Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

K. Tóth Gábor: A honfoglaló magyarság kettőslélek-hitével kapcsolatos jelenségek kelet-európai párhuzamai

megőrződjön."' A lovat a halotti toron elfogyasztották, lenyúzott bőrébe csavarták a négy alsó lábszárcsontot és - ami fontos -, a koponyát is, mert ez által a ló a túlvilágra is elkísérte gazdáját.' Nem kétséges, hogy a honfoglalóinknál megfigyelhető részleges lovastemetkezés egyik változatáról szól az idézett szöveg. A részleges lovastemetkezések több csoportra oszthatóak, és a különböző csoportok időben és térben különböző etnikumokat is takarhatnak. Éppen ebből kifolyólag, nem csak a magyarsághoz köthető ez a kultusz.

1

8 A részleges lovastemetkezés azonban összefüggésben van a kettőslélek-hittel, így amennyiben az ehhez kapcsolódó más temetkezési szokásokkal, például, halotti szemfedővel együtt fordul elő, vagy a koponyán trepanálás figyelhető meg, az adott temetkezést az ősmagyarokhoz lehet kapcsolni. A harmadig jelenség mely a kettőslélek-hithez fűződik, a halotti szemfedők adásának szokása.

1

4 Ennek a rítusnak a lényege az, hogy a halotti lepelre - vagy szemfedőre, mely textilből vagy bőrből készült lemezeket, vereteket varrtak, a szemek és a száj helyén, hogy egyrészt az elhunytat a túlvilági rossz szellemektől megvédjék, másrészt pedig azért, hogy megakadályozzák, az elhunyt - koponyájában lakó szellemének elkóborlását. Ez a szokás sem etnospecifikus, hiszen ugor és permi népeknél is megtalálható, de csak az Ob, a Volga és a Káma vidékén.

2

0 Ez a temetkezési rítus a Kárpát-medencében - és feltehetően a délorosz steppén is - egyértelműen a magyarsághoz köthető (a IX-XI. században), így az előző két rítussal együtt előfordulva ezeken a területeken erősítheti az adott temetkezés magyar voltát. Amennyiben tehát a megemlített három jelenség, külön-külön, vagy együtt figyelhető meg Kelet-KözépEurópa valamely késő-népvándorláskori (IX-XI. századi) temetőjében, akkor feltehető, hogy ott ősmagyar temetkezésekkel kell számolnunk. Trepanációk Dienes István szerint, a tényleges és a jelképes trepanáció, a honfoglalás kori magyarság egészére jellemző szokás volt. A trepanációk elvégzésére két okból kerülhetett sor, legalább is ami a rituális okokra vezethető vissza. Őseink vagy a kárt okozó szellemet akarták távozásra késztetni, vagy az elkóborolt, elragadott szabad lelket szerették volna a beteg testébe visszajuttatni. Dienes István az úgynevezett „lélekvesztéses betegségek" gyógyítására vezette vissza ezt az eljárást. E szerint a szabad lélek az ember fejében lakozott, mint második én, mely olykor-olykor, például az ember álmában, elhagyhatta annak testét. Az a képzet élhetett őseink körében, hogy a halál, és betegségek akkor következnek be, amikor a szabadlélek huzamosabb ideig elszakad a testtől, mint ahogy az álomból való ébredés is csak akkor következhet be, ha a szabadlélek visszatér a testbe, azaz a koponyába, ahol lakozott.

2

1 Több kutató a trepanációkat egyszerűen csak orvosi beavatkozásnak vélte,

2

2 de Dienes István a hitvilági hátérre, régészeti, antropológiai kutatásokra hivatkozva úgy vélte, hogy „Nemeskéri Jánosnak és munkaközösségének: K. Ery Kingának, Kralovánszky Alánnak és Harsányi Lászlónak egyértelműen sikerült tisztáznia, hogy e szokatlan beavatkozás célja aligha lehetett valóságos gyógyítás, fejsérülések és fájdalmak orvoslása, sokkal inkább valamiféle olyan varázslatos művelet volt, amelynél szertartásos módon akartak a DIENES 1978, 224. Az Árpád-korban a lókoponya bajelhárító célként is szolgálhatott, ez a hiedelem továbbélése lehetett a kettőslélek hitének (MÉRI 1964, 111-115). 1 BÁLINT 1969, 108. Osztják állatáldozatról mely rokonságot mutat a honfoglalóink részleges lovastemetkezésével, különös tekintettel a koponya és lábcsontok miatt, a következőképpen számol be Novickij: „Az állal bőrét fejével és a térden aluli lábrészével együtt díszül és örök emlékeztetőül kiakasztják a bálványtemplomok fölötti fákra." (NOVICKIJ 1973, 68). 1

8 A kitömött Ióbőrős temetkezést László Gy. nyomán Bálint Cs. besenyő temetkezési szokásnak vélte, (BÁLINT 1969, 113; LÁSZLÓ 1943a, 50). 1

9 DIENES 1978,213-216. 2(

1 FODOR 1975, 27. A szemeknél és a szájnál kivágott maszkok az elhunytat segítették, hogy tájékozódni tudjon a túlvilágon 1. DIENES 1975, 87. 2

1 DIENES 1978, 203-204. ~~ Kiszely I. szerint a trepanálásokat, nem rituális okokból végezték, hanem csak egyszerűen, orvosi beavatkozások voltak (K1SZELY 1969, 273). Juhász I. és Torda-Molnár B. alkotta szerzőpáros utal ugyan arra, hogy a koponyalékelést rituális okokból is végezhették (gonosz szellem kiengedése), de ők is az orvosi beavatkozásra fektetik a hangsúlyt, nem pedig kettőslélek-hitre (JUHÁSZ - TORDA - MOLNÁR 1971, 168). Tomka P. szerint sincs összefüggés a kettőslélek-hit és a koponyalékelés között (TOMKA 2000, 70). 245