Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)
Gallina Zsolt - Hornok Péter - Paluch Tibor - Somogyi Krisztina: Előzetes jelentés az M6 AP TO 10/B és 11. számú lelőhelyrészen végzett megelőző feltárásról. Alsónyék- Bátaszék (Tolna megye) 2006-2009
fordított csonkakúp alakú tálhoz tartoztak. Lehetséges, hogy a tál törött állapotban került a sírba. (39. tábla 1-3.) A 326. sír edénye hengeres nyakú, enyhén kihajló peremszélü, nyomott gömbös hasú edény egyenes aljjal. Hengeres nyakán egymással szemközt két plasztikus arcot alakítottak ki szemekkel, orral, szemöldökkel és fülekkel. Mindkét arcábrázolás aszimmetrikus, felépítésükben egyezőek, kivitelezésük kissé eltérő. A kidolgozásban apró eltérések vannak: a női arcon az orr hangsúlyosabb, jobban kidolgozott, a másikon bütyökszerü. Az edény egyik oldala mindenképpen nőt ábrázol a mellet jelképező bütykök miatt. A másik oldalon 2-2, csőrös fülhöz hasonló, vízszintes szalagfül a karokra és a lábakra utalhat. Ez az oldal a nő „ellenpárjaként", azaz férfiként értelmezhető. A két oldalt eltérő égetéssel, eltérő színnel is igyekeztek megkülönböztetni egymástól, a női oldal sárgásbarnára-világosbarnára égetett (hasi részén sötétszürke), a másik oldal teljesen sötétszürke színű. A feltételezett vörös festésnek nem maradt nyoma, csak az eredetileg fényezett felületnek. Anyaga kevés kerámiazúzalékkal, sok kaviccsal kevert. 7 (40-41. tábla) A sír kerámiaanyaga önmagában nehezen datálható, mivel a csésze és a tál általános típusok voltak. Az arcos edény típusa Zalai-Gaál István osztályozása szerint a háromrészes edényeken belül a korsókhoz sorolható. s Az edénytest formai párhuzamát a györei füles pohárban látjuk. A 326. sír pontosabb keltezését a sírcsoportjával együtt vizsgálva oldhatjuk meg. A környező 324. sír nagy Butmir-edényének háromszoros félkör alakú díszítése a Lengyel II. horizontra utal. A 326. sír kétalakos edényének majdnem pontos mása az alsónyéki temető 1868. sírjában került elő, amely előzetes összehasonlításra ad lehetőséget. M ) Ez az edény egy cölöpszerkezetes sír egyik cölöphelyén került napvilágra. Az 1868. sír asszonyát szintén két edénnyel, továbbá egy okkerröggel temették el. Az újabb edény vörös festéssel borított. Különbség még, hogy a mellek is csőrös bütyökként vannak kiképezve, továbbá a fülek széle bevagdosott és a két fül mindegyik archoz tartozik. Az arcábrázolásoknak, illetve az arcrészeknek kevés analógiája van a lengyeli kultúra leletanyagában. Ezek egyike a 10/b lelőhelyrész D-i részének 2037. sírjából származó arcos edény töredék. A sír a lelőhelyrész DK-i szélén, a Lajvér-medertől 70-80 m-re helyezkedett el egy jól lehatárolható, laza sírcsoportban. A sírgödör foltja nem látszott az agyagos altalajban. Szögletes, sekély gödröt bontottunk, az eredeti méret és alak nem volt megállapítható. A 14-15 éves fiúgyermek EK-DNy-i irányú, bal oldalára fektetett zsugorított csontváza a gépi humuszolás során megsérült. Eredeti helyzetben a koponya darabja, néhány csigolya és borda, egyik medencecsont töredéke és az alsó végtagok maradtak. A lábak felhúzottak, a térdek a medence síkja fölé emelkedtek. A fiú koponyájára, a férfiakra jellemző módon, egy kova pengét helyeztek. Háta mögé egy bütykös kis bögrét, a mellé egy hengeres nyakú, három részes tárolóedény plasztikus arcábrázolásos nyaktöredékét tették. A lábfejekre egy vékony falú poharat, esetleg Butmir-edényt állítottak, amelynek csak alsó része maradt meg. Az éles törésvonalú hason félköríves besimítások voltak, az alja felé erősen összeszűkülő edényen vörös festés nyomai mutatkoztak. Az arcos töredék egy 20 cm szájátmérőjű, nagy méretű tárolóedény hengeres, vékony falú nyakrészének darabja nem teljes arcábrázolással. A hegyesedő orr összeér, illetve folytatódik a két szemöldök ívelődő, bordaszerű ábrázolásával. Az arc bal oldali szemöldökívéből kevesebb rész maradt meg. A jobb szemet elnyújtott ovális, vízszintes bütyökkel ábrázolták. Világosbarna (sárgás) színű, hátul a perem felőli kb. fele része narancssárgás. Soványítása homokkal, kevés kerámiazúzalékkal és kaviccsal történt. Erősen lekopott felületű, néhol vörös festéknyomok maradtak meg az arcábrázolásos felületén. M (42. tábla 1-2.) A 2037. sír datálása leginkább a 4. számú pohár alapján lehetséges, mivel ennek az edénynek a testfelépítése és díszítése a Lengyel II. időszakra jellemző, a temetkezést erre a fázisra keltezhetjük. N 2 A többi párhuzam telepanyagból való lelet. Pécsvárad-Aranyhegyen a 46-47. lengyeli gödrök feletti kevert rétegben találtak egy durva, szemcsés anyagból készült, belül sötétszürke, kívül világos, kissé barnásszürke, vastag falú edénytöredéket, amelyen az ép orr, az azzal összeérő bal szemöldök és a bütyökkel 7 7 Az arcos edény méretei: mag.: 19,3 cm, száj átmérő: 11,5 cm, talp átm.: 9,5 cm, hasi átm.: 16 cm, falvastagság: 0,6 cm, lt. sz.: M62008.011.326.1. " s ZALAI-GAÁL 2009b, 23.: Gattung A, Serie A3, Formengruppe A3b. A formai csoporton belül edényünk új variáns lehet. 7 9 ZALAI-GAÁL 2007, 48, Taf. 16. 8 0 A lelet restaurált, közületien. Osztás Anett ásatásvezetőnek köszönjük az adatok felhasználását! 8 1 A 2037. sír arcos töredékének méretei: H.: 8,2 cm. Szél.: 7,9 cm, falvastagság: 0,4 cm, lt. szám: M6-2009.10B.2037.2. 8 2 ZALAI-GAÁL 2007, 74, 91, 109, Taf. 26, 28. 28
