Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

Balázs Kovács Sándor: Egyesületek és magánosok a sárközi népművészet szolgálatában

elismerő oklevelet. 1912 és 1922 között a háború miatt nem foglalkozott iparművészettel, hanem a sárközi háziipari munkatelepen - tervei szerint - szőtteseket és hímzéseket készítettek Ács Lipót azt is megszervezte, hogy a népművészeti tárgyak készítőit árusítással vagy megrendelések szerzésével érdekeltté tegyék a múzeumi bemutatásban. Steig Flórián fazekasmester pl. Ács Lipótnak legfőbb patrónusának szerény műhelye fellendítőjének - „tervei szerint, magyar motívumokkal díszített és készített egyszerű, de csinos agyagedényekkel" mutatkozott be a múzeumba (ezt követően hazai és külföldi kiállításokon is), s fogadta a múzeum munkatársai által közvetített megrendeléseket.'

1 Steig Flórián az 1906. évi milánói világkiállításon sikert aratott Ács Lipót szekszárdi gimnáziumi tanár tervei alapján készített remekeivel. Ács Lipót önéletrajzában így írt erről: „Szekszárdon 1901-ben átvettem egy meglévő fazekasműhelyt. A műhely tulajdonosa Steig Flórián primitív ember volt, derék, tisztességes, szorgalmas. Keveset tudott ugyan, de azt, amit tudott, azt kitűnően csinálta. Feladatom volt: megmaradni a népies jelleg mellett, de ezt úgy technikailag, mint általában artisztikus szempontból tökéletesíteni. Steignek volt két fia, akik szintén dolgoztak a műhelyben. Különösen a fiatalabbik volt ügyes."

7

2 E fiú, Steig István (1908-1982) három éven át hallgatója volt a budapesti iparművészeti iskolának, majd 1931-ben önállósította magát. Munkáiért kitüntetésekkel halmozták el.

7

3 A Sárköz körüli hírverés eredményeképpen a Malonyay Dezső

7

4 nevével megjelent „A magyar nép művészete" című sorozat negyedik, dunántúli kötete zömében ezzel a tájjal foglalkozik. '^ Ács Lipót nevéhez fűződik az a kezdeményezés is, hogy a Tolna megyei Gazdasági Egyesület háziipari tevékenységébe tartozzon bele a sárközi szőttesek kereskedelmi célú gyártásának megszervezése is."

1 Ennek elősegítésére Ács Lipót, aki szekszárdi főgimnáziumi tanár, de az 1900-as évek elején a Tolna megyei Múzeum iparművészeti osztályának őre is volt, tervbe vette - mintegy árubemutatóul -, hogy minden egyes 7

1 SZILÁGYI 1982,40. 7

2 ÁCS 1975. 7

3 BALÁZS KOVÁCS 2005/c. 151. - Steig István (1908-1982) fazekas. Származása, a családi hagyomány szerint habán eredetre vezethető vissza. Nagyapja műhelyében tanoncoskodott, 1924-1927 között Budapesten a Felső Ipariskola kerámia szakára - mint mühelylátogató - járt. A hagyományos formavilághoz kötődve alakította ki művészetét, és pedig főleg két irányban: egyrészt a „sárközi stílus" felhasználásával, másrészt miután ősei ún. fehéredények voltak, így ebben az irányban is dolgozott. Munkássága újabb fordulatot vett, amikor Mórágyon, a sárközi stílus indító központjában ásatások során régi fazekas kemencék és jelentős cseréptöredék anyag került elő, s az utóbbi felhasználásával új felfogású díszítményrendszert dolgozott ki. Ezzel a sárközi stílus keretében egészen új utat sikerült nyitnia. Alkotó tevékenysége a sárközi fazekas munkákra és az ónmázas edényekre terjed ki. Szakirodalmi ismerete kiváló mesterségbeli tudással párosult. Tálai, csörgőkorsói, bokályai szép példái a sárközi népi kerámia újjáéledésének. 1954-ban népi iparművész, 1960-ban a Népművészet Mestere lett. - BALÁZS KOVÁCS - DELI 1999, 92. 7

4 Malonyay Dezső (Pest, 1866. máj. 3. - Budapest, 1916. ápr. 22.): író, művészettörténész. Az Erdélyi Irodalmi Társaság titkára. A Petőfi Társaság tagja (t. 1916.) Francia Akadémiai Pálmák tulajdonosa. A kolozsvári és a párizsi egyetemen tanult, a kolozsvári egyetemen magyar-francia szakos tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerezett. 1892-től Kolozsvárott tanított, 1893-tól Párizsban művészettörténeti tanulmányokat folytatott, közben beutazta Európa nagy részét. 1897-től a budapesti, V. ker. főreáliskola tanára. 1886-tól magyar és francia lapok külső munkatársa. Elbeszélések és regények mellett írt társadalmi és művészeti kérdéseket tárgyaló cikkeket, tanulmányokat, könyvkritikákat, fordított regényeket és színdarabokat. - MARKO IV. 2004, 452. 7

5 MALONYAY 1912. - Kovách Aladár neheztelve jegyzi meg a Sárközi Népművészetet Védő Egyesület 1928 márciusában tartott alakuló ülésén elmondott beszédében: „...a kötet 213-ad részét a Sárköz népművészete tölti be...A szövegrész a helyi lapokban a Sárközről írt tárcacikkeimnek majdnem szószerint való átvétele, a népművészeti tárgyak pedig a múzeumunk gyűjteményének reprodukciói." - TMÖL. Kovách Aladár irathagyatéka XIV/7. 2. doboz 7. pallium. - Ugyanez a téma így él Ács Lipót emlékezetében: „A magyar nép művészete c. munka IV. kötetében ismertettem részletesen a Sárköz népművészetét. Ebben a kötetben jelentek meg általában a Sárköz népművészetének összegyűjtött emlékei: a gyűjteményem eredeti darabjainak a fényképreprodukciói, rajzai, aquarelljei, magyarázó szövegek stb. - A rajzok, vízfestmények, szövegek, fényképek, túlnyomó része tőlem való! Malonyay mindössze két napot (pünkösdi ünnepeket 191 l-ben) töltött nálam, illetve Océny és Decs községben. Mikor nálam járt, mindezt már kész volt, mert akkor egy monográfiát akartam megjelentetni, de Malonyay rábeszélésére átadtam az egész anyagot. Nem akarok itt arra kitérni, hogy Malonyay milyen módon kerítette hatalmába ezt a nagy anyagot, amelyet cca 10 esztendei munkával úgyszólván a sárga földből, a piszokból gyűjtöttem össze. Csupán azt jegyzem meg, hogy azért a gyűjteményért, amelyet keserves munkával, fáradtsággal a magam fillérjeivel szedtem össze, egy árva fillért sem kaptam. Szóval becsapott. A Malonyay-féle kiadványban a főkötőkre vonatkozó történelmi fejlődési mutató rész nem jelent meg, mert ekkor már kirobbant köztünk az ellentét és ezt a részt nem bocsátottam rendelkezésére. Pedig ebben igen alapos tanulmányok alapján az egyes motívumok fejlődését, ezek népies elnevezését határoztam meg. Ez volt tulajdonkép a legértékesebb rész. Rendkívül fáradságos munkával, az öregekkel való igen sok érintkezés útján tudtam csak elvégezni. Ez a rész most a Néprajzi Múzeumban van és a sárközi textíliának kronológiáját adja. A szövegbe igen sok hiba csúszott bele, mert bár kikötöttem, hogy a szövegem nem szabad változtatnia és a kefelevonatot átnézeti velem. Bár ezt megígérte, mégsem tette meg. Szemrehányásomra azt felelte: „azt akarom, hogy az egész munkán egy Malonyay-féle novellisztikus íz vonuljon végig." - ÁCS 1975. 7

6 SZILÁGYI 1980, 18-19. 464