Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

Vizi Márta: Tolna - Mözs Káposztás-dűlő területén feltárt középkori kályhaszem lelet

mondanunk, hogy keltezést tekintve inkább már a 16. század második felére tehetjük használatát

2". A másik fontos szempont, hogy ekkor Ete már mezőváros, a Sárköz kiemelkedő gazdasági erejű települése. Feltételezhetjük, hogy módosabbak voltak, mint a pohár alakú kályhaszemei kapcsán vizsgált lese falu lakói. Lehetséges, hogy lese fűtőberendezései is a mintegy évszázadnyi különbség, valamint az anyagi lehetőségek miatt is egyszerűbbek voltak az Étéről ismertnél. lese falu feltárásból azonban, mint a leletek ismertetésénél láttuk, csak egyszerű pohár/kupa alakú kályhaszemek származtak. Az objektumban összesen fennmaradt 38 db, nagyrészt egész kályhaszem már nem tekinthető szórványos leletnek. A kályhaszemek a megfigyelések alapján már legalább egyszer lehettek kályhába beépítve. A leletek elhelyezkedése az objektumban arra utal, hogy valamilyen okból megrongálódott a kályha a használat során, lebontották a házat, ahol a kályhaszemeket tartalmazó kályha állt, - lebonthattak egy kályhát, és a darabokat, amelyeket később még felhasználhattak, elrakták. Miután nem tüzelőfelület fölötti omladék volt, nem lehetünk biztosak a kályha összetételében. Az azonban, hogy a feltárás egész területén nem volt sem pohár alakú kályhaszem lelet, sem egyéb kályhaszem típus, megengedi a feltételezést, lehetséges, hogy egyéb csempe vagy kályhaszem típusok nélkül raktak a szemekből kályhát. A kutatások szerint a kályha kialakulása az Alpok vidékére, a 11-13. századra tehető.

1

0 A kályha és a fűtési módok történetével Rosemarie Franz igen részletesen foglalkozott monográfiájában.

1

1 Az első képi ábrázolások a 14. század elejéről származnak. Egy, a 14. század elejéről származó címertekercsen látható két kályha rajza.

3

2 (14. tábla 1. kép: Két kályha a zürichi címertekercsekről) Az ábrázolásokon egy alacsony lábazaton álló, feltehetőleg hasáb alakú alsó részből, és egy, az alsó résztől párkánnyal elválasztott kupolaszerű-félgömbszerü felső részből álló, felül valamiféle felső párkánnyal záruló kályhákat láthatunk. Franz szerint a fekete pontok a kályhatestbe mélyülő kályhaszemeket jelzik.

3

3 A másik igen korai ábrázolása a szemeskályhának, egy freskó részlete, amelyen egy hölgy pihen egy kályha mellett.

1

4 (14. tábla 1. kép:kályha mellett pihenő hölgy) A szintén a 14. századra keltezett ábrázolás kályhája szerkezetében megegyezik a zürichivel, de a kályhaszemek itt különböző nagyságúak, és így alkotnak sorokat. Ezeken kívül szemeskályhák változatos formái maradtak fenn különböző címereken, ábrázolásokon.

3

5 (14. tábla 2. kép. Szemeskályha típusok) A kályha készítésének központjai a délnémet területek, a Cseh Királyság és Magyarország. Magyarországon a 13. században már valószínűleg, de a 14. században már biztosan használtak kályhákat. A kályhák szélesebb körű elterjedése a 15. század második felében zajlik. A királyi udvarból, és az előkelők házaiból már szélesebb körbe is eljut ismeretük, használatuk.

3'

1 Sabján Tibor kutatásaiból, gyűjtéseiből, összehasonlító vizsgálataiból ismerjük, melyik csempe, ill. kályhaszem típus milyen társadalmi rétegnél mikor volt használatban.

1 (14. tábla: Sabján 2001, 324, 18. kép) Táblázata szerint a 15. század második felétől számolhatunk pohár vagy bögre alakú kályhaszemekkel jobbágyok használatában. A kályha, kemence milyensége azonban nem szakítható el attól a helytől, ahol áll, azaz az épülettől. Barabás Jenő a magyar népi építészet vizsgálata kapcsán a tüzelési módok tanulmányozása során kifejti, hogy a késő középkor gazdasági fellendülése eredményezi egyrészt a lakóházak átalakulását, a többosztatú épületek megjelenését, valamint tüzelési mód megváltozását. Ez alatt a lakótér kemencéjének megfordítását érti, amely során a kemencét vagy kályhát a szomszédos helyiségből fűtik, kívülfűtőssé válik, azaz létrejön a füstmentes, de meleg lakótér. Ez a XV-XVI. században az alsóbb néprétegeknél is megjelenik.

1* 2

9 Az új ásatásainkból a régi elemek mellett, számos új típus is előkerült. (MIKLÓS - VIZI 2003, 400-401, 2. kép 1, 3-4, 3. kép 1; MIKLÓS - VIZI 2006, 124, 127, 13.ábra.) Az újonnan előkerült, a szemeskályha csoportjához tartozó leletek minden részletre kiterjedő vizsgálata folyamatban van. Eredményeiről külön tanulmányban kívánunk beszámolni. 3

0 FRANZ 1981, 14-23, GYURICZA - SABJÁN 2006, 61-66. - további irodalommal. 3

1 FRANZ 1981, 14-23. 3

2 FRANZ 1981, 16, 17,4. ábra. 3

3 FRANZ 1981, 17. !

4 FRANZ 1981, 17. oldal, 5. ábra. Franz L. Ettmiiller publikációja alapján idézi az ábrázolást, amely egy 21 képből álló sorozatból származik, amely különféle női foglalatosságot mutat be. L. Ettmüller: Die Frescobilder zu Konstanz. Mitteilungen der Antiquarischen Gesellschaft in Zürich. Bd. XV. H. 6. 3

5 FRANZ 1981, 20, 6-7. kép. 3

6 GYURICZA - SABJÁN 2006, 61-64. 3

7 SABJÁN 2001, 324, 18. kép. 3

8 Barabás - Gilyén 2004, 83. 375