Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

Gallina Zsolt - Hornok Péter - Paluch Tibor - Somogyi Krisztina: Előzetes jelentés az M6 AP TO 10/B és 11. számú lelőhelyrészen végzett megelőző feltárásról. Alsónyék- Bátaszék (Tolna megye) 2006-2009

Mielőtt kiegészítenénk a fenti nézeteket, szeretnénk összefoglalni az általunk feltárt cölöpszerkezetes sírokat. A 10/b általunk feltárt részén három ilyen sír került elő. Az 1656. számú női sír a felület ÉK-i részén a már többször említett soros, különálló csoportban helyezkedett el. A sírgödör legmagasabb középső részén feküdt a csontváz, a koponya részben az ÉK-i cölöplyukra nyúlt. (11. kép) Ettől nem messze találtuk az 1910. férfi sírt, amelynek egyik edénye, az előző sírhoz hasonlóan a sírgödör falának volt támasztva (12. kép) Valószínűleg cölöpszerkezetes sír maradványa volt 2740. számú objektum a Lajvérmederkorrekció területén, ami a legnyugatabbi ilyen típusú sírhely a 10/b-n. 11-12: kép. Cölöpszerkezetes lengyeli sírok a 10/b-ről. (1656., 1910.) Ali. lelőhelyrészen 28 négyszögletes, nagyobb méretű cölöplyukas sírt tártunk fel (133., 205., 268., 319., 333., 337., 399., 635., 699., 1001., 1003., 1007., 1154., 1293, 1292., 1422., 1320., 1463., 1868., 1918., 1967., 2338., 2341., 2436., 2494., 2628., 2233.) Ezek általában mélyebbek voltak a többinél, és a temetőben egyenletesen oszlottak el. (Néha két-három volt egy sírcsoportban.) Előfordult, hogy négynél kevesebb cölöphely volt a sírgödörben (pl. 1292). Többségükben találtunk edénymellékletet valamelyik cölöplyukban (pl. 205., 1001.), sőt előfordult (1154., 1293., 1918.), hogy valamennyi (2-3 db) edény onnan került elő (29. tábla l-4.)\ Az 1320. sír egyik beásásában két nagy méretű csőtalpas tál volt, az egyik állítva helyezkedett el, tálrészében egy kisebb edény töredékeivel, a másik az oldalára dőlt (30. tábla 1.). Ez alapján kétségesnek látjuk, hogy a lemélyítésekben cölöp állt volna, az edények mellett (azokkal együtt). A 2628. sz. sírban a halott jobb lábfejének az anatómiai rendben maradó csontjai az egyik ilyen lemélyedés fölött kerültek elő. Ezekben a sírokban minden bizonnyal valamilyen faszerkezet lehetett, aminek azonban semmilyen nyoma nem maradt. A legvalószínűbbnek valamilyen halotti ágy használatát tartjuk, amelynek a lábai mélyedtek le a sír sarkaiba. Lehetséges, hogy bizonyos esetekben, amikor az edényeket közvetlenül a lemélyedések fölött helyezték el, azok a fa elkorhadása után könnyedén lecsúszhattak a lemélyítésbe (mindennemű oldalirányú mozgás nélkül is). Más esetekben elképzelhető, hogy a temetési szertartás során használt faszerkezetet kiemelték a sírgödörből, mielőtt a halottat a sírgödörbe fektették. A kiemelt szerkezet lábai számára kiásott mélyedésekbe helyezhették el aztán a mellékletek egy részét, hiszen a facölöpök és az edények egyszerre, feltehetően, nem férhettek el a viszonylag szűk beásásokban. Három sír (1007., 1320., 1918.) esetében tisztán megfigyelhető volt, hogy a rövidebb oldalaknál a cölöplyukat egy azonos mélységű vagy sekélyebb árokszerű lemélyedés kötötte össze (30. tábla 2-4., 31. tábla). Ez esetleg lemélyített és csapolt deszkafalra utal. Cölöpépítményes sírokat Magyarországról Horváth Ferenc publikált Hódmezővásárhely-Kökénydombról és Gorzsáról."' Az alföldi és az alsónyéki objektumok, szerkezetek között lényeges eltérést fedezhetünk fel. Az alföldi példáknál ugyanis a cölöp- vagy karóhelyek teljesen vagy félig kilógtak a sírgödör széléből, míg az alsónyékiek a sírgödörben (nem is teljesen annak a szélén) helyezkedtek el, és méretük, átmérőjük, mélységük is lényegesen nagyobb volt, mint Kökénydombon vagy Gorzsán.'

1 A sírszerkezet 7

0 HORVÁTH 1992, 37-43. 1 Zalai-Gaál I. az említett gorzsai sírokon kívül a Tiszapolgár-Basatanyán feltárt kora rézkori temető 12. és 13. sírját említi 24