Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

Gallina Zsolt - Hornok Péter - Paluch Tibor - Somogyi Krisztina: Előzetes jelentés az M6 AP TO 10/B és 11. számú lelőhelyrészen végzett megelőző feltárásról. Alsónyék- Bátaszék (Tolna megye) 2006-2009

részletesen külön fejezetben szólunk. Edénytöredéket vagy töredékeket más sírokban is találtunk a 10/b lelőhelyrészen, így a 2037. sír csoportjában lévő egy-két sírban is az arc előtt a kézfejeken (1896.) vagy a medence mögött (4822.), más esetekben az elhunyt háta mögé helyezve (pl. 4601.) vagy a medencén (pl. 2520.). Az összetörés rítusának másik változata az lehetett, amikor nem egy töredéket, hanem az edény több darabját vagy szinte az egész edényt a sírba tették a halott mellé, vagy a halott testére (testrészére), az ép edények mellé, köré vagy azokra. Például az 1802. sírban legalább három csőtalpas tál, egy csőrös füles fazék és egy vékony falú, kisebb edényke töredékeit különítettük el a sír lábfelőli végén (27. tábla 1.). A 2454. sírban egy nagy tál egy-egy darabja feküdt a felsőtest két oldalán. A 4813. sír halottját részben beborították az edények, illetve azok darabjai, amelyek között két csőtalpas tálat, fazekat, festett bögrét különböztettünk meg (27. tábla 2.). Ali. lelőhelyrészen valószínűleg ugyanezt láttuk a 293. és a 665. sírban is (28. tábla 1-2.). Utóbbiak esetében azonban kérdéses lehet, hogy korábban eltört és a sírba helyezett töredékekről, vagy egy helyben, de nagyobb felületen szétnyomódott edénymellékletről van-e szó. Érdekes megfigyelés volt, hogy egyes sírokban az étel-, ital mellékelésére szolgáló edény vagy edények jóval magasabban jelentkeztek, vagyis nem a sírgödör alján. Ez arra utalhat, hogy az edények nem a többi melléklettel együtt - a temetési szertartás során - kerültek az elhunyt mellé. A 10/b felületen az 1912. sír ÉNy-i sarkában a nyesési szint közelében egy tálra és alatta még egy kis festett bögrére bukkantunk. A 2039. sírban is magasan a nyesési szinten dokumentáltuk egy nagy méretű, festett, bütykös tál maradványát, míg a többi edény 40 cm-re volt már talajvízben. A 2016. sír 3. melléklete valamivel feljebb, eldőlve feküdt a betöltésben. Elképzelhető, hogy a I 1/1463. sírban ugyanez volt a szituáció. Ennek a jelenségnek a felismerése, illetve megállapítása azonban ugyanolyan buktatókat hordoz, mint az előbbié. Szintúgy problematikus, hogy ezek az edények milyen módon, milyen keretek között kerülhettek utólag a sírba. Ha nem is tudjuk megadni a választ ezekre a kérdésekre, szeretnénk felhívni a figyelmet egy újabb, még nem vizsgált temetkezési szokásra. A következő témakör a jobb és bal oldali fektetés problematikája. Az eddigi megállapítások szerint a bal vagy jobb oldali fektetés nem állt összefüggésben az elhunyt nemével.

6

8 Ugyanakkor, főleg all. lelőhely nagy sírcsoportjaiban feltűnő a kétféle fektetés elkülönülése, pontosabban egyes csoportokban a jobb oldali fektetés nagyobb aránya a szokásos - legalábbis általános - bal oldali fektetéssel szemben. Szembeötlő ennek gyakorisága a telepobjektumban (pl. agyagnyerőhelyek szélére) elföldelt, általában kisebb-nagyobb gyermekek, esetleg fiatal felnőttek esetében a 10/b lelőhelyrész általunk feltárt részén. A jobb oldali fektetés a férfiaknál és nőknél egyaránt előfordult. Találkoztunk ezzel a „hagyományos" és a cölöpszerkezetes sírokban is (pl. 10b/1910.), a mellékletes és melléklet nélküli sírok között is. Időseket és gyermekeket is temettek el így. A jobb oldali fektetésü temetkezések sokszor egymás közelében helyezkedtek el mind a 10/b, mind a 11. lelőhelyrészen, bár előbbi felületen csak néhány sírról, az utóbbin jóval több sírról beszélhetünk. Lehetséges, hogy az eltérő fektetés nem a női és férfi nem között kívánt különbséget tenni, hanem az egyének, illetve egyes csoportok közötti esetleges származásbeli különbségre, pontosabban a csoporton belüli azonos származásra, azonos rokoni egységhez való tartozásra utal. Az alsónyéki lengyeli temető kétségkívül egyik legizgalmasabb újdonságát a cölöpépítményes sírok jelentik, amelyek eddig ismeretlenek voltak a lengyeli kultúrában. E jelenségről elsőként Zalai-Gaál István tudósított az MTA Régészeti Intézete 10/b lelőhelyrészén napvilágot látott sírok alapján.'

1" E sírok egyik jellegzetessége az igen gazdag összetételű, illetve nagy mennyiségű melléklet. A kivételes gazdagság miatt használta az ásató a „főnöki temetkezés" terminus technicust e sírtípusra, amellyel kapcsolatban több, még megválaszolandó kérdést tett fel. Ezek egyike, hogy ez az új temetkezési forma új antropológiai jegyekkel bíró populációval együtt jelent-e meg, amit további antropológiai és DNS-vizsgálatok deríthetnek ki. A következő kérdés, hogyan nézhettek ki ezek a cölöpépítmények és ezeket csak a temetési szertartás idejére készítették vagy hosszabb időre létesültek? Zalai-Gaál István elképzelése szerint a cölöpök valamilyen tetőszerkezetet tarthattak, s mert nincsenek köztük további cölöplukak, valószínűleg nem rendelkeztek szilárd szerkezetű oldalfalakkal. E helyett esetleg szövetet, gyékényt, deszkát alkalmaztak. A cölöphelyekben lévő edények helyzetét az ásató azzal magyarázta, hogy azok a fa elkorhadása után egy nagyon lassú folyamat eredményeként süllyedtek le. 6

8 ZALAI GAÁL - OSZTÁS 2009a, 246. 6

9 ZALAI GAÁL - OSZTÁS 2009a, 247.; 2009b. 114. 23