Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

K. Tóth Gábor: A honfoglaló magyarság kettőslélek-hitével kapcsolatos jelenségek kelet-európai párhuzamai

nem lehet etnikumhoz kötni, mert ezek kereskedelem lévén más népekhez is eljuthatnak, divatot teremthetnek, nagy területen elterjedve több nép anyagi kultúrájában megjelenhetnek. A temetkezési szokások azonban sokkal szívósabbak, ezért ezeknek a vizsgálatával, találhatunk olyan temetkezéseket a Kárpátoktól keletre, melyeket őseink hagyatékának vélhetünk.

6 Ebben a szellemben íródott ez a munka. Arra a kérdésre keressük a választ, hogy mennyire vágnak egybe a kettőslélek-hithez fűződő rítusok, ez eddig magyarnak tartott temetőkkel. Megerősíthetik-e ezek a jelenségek, azokat az eddigi elgondolásokat, amelyeket a kelet-európai régészeti, történeti adatok alapján a kutatók felvázoltak. A honfoglaló magyarság kettőslélek-hite és az ezzel kapcsolatos szokások A temetkezési szokásokból, tükröződik a hitvilágkép. A rokon népeinknél meglévő néprajzi szokások és a X. századi temetkezésekben megfigyelt jelenségek alapján a honfoglaló magyarok a dualista lélekhitet vallhatták.' Az ehhez kapcsolható képzetek közül, elöljáróban, a trepanációkról, részleges lovastemetkezésekről és a halotti szemfedőkről ejtünk pár szót. Bővebb kifejtésükre később, külön fejezetben kerítünk sort. Honfoglalóink két lélek létezésében hittek: a testi lélekben („leheletlélekben"), illetve a szabad-, vagy másként, árnylélekben.'

s „A lélek szó finnugor eredetű; rokonnyelvi megfelelőinek jelentése 'lélegzet'. A közelmúltban még fellelhető és egymástól több-kevesebb világossággal megkülönböztethető lélek-képzetek a következők; 1. lélekzetlélek (lélek, pára, lehelet néven, ill. történeti adatok tanúsága szerint a lélek szót 'lélegzet' értelemben is használták). Alapja az a tapasztalati tény, hogy amíg él az ember, lélegzik halálakor az utolsó lehelettel „kileheli lelkét", „kiadja lelkét", „kiszakad belőle a lélek". E lélek a testtel szoros kapcsolatban van, akinek testéből eltávozik, az meghal. Szórványosan ismert a léleknek vérrel való eltávozására vonatkozó hit, amely szintén a lélek életfunkcióként való felfogására vall, és feltehetően elvérzéssel kapcsolatos halálnemekből nyerte eredetét. - 2. A szabad lélek (árnyékiélek, képmáslélek): a testtől átmenetileg függetlenedhet; a hit szerint alvás idején eltávozik a testből, majd ébredéskor visszatér. Távozáskor dongó vagy fehér egér alakját is öltheti."

9 Őseink elképzelése szerint, a leheletlélek a testben, az árnylélek - vagy ahogy archaikusabban nevezték íz (ísz, isz, iz) lélek

1

0 - a fejben lakozott. A leheletlélek a halál beálltakor elpusztult, az ember árnylelke azonban tovább élt a koponyában." A honfoglaló magyarság sírjaiban megfigyelt jelképes és tényleges trepanációk

1

2 (koponyalékelések) Dienes István, szerint összefüggésben vannak a kettőslélek-hittel, azon belül is az árnylélek képzetével.

1"' A trepanációkra azért került sor, hogy segítsék az árnylélek visszatérését a koponyába.

1

4 A koponyalékelés etnospecifikus voltát erősítheti, hogy a tényleges és a jelképes trepanáció a X-XI. századi, honfoglalás kori koponyákon nagy számban figyelhető meg." Éppen ezért, a koponyalékelés szokása fontos szerepet játszhat abban, hogy a kelet-európai régészeti anyagból a visszafelé következtetés módszerével kiszűrjük a magyarsággal kapcsolatba hozható temetkezéseket. A következő elem, mely összefüggést mutat a szabadiélek képzetével, az a részleges lovastemetkezés. Dienes István feltételezte, hogy a korai hit szerint az emberekkel egyenértékűnek tartott állatokat, esetünkben a lovaknak is volt lelkük. Az állatoknál is a koponyában élt a lélek, ezért volt fontos, hogy ló koponya is 5 Már jóval László Gy. előtt, Zichy I. is jelezte, a kelet-európai kutatás abból adódó nehézségeit, hogy a honfoglaló magyarságra oly jellemző tarsolyoknak, a Kárpátokon kívül nincsenek párhuzamai (ZICHY 1923, 4), Fettich N. pedig 1933-ban leírta, hogy a honfoglaló leletanyag elkülönítése, a IX. századtól korábbi időkben nem lehetséges (FETTICH 1933, 255). Hasonlóan vélekedtek még: BÁLINT 2006, 277-347. 6 FODOR 1994, 51; BÓNA 2000, 18-19. 7 DIÓSZEGI 1973,28. s DIÓSZEGI 1973, 23-24; DIENES 1975, 83. 9 PÓCS 1980, 438-440. 1

0 Diószegi V. a vogul és az osztják isz, árnylélek és a magyar iz (isz. ísz) lélek közötti kapcsolatot Paasonenre hivatkozva jegyzi meg. (DIÓSZEGI 1973,27). 1

1 DIENES 1975,83. 1

2 NEMESKÉRI - ÉRY - KRALOVÁNSZKY 1960 3-32; GRYNAEUS 1996. 1

3 DIENES 1978, 199-204. 1

4 DIENES 1978,215. 1

5 NEMESKÉRI - ÉRY - KRALOVÁNSZKY 1960, 26; DIENES 1978, 216-217. 244