Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

Gallina Zsolt - Hornok Péter - Paluch Tibor - Somogyi Krisztina: Előzetes jelentés az M6 AP TO 10/B és 11. számú lelőhelyrészen végzett megelőző feltárásról. Alsónyék- Bátaszék (Tolna megye) 2006-2009

jelzett szem látható." Az ábrázolás erőteljes, erősen kiemelkedik az edényfalból. A pécsváradi töredék a 2037. sír leletéhez hasonlít jobban. A szemöldök bordája itt is összeér az orral. Különbség, hogy a szemöldök lefelé, a fül irányába ívelődik, a szem bütyke eltérő. A pécsváradi telepanyagot még nem dolgozták fel, Zalai-Gaál István a lelőhely sírjait a későbbi temetkezési horizontba (Lengyel Ha) sorolta.

s

4 A következő analógia Kaposvár-Gyertyános lelőhelyen feltárt teleprészlet két töredéke, amelyek vékony falú, finom kerámiákból származnak. Az orrot függőlegesen felrakott, keskeny, hosszúkás, hegyesedő bütyök jelzi. Plasztikus borda a szemöldök. A szem és valószínűleg a száj is hiányzik (a töredékek ezen része ugyanis nem került elő). Mindegyik töredék vörösre festett. A leletek a 8. és a 18. objektumból, szemétgödrökből kerültek felszínre.

x' Regenye Judit a teljes leletanyagot a lengyeli kultúra II. szakaszába sorolta."" Arcos edény töredéke került napvilágra a lengyeli kultúra egyik szlovéniai lelőhelyének telepgödréből (Catez-Sredno polje, Obj. Nr. PO 093). A töredék egy kisebb bikónikus edényből való. A váll alsó részén nagy méretű, igen élethű orrapplikáció látható két orrlyukkal (benyomkodással), az arcból még egy szem bemélyített sarka maradt meg. Festés nem látható a leleten, amelyet a lengyeli kultúra Száva-csoportjába datáltak (a telep datálása 4800-4600 cal. BC, az obj. datálása: 4689 ca. BC), ez a Lengyel I. időszaknak felel meg.

8

7 Interpretációnk szerint a 326. sírban lelt kétnemű edény a termékenységi rítushoz kapcsolódva a női és a férfi attributum rituális egyesülését szimbolizálhatja. Birtokosa, egy 23-30 évesen (Aduitus korban) elhunyt asszony a szertartások részese lehetett. A 326. és az utóbb feltárt 1868. sír edénye nem tartozik a Svodín-típushoz, amely a Lengyel I. időszak jellegzetes rituális edénye sajátos testfelépítéssel (ún. emeletes edény adoráns kéztartással). Az antropomorf jelleg, az arc ábrázolására és a női nem hangsúlyozására való törekvés mindegyik leletcsoportban megfigyelhető. Míg a Svodín-típusú edények temetkezéseken kívül és töredékes állapotban a lengyeli kultúra telepobjektumaiban is előfordulnak, addig edényünk és párja csak Alsónyékről ismert és sírok mellékletét képezték (amelyeket épen helyeztek a sírokba). Véleményünk szerint a Lengyel II. időszak újfajta rituális edényéről van szó, amelyet - további azonos leletek előkerülése után - érdemes volna Alsónyék-típusnak elnevezni. Jelentősége abban áll, hogy a két nemet a lengyeli kultúrában (és az európai neolitikumban!) eddig ismeretlen módon egyesíti egyetlen tárgyban, ahol nemcsak az emberi alak, hanem az arcábrázolás is kettős. Tehát a kétarcú edények első példányairól van szó a lengyeli hagyatékban, amelyek elsőként adják a kétarcú edények eddig nem bizonyítható (egyik) magyarázatát, miszerint ez a leletkör a két nem együttes megjelenítését hivatott kifejezni! A kétnemű edénynek leginkább vallástörténeti-vallásrégészeti szempontból van óriási jelentősége; elsősorban a férfiaknak a lengyeli-kultúra kultuszéletében betöltött szerepe miatt. A férfi nemiség vagy isten felbukkanásának folyamatai, állomásai lehetnek tovább vizsgálhatók általa. Ha figyelembe vesszük az ún. Sé I. edényt, a Sé-típusú idolokat, valamint a DK-Dunántúlon előkerült Svodín-típusú edényt és töredékeket is, akkor mélyen gyökeredző szellemi hátteret, rituális gyakorlatot és tartalmat tételezhetünk fel. Az antropomorf edények használatának és sírba helyezésének tehát megvoltak az előzményei ezen a szűk földrajzi területen. A bemutatott alsónyéki edényeket ezért a helyi edénymüvesség alkotásainak tarthatjuk. Az utóbbi megállapítást alátámasztani látszik, hogy lelőhelyünkön, konkrétan all. lelőhelyrész 319. sírjában egy olyan nagy méretű, festett korsót találtunk, amelynek fülelosztása (nagy méretű csőrös fogóbütykök vagy fül) megegyezik a kétarcú edényekével, vagyis egyik oldalon egy pár, másik oldal két pár helyezkedett el. Ezek alapján elképzelhető, hogy ez is rituális edény volt, de az arcokat nem plasztikusan, hanem festéssel ábrázolták. (15-16. kép) A 326. sír kétarcú és kétnemű edényét a 2037. sír arcos töredékével összehasonlítva elsősorban a felhasznált edénytípus és az arc kidolgozása, plasztikussága közti egyezéseket vehetjük észre. Hasonló volt 8

3 DOMBAY 1958, 62, 71, Taf. XX, 6. 8

4 ZALAI-GAÁL 2007. 106. 8

5 REGENYE 2003, 73, 75, Abb. 3. 1-4. 8

6 REGENYE 2006b, 70. 8

7 TOM AZ 2008, 60-61, Abb. 39. 29