Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

Balázs Kovács Sándor: Egyesületek és magánosok a sárközi népművészet szolgálatában

egy állandó háziipari telepet kíván létesíteni, hogy ezáltal azok részére, akik lakásukon háziipari munkákat tudnak végezni, munkaalkalmat nyújtson. Hasonlójellegű háziipari telep már számos városban létesült. A cél érdekében kérik azokat, akik a lapos hímzéshez, keresztöltéshez, pókozáshoz vagy szmokkozáshoz értenek és ilyen munkákkal foglalkozni akarnak, jelentkezzenek a városházán. A jelentkezések megtörténte után Ács Lipót Szekszárdra jön és megindítja a munkát.'

4 A felhívásra közel százan jelentkeztek, így a telep megindul.

6

5 Ács Lipót sárközi éveinek tanulságait, tapasztalatait a Magyar Iparművészetben fogalmazta meg több cikkben: Sárközi hímzések (1905.), A nép szépérzékének fejlesztéséről (1910.) A műgyűjtésről (1914.), A háziiparról (1916.), Háziipari telepek (1916.) címmel. Budapesten mintegy 10 háziipari üzlet forgalmazta a sárközi termékeket, de a nagyobb hasznot az Amerikába és Angliába irányuló export jelentette. Ács Lipót minden lehetőséget megragadott termékei és a sárközi hímzés ismertetésére. 1910-ben az Iparművészeti Múzeumban kiállítást rendezett és előadást tartott e témában, szerinte „ez a népművészet eddig ismeretlen volt... a bemutató meglepetés számba ment."

6

6 A Sárközről szerzett ismereteit Ács Lipót az Iparművészeti Társulat havonta megjelenő folyóiratában, a Magyar Iparművészeiben közölte. Egy év elteltével a Nemzeti Szalonban rendezett kiállítást

6

7, itt elhangzott előadása szövegét a Ház című folyóirat 191 l-es számában meg is jelentette. „Mint a Tolnamegyei Múzeum őre feladatomul kitűztem a vármegye területén található képzőművészei, iparművészeti és népművészeti emlékeinek a felkutatását és összegyűjtését. A képzőművészet terén különösen két művész életének, illetve munkáinak a felkutatásával és ismertetésével tudtam eredményt felmutatni. E két művész: Boros Nepomuk János

6

S és a parasztfestő Kegyes József.

6

9 Ezeknek az ismertetése a „Művészet" című folyóiratban jelent meg."

1" Az Iparművészeti Társulat kiállításain különböző kitüntetéseket nyert Ács Lipót, így Milánóban az 1906. évi világkiállításon arany érmet, a pécsi 1907. évi országos kiállításon állami ezüstérmet, a budapesti Borászati és Pincészeti kiállításon 1910-ben közreműködői arany érmet. Helsinkiben 1922-ben elismerő oklevelet, Mousában 1930-ban közreműködői oklevelet, 1936-ban az Országos Iparművészeti Társulat 50 éves évfordulóján rendezett kiállításon elismerő oklevelet, 1939-ben New Yorkban rendezett világkiállításon 6

4 TMÚ 1930. febr. 1. 6

5 TMÚ 1930. febr. 15. 6

6 ÁCS 1975. 6

7 Az egyik szoba a Néprajzi Múzeumba került, a másikat gróf Andrássy Gyula vásárolta meg tiszadobi kastélyába. "

s Boros Nepomuk János (Szekszárd, 1808 - Szekszárd, 1855). Festő. Bécsben és Münchenben tanult. Szekszárdon telepedett le. Sokat dolgozott a pécsi egyházmegye számára. Eletében mintegy 700 képet festett, köztük 200 arcképet. Egyik képe a hőgyészi plébániatemplomban van. - S1PTER 1973, 16-17. Kegyes József (Bölcske, 1834. június 15 - Budapest,, 1914. augusztus 8.) Festő. Autodidakta művész. A 19. század hatvanas és hetvenes éveiben vándorfestőként portréképeket, zsánerképeket, oltárképeket festett. Egy képe a Nemzeti Galériában, egy képe a Történelmi Képcsarnokban van. - S1PTER 193, 39. - A Tolnamegyei Közlöny először 1881-ban foglalkozott vele, s mindjárt vezércikkben: szegény zsellérek gyermeke, tanult, mit Bölcskén a népiskolában tanulhatott: írni, olvasni, a Hármas kis tükörbeli tudományokat és a jámborságáért vele sokszor kötődő pajtásoknak torzképekben (karikatúrákban) megörökítését. Ezek meg a nyíló virágoskert, meg a kosárkötő festette szép ákombákomok voltak művészetének járószalaga. Szegény apja eleget is búsult dologkerülő fián, kinek még sem tagadhatta meg, hogy egy doboz vízfestéket ne vegyen, mikor a nagytiszteletű úr dicsérte rajzoló ügyességét. A Vasárnapi Újság keletkezte (1853) új világot tárt fel a művész ambíciókra ébredt ifjú előtt, kinek azonban az e lap metszetei után szenvedéllyel űzött rajzolgatás és festés csak téli foglalkozásul engedtették meg, mert (maszkurálásból meg nem élsz, fiam) mondogatta a dolgos apa." A környező helységet sikerrel árasztotta el festményeivel. S egy dilettáns vándorfestő megmutatta neki az olajfestés titkait, pénzecskéjével a fővárosba sietett, hogy ott naphosszat bámulja a múzeumok képeit. Ha nem is volt zseni, bizonyára pallérozott mester lehetett volna belőle, ha él lehetőségeivel. Trefort Ágoston kultuszminiszter ösztöndíja ilyen lehetett volna, de a fiúi kötelességtudás nem engedte, hogy külföldre menjen és szüleit magára hagyja. Faluról falura vándorolt és mindent megfestett, amivel megbízták. Módszere az volt, ami lehetett: mester nélkül magára hagyatva, de szent hévvel ültette át magába az ihletet, mit a jelesek művikben leheltek, természetadta furfanggal kieszelte a módját az ecset és színek kívánt kezelésének." több száz arcképe jelzi szerény sikereit. „Éles tekintettel perc alatt megalkotja lelkében a képmást, mit aztán otthon elzárkózva vásznára fest, bizton, híven, a lelket is visszatükrözőleg. Tájképei hangulatosak, borongok, mint saját szárnyaszegett kedélye, életképei tőről metszett népiesek, egyszerűek, igazak, mint jó maga" - írják róla 1880-ban, mielőtt megrendelésre buzdítanák a vidéki közönséget. Hihetőleg lett is foganatja a szép szavaknak: Kegyes több hónapig időzött Szekszárdon is, 1881-ben a Tolnamegyei Közlöny megbízásából rajzolta le a régi Garay teret. Még ebben az évben sikerült önarcképét megvette a Magyar Nemzeti Múzeum, a mű szerepelt az őszi kiállításon. Az ezutáni megmérettetéseken Kegyes kedvelt vendég volt. Elismeréssel írt róla a Fővárosi Lapok, a Pester Lloyd, de népszerűsége soha nem lett több mint kedvelt népi vándorfestőé. - TÖTTŐS 1995, 67. 7

0 ÁCS 1975. 463