keltett, és nem hozott olyan sikert, mint például ugyanekkor a matyó népművészet. Hasonló módon nem keltett feltűnést a kiállításon szereplő hatvanöt sárközi szőttes sem, pedig e „háziipari czikkeket" sem először állították ki.

8

4 Hatósági akciókat és mozgalmakat szerveztek a hagyományok megőrzésére. A hivatalos, hagyományőrző az országos és a megyei sajtóban. Megismerkedett Ortutay Gyulával és Vörös Sándorral, akik gyűjtőmunkájuk során Váraljára is eljutnak." (BÁNÁTI - MAGYAR - STALLENBERGER 1992, 30.) 1933 nyarán Paulini látogatást tett Váralján, s miután meggyőződött a hagyományok gazdagságáról, a népviselet színpompás voltáról, kezdeményezte egy bokrétás csoport létrehozását Jánosi vezetésével. Az agilis lelkész szívesen vállalta a megbízatást, és nagy sietséggel látott hozzá a csoporttagok személyes kiválasztásához. Néhány hét után az augusztus 20-ikai budapesti ünnepségen mutatkoztak be. Ettől kezdve egészen 1943-ig résztvevői voltak a Szent István napi ünnepségeknek. 1936-ban a Magyar Gyöngyösbokréta Hamburgban mutatkozott be, mely bemutatónak négy váraljai résztvevője is volt (Jánosi Ilona, Horváth Judit, Polgár Erzsébet, Imrő Erzsébet). - Tolnamegyei Újság (TMÚ) 1936. júl. 25. Szilágyi Béla (1884-1939) Gyönkön született 1884. október 11-én, elhunyt 1939. március 16-án, Őcsényben. Középiskoláit Gyönkön, Hajdúböszörményben és Debrecenben, teológiai tanulmányait Budapesten végezte. Majd gróf Vay Ádámnál volt 6 évig nevelő. Az első világháború alatt kinevezték tábori lelkésznek, de szolgálattételre nem vonult be. Gyönkön öt évig volt rendes lelkész, majd négy évig Cecén, 1918-tól pedig Őcsényben működött. Segédlelkész mindössze 76 napig volt Rákospalotán. 1914ben szerkesztette a Külsősomogyi Egyházmegye hivatalos lapját, a „Kiilső-Somogyot". Megírta a kuruc Vay Ádám életrajzát. Néhány beszéde füzet alakjában is megjelent. A Hangya Szövetkezet megalapítója, 1920-ban megalapította a Hitelszövetkezetet és ennek ügyvezető igazgatója volt. A református iskolaszék, az olvasókör és az óvoda felügyelőbizottságának elnöke. 1918 óta választott vármegyei bizottsági tag. Az egyházmegyénél a tanügyi bizottság elnöke, a számvevőszék előadója és egyházmegyei tanácsbíró. - HIRN 1930, 199. Öcsény polgári halálozási anyakönyv 1939. márc. 16. - „Halálozás. Szilágyi Béla, az Öcsényi Ref. Egyház lelkipásztora, a magyar ref. lelkésztársadalom kiváló tagja, a sárközi népművészet, lelkes propagálóra folyó hó 16-án, élete 55. évében agyvérzés következtében váratlanul elhunyt. Gyászolja felesége Gecsey Ilona, gyermekei: Kardos Lajosné Szilágyi Ilona, dr. Mező Lászlóné Szilágyi Erzsébet, anyja: Szilágyi Béláné Lang Gizella, Kardos Lajos ref. lelkész, dr. Mező László várm. aljegyző." — TMÚ. 1 939. márc. 18. 8

3 Arany Dénes (1881-1957) Református lelkész. Pátkán született. Középiskolai tanulmányait Kecskeméten, a teológiát Budapesten végezte. Kiskunhalason és Budapesten volt segédlelkész, majd 1908-tól 1922-ig Baranya megyében élt, 1923-ban mint segédlelkész jött Decsre. 1927 februárjában választotta meg rendes lelkésszé a decsi gyülekezet, 1946. március 24-én kéri és kapja meg a presbitérium hozzájárulását, hogy vejével Cseh Benő tengelici lelkésszel állást cseréljen. Papi tevékenységén kívül szerepet játszott a község kulturális életében, elnöke volt a népművelési bizottságnak. Behatóan érdeklődött Decs község múltja, története iránt. 1957. július 5-én halt meg és temették el Deesen. - ARANY 1990,21-23., SIPTER 1973, 8-9., HIRN 1930, 199. 8

4 NÁDAI 1920, 130. 8

5 TMÚ 1928. jún. 9. 8

6 TMÚ 1923. ápr. 28. 8

7 Magyarság 1926. nov. 26. 8

8 Tolnamegyei Közlöny 1896. ápr. 19. Tolnavármegye 1896. febr. 13. 466