Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

Gaál Attila: Kerámia leletek a Szekszárd-palánki török palánkvár (Jeni Palanka) területéről és feltárásából

tábla 2.) Az edény belső felületét és a perem külső, domború felületét világossárga máz borítja. Erre az alapra vitték fel a díszítést: a fenéktükrön ez párhuzamos csíkok rendszeréből áll, mely kissé elmosódott, sőt egy részen egészen szétfolyt. A megfolyás jellegéből és irányából látszik, hogy permére állított helyzetben égették ki. A csíkok váltakozó mangánbarna és zöld színű csoportokat alkotnak, a zöld kevesebb. Az edényoldalt alul három mangánbarna és egy zöld, belül, a sine alatt pedig egy barna és egy zöld csík díszíti. A tálat fedő átlátszó, fényes ólommáz felületén jól láthatóak az ón evőeszközök grafitfirkára hasonlító nyomai. A sine törésvonalán és a perem alsó részén körbefutó barna csíkokat küllőszerűen felvitt, mangánbarna és zöld színű csoportokba rendezett csíkozással kötötték össze. Egy-egy csoport oldalra kissé megfolyt. A perem belső középrészén ismét egy körbefutó zöld csík található. (3. tábla 1.) A kihajló tálszél csoportokba rendezett zöld és barna csíkokkal való díszítésére a legkorábbi példát a római Palazzo Venezia Múzeumban kiállított majolika tálról ismerjük. A középrészén életfa ábrázolást és spirálrugószerü térkitöltő elemeket viselő tál a XV. században készült."' Holl Imre a budai várpalotából közölt két nagyon hasonló tálat

1', melyek közül az egyiknek ugyanúgy a fenéktükrét és sine feletti részét borították be a párhuzamos barna és zöld vonalak, a töredékesebb másikon azonban a teljes belső felületet díszítették ezen a módon.

I

s Ezeket a XVI. század végi XVII. századi érmekkel és jellegzetes hódoltságkori tárgyakkal (izniki, perzsiai kerámiák, kínai porcelántöredékek, talpastálak, cseréppipák, török fegyertartozékok stb.) együtt előkerült tálakat Holl Imre Budán a 16. század végétől az 1630-ig terjedő időszaba sorolta. Bécsi és Salzburgi lelőhelyek analógiái alapján eredetüket Straubing fazekas központjához köti, csakúgy mint - a mi anyagunkban is előforduló és később ismertetésre kerülő - ottani márványozott díszü kerámiatárgyakat. Gerelyes Ibolya szintén a budavári palota területéről, az 1972-1981 közötti feltárás anyagából közölt egy nagyon hasonló akasztófüles tálat. Méreteit nem ismerjük, de a leírás alapján ugyanúgy a kihajló szélen elhelyezett piros és zöld csíkok a díszítés meghatározó elemei. A fotóról az is kiderül, hogy a fenéktükrön is található egy csíkokból álló rendszer, ám ez nem tölti ki a teljes fenéktükröt - mint esetünkben -, hanem a középpontban lévő stilizált virágot keretező párhuzamos köröket határolja. Egy bécsi hasonló töredékre hivatkozva, nem tartja török munkának, jellege és motívumai alapján 17. század véginek határozta meg.

1

4 Az újpalánki tálhoz sokban hasonló, de valamivel kisebb méretű tányért közölt Kovács Gyöngyi az építésekor a stájer rendek által finanszírozott Bajcsa vár feltárt anyagából. A fenéktükrén rácsmintás, de szélén ugyancsak párhuzamos vonalakkal díszített tál készítési helyeként az ásató - valószínűsíthetően Észak-Itáliát jelölte meg, de lelet környezetében előkerült Stájerország, illetve Ausztria készítési helyű más tányérok jelenléte nyitva hagyta ezt a kérdést.

2,

1 Soproni Olivér az arab betűs „Kufi" és „Neszki" szélfeliratú tálak díszítőelemmé korcsosult változataként értelmezi a „rácsmintás peremű" díszítést. Az eredeti feliratok jelentősége az írástudatlan mesterek kezén elveszve, idővel a betűk díszítőelemmé vált és végül, - Bizáncból átkerülve az itáliai és európai művészetbe -, „már csak egyenes vonalak és rácsok maradtak meg". Ezek hazai változataiként értékeli az abdai, miskolci, egri, stb. XVIII. századi rácsmintás peremű tálakat. 2

1 Az újpalánki tál a vár feltárása során került elő a XVI/C jelű gödörből ( 1977). A gödör betöltésének felső 1-1,2 m-es rétegében igen sok tégla és kőtörmelék volt, mely egy újjáépítés idején történő gyors romeltakarításra utal. Egy szerves anyaggal teli rétegből kínai porceláncsésze és két talpascsésze töredékei láttak napvilágot, az 1 méter mélyen lévő tál környezetéből pedig további talpastálak, valamint a gödör aljából sütőharang darabok és egy többszínmázas kupa darabjai származnak. A budavári és bajcsai leletekkel és azok értékelésével összevetve az újpalánki lelőkörülményeket és a tárgyi környezetet; a tál használatát a XVII. század végére tehetjük. Jóllehet előzményei az iszlám művészetig nyúlnak vissza, ám készítési helyeként itáliai, vagy - a budavári leletek alapján - ausztriai műhelyt feltételezhetünk. A tehetős tulajdonosra utaló tárgy az 1986 utáni romeltakarítás során kerülhetett a földbe, de használatának ideje korábbra tehető. 1

6 MÉSZÁROS 1968. 12. (8. kép). 1

7 HOLL 2005. 93. Abb. 24: 12., Abb.30:5, Abb. 52: 1, 3. 1

8 HOLL 2005. 93. Abb. 52: 1., 3. 1

9 GERELYES 1991. 41. , 46. 16. kép.2. - Feltehetően elírás folytán a tál a leíró részben és az összefoglaló értékelésben is mint a 16. kép 1. került megemlítésre, de a leírás és a fénykép összevetéséből kiderül, hogy a 2. számú tálról van szó. 2

0 KOVÁCS 2002b 209. (295.sz.) 2

1 SOPRONI 1981. 154-156. 43-45. kép. 405