Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

Gaál Attila: Kerámia leletek a Szekszárd-palánki török palánkvár (Jeni Palanka) területéről és feltárásából

4. Metéltmázas tál. (4. tábla) Pá.: 28 cm. M.: 8,1 cm. Fá.: 13,5 cm. Ltsz.: P.85.43.1. Világos, sárgásfehér színű, apró kvarcszemekkel kevert agyagból készített tál. A fenék egyenesen levágott, helyenként visszagyürődő fenékperemmel. A fenék belső tükre egyenes, középrészén kis dudorral. 5,8 cm széles öble gömbszelet szerűen ívelt. Felül egyenesre vágott pereme enyhén behúzott, kívül sima, de fölül kissé kiszélesedő. Külső oldalán a sine árka alatt csaknem két cm-re, a tál öblének falára egy középrészén 1,2 cm széles - akasztó fület helyeztek fel. (4. tábla 2.) Belül a szerkezeti részek (fenék, öböl, szél és perem) találkozásánál mindenhol bekarcolt vonal fut körbe. A kihajló, enyhén ívelő szél felületén egymástól 1,2-1,9 cm távolságban lévő párhuzamos vonalakkal, íveket karcoltak az agyagba. Az így kialakított 8 db körgallér alakú ív a tál szélének felületét nyolcágú csillagra és ugyanennyi, - a perem aljáig tartó - gömbszeletre osztotta. Ugyanígy jártak el a tál öblének díszítésénél is, csak ott az ívek száma öt, és így a fenék és a sine között létrejött újabb geometrikus formátum (csillag) itt ötágú lett." A fenék belső tükrén ugyanilyen mélyen bevésett vonalakkal, egy erősen stilizált növényi középmotívumot és két oldaldíszítményt alakítottak ki. A bekarcolással kialakított mintázatot - a párhuzamos ívek által létrehozott, valamint a tükör szabadon maradt részeit kivéve -, sárgásbarna, illetve zöld mázzal töltötték ki úgy, hogy a máz nem, vagy csak egy-két helyen terjedt túl a behatárolt terület szélein. A megfolyás egységes iránya itt is az álló helyzetben történt kiégetésre utal. A színes ólommáz felvitelével a körszeletek és a tükör két oldalsó motívuma sárgásbarna, míg a kialakult csillagminták és a középmotívum zöld színt nyertek. A perem belső szélét ugyancsak zöld máz fedi, kívül azonban mázatlan. A hármas színrendszer úgy alakult ki, hogy a kimaradó részek piszkosfehér színűek. (4. tábla 1.) Az alkalmazott technikát tekintve tálunk párhuzamait a sgraffitos körben kereshetjük, ott is a hazai kerámiában gyakran előforduló metéltmázas díszítésű edények körében. A karcolt sávok és a mázhatárok egybeesése, valamint az ezen technikával kedvelten társított zöld és barna színek használata ugyanis ebbe az irányba mutat. A figurális díszítőelem hiánya, valamint a geometrikus és stilizált növényi elemekből álló mintázat pedig ezen belül is a balkáni hatás jelenlétére utal.

1 A fazekasmester által felhasznált agyag minősége és a soványítás mértéke ennél a tálnál is nagyon hasonló a 5. és 6. sz. alatt tárgyalt kétszínmázas tálnál és tányérnál tapasztalthoz, és a színek tekintetében is egyezést találunk. Ezen túl ez az ásatás során napvilágra került lelet is ugyanabból a gazdag XVII. századi kerámia anyagot tartalmazó 65/F jelű gödörből származik, mint a kétszínmázas tányér (6.sz.). Használói köre és használatának intervalluma is azzal megegyező, sőt az sem lehetetlen, hogy a műhely amelyben készültek ugyancsak azonos. Többszínmázas tányér, metéltmázas tál és szürke korsók töredékei a 65/F gödör feltárása közben. 2

2 Jól nyomon követhető, hogy a kiosztásánál a fazekas nem méregetett túl sokat, mert a befejező ívnek mindkét soron jóval kevesebb hely jutott, így azok szűkebbek lettek. 2

3 F. LAJKO 2007. 130. 406