Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

Balázs Kovács Sándor: Egyesületek és magánosok a sárközi népművészet szolgálatában

fátyolhímzést szeretnék fejleszteni, hogy a kereskedelmi forgalomban is hasznosíthassák,"

6

0 Ennek a budapesti előadásnak más eredménye is lett. Jelen volt ugyanis (amint erről a szekszárdi újságok többszörösen tudósítottak) egy angol háziiparral foglalkozó folyóirat munkatársa, bizonyos Miss Levetus, aki azonnal elhatározta, hogy „egy nagy kollekció bemutatásával fogja ismertetni a sárközi népművészetet". Az ősz folyamán a Háziipari Szövetség néhány vezető munkatársa kíséretében el is látogatott Tolna megyébe. Szekszárdon a múzeumi anyagot tanulmányozta, a Sárközben (Deesen) „a hímzőtelepet, s néhány magán ház berendezését" tekintette meg, illetve részt vett Ocsényben a 17 éves Széki Éva és a 18 éves Lovas Bálint (tekintélyes polgárok gyermekei) lakodalmán. A kétnapos, ekkortájt is feltűnést keltően nagy lakodalomba 200-nál több család volt hivatalos, és elfogyott 190 pár csirke, 14 pár jérce, 310 kg marhahús, 70 kenyér, 20 hektoliter bor, 500 üveg szódavíz és több mázsa finom lisztből készült tészta és sütemény. Nagy attrakció lehetett ez a lakodalom, méltó a megörökítésre: „lefotografálta őket a budapesti Apollo színháznak e czélból lejött fényképésze, hogy az érdekes jelmezeket és felvonulást a mozgó színház részére megörökítse." Nem csoda tehát, hogy az angol hölgyet a kivételes élmény megerősítette elhatározásában: „legközelebb Acs tanár közreműködésével egy külön füzetben fog be számolni,"

6

1 A Kéve Nemzeti Szalonban rendezett kiállításának is jelentős sajtóvisszhangja volt 1911-ben. A lelkes dicséretek után arról is beszámolt a szekszárdi hírlapíró, hogy „Az egész sárközi szobát, bútoraival és kiállított tárgyaival együtt Andrássy Gyula gróf, volt belügyminiszter vásárolta meg, aki nagy dicsérettel halmozta el Acs tanárt." Az ilyen siker némiképp megfelhőzi lelkesedésünket, amikor újra és újra a sárközi népművészet felkarolásának nemes céljairól olvasunk: „Az Országos Háziipari Szövetség elsőrendű nemzeti munkát végez azzal, hogy a sárközi népművészet ügyét felkarolta, és Ocsényben telepet létesít az ottani népművészeti ágak továbbképzésére,"

6

2 Ács Lipót 1942-ben, Budapesten írta le önéletrajzát és sárközi működését. 1910-ben az Országos Háziipari Szövetség meghívására az Iparművészeti Múzeumban mutatta be először a Sárköz régi népművészetét és a háziipari telepen készült új darabokat, és ugyancsak itt tartott egy ismertető előadást. Tekintettel arra, hogy a nagyközönség előtt ez a népművészet addig teljesen ismeretlen volt, ez a bemutató meglepetés számba ment, amelyről a napi sajtó tárcákban emlékezett meg. A munkatelep létesítését támogató Apponyi Sándorné Eszterházy Alexandrine grófné Rómában lakó sógornője, Borghese hercegnő számára, mindenféle színú, rojtozott sárközi sálkendőket rendelt. Támogatta őt az akkori Tolna megyei alispán, Dőry Pál felesége is. A munkatelep később az „Országos Háziipari Szövetséggel" kooperált. A hímzések zöme fekete alapon fehér hímzéssel készült, az eredeti főkötőhímzésnek megfelelően. Ez munkaalkalmat jelentett az ottani hímzőknek, szövőknek, akik a megalapítástól, tehát 1903-tól 1939-ig összesen mintegy 125.000 pengő munkabért kerestek. Az Országos Háziipari Szövetséggel való együtt munkálkodás 1912-ig Budapestre való helyezéséig tartott. Budapestre való áthelyezése után a munkatelep működését leegyszerűsítette, hogy ne kelljen gyakran leutaznia a Sárközbe. Különösen az 1930-as évek folyamán majdnem kizárólag női dísztáskákat készítettek. A budapesti piacon levő, s idegenforgalomra berendezett háziipari üzletek (mintegy 10) árusították ezeket a táskákat jó üzleti eredménnyel. Ezek a táskák fekete alapon fehér hímzéssel készültek. A tulajdonképpeni üzleti eredményt azonban az export hozta. Az export Amerikába, Angliába és Anglia társországaiba irányult. Ezek a táskák egészen 1936-ig szép számmal fogytak. Később azonban többen utánozták ezeket s így a kontárok által készített darabok minősége is állandóan romlott és mind kevesebb talált piacot. Ács Lipót nagy propagandát csinált a sárközi háziipari termékeknek. Részt vett kiállításokon, írt ismeretterjesztő cikkeket hazai és külföldi folyóiratokban, tartott különböző helyeken előadásokat. A régi darabokat összegyűjtötte, a különböző típusokat lerajzolta, lefestette, lefényképezte. Az öreg emberekkel sokat társalgott és „tekintettel arra, hogy tanulmányaim megkezdésekor (1900) az akkori 70 év körüli emberek még a 19-ik század első évtizedeinek a szokásaira is élénken emlékeztek, sőt a saját szülőik és nagyszülőik révén még visszamenőleg a XVIII. század népies szokásait is megismerhették, a Sárköz folklor és tárgyi néprajzát a leghitelesebb forrásokból ismerhettem meg."

6

3 Ács Lipót nemcsak a Sárközben, hanem Szekszárdon is szervezett háziipari munkaalkalmakat. A helyi lap szerint az Országos Háziipari Szövetség megbízásából Ács Lipót tanár a közeljövőben Szekszárdon is 6

0TVM 1909. febr. 28. 6

1 TVM 1909. okt. 31. Tolnavármegye és a Közérdek 1911. jan. 19. 6

3 ÁCS 1975. 462