Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

Gallina Zsolt - Hornok Péter - Paluch Tibor - Somogyi Krisztina: Előzetes jelentés az M6 AP TO 10/B és 11. számú lelőhelyrészen végzett megelőző feltárásról. Alsónyék- Bátaszék (Tolna megye) 2006-2009

8. kép: A 2037. arcos edénytöredékes sír és sírcsoportja (10/b, 2007.). (Készítette: Meridián Kft. és Balogh András, WMMM.) Több esetben a sírok olyan sűrűn helyezkedtek el, hogy több is érintkezett egymással. Ez lehetett az oka a gyakran előforduló „páros" temetkezéseknek. Ilyenkor lehetetlen eldönteni a sírok pontos határait. A sírok közötti szuperpozícióra csak a csontok helyzetéből lehetett következtetni. Ezek az egymásra temetések jelentették egyik okát a temetőben előforduló sírbolygatásoknak. (20. tábla 1-4.) Ez történhetett például a 199. sz. sír koponyájával is, amit a medencéjéhez tettek, amikor a 202. sz. sír gödrét ásták. Hasonló okokkal magyarázhatjuk azt a jelenséget is, ami a lengyeli telep Ny-i szélén került napvilágra a 10/b lelőhelyrész Lajvér-patak korrekciós sávjában. Szinte a tömegsír hatását keltik az egy kupacban lévő csontvázak, illetve emberi maradványok (21. tábla 1.). Azt azért különbségnek és figyelemre méltónak tartjuk, hogy az egymásra temetkezés az utóbbi esetben nem egy sűrűbb vagy zártabb sírcsoportban történt, hanem a telep szélén, ahol bőven lett volna elegendő hely külön sírok ásására! A sírcsoportokon kívül akadtak szórványosan előforduló temetkezések mindegyik felületen. Jellemzőnek mondható az a jelenség, hogy lengyeli korú agyagnyerőhelyek betöltésébe vagy szélébe temettek el halottakat, főleg gyermekeket, illetve fiatal egyéneket (pl. az 1628. gödörre ásott 1590. sír a 10/b lelőhelyrészen). Sok ilyen temetkezésre akadtunk all. lelőhelyrészen is, amelyeknél a sírgödör formáját általában nem lehetett megfigyelni a betöltésben. Telepobjektumokba ásott sírok kerültek elő a 11. lelőhely D-i folytatásában is.

6

1 Ún. gödörhullákra is bukkantunk a területen. Ilyen volt a 663. méhkas alakú gödör alján fekvő csontváz és a 10/b 1662. gödörben lévő 1661. váz, amely alatt a felszedéskor átlyukasztott csonteszközt találtunk (21. tábla 3-4.). Különlegesnek mondható a 4989. sír, mivel a zsugorított csontváz felsőteste egy másik, alatta lévő (4910.) gödörbe lógott bele, olyan hatást keltve, mintha fejjel lefelé temették volna el a halottat. Ebben az esetben inkább a korábbi gödör betöltése süllyedhetett meg. A koponyát nem találtuk meg. Egy festett bögre és egy fazék a 4910. gödör alján került elő, sírhoz való tartozásukat csak valószínűsíteni lehet (21. tábla 2.). Az elhelyezkedés, a telepjelenségekhez való viszony, a sírcsoportok leírása után a sírok általános jellemzőit szeretnénk bemutatni. Ezek alapvetően nem tértek el a lelőhely többi részén feltártakétól. A megfigyelhető sírgödrök lekerekített sarkú téglalap vagy szabálytalan ovális alakúak voltak változó mélységgel. A tájolás általában DNy-ÉK-i irányú, de ettől eltérő, a K-Ny-i irányhoz közelebbivel is találkoztunk. 6

1 GELENCSÉR 2010, 16. 20