Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

Gallina Zsolt - Hornok Péter - Paluch Tibor - Somogyi Krisztina: Előzetes jelentés az M6 AP TO 10/B és 11. számú lelőhelyrészen végzett megelőző feltárásról. Alsónyék- Bátaszék (Tolna megye) 2006-2009

A halottakat általában bal, ritkábban jobb oldalon, eltérő mértékben zsugorítva (ritkán erőteljesen zsugorítva) vagy félig háton fekvő helyzetben temették el. Több esetben a lábakat ellentétesen, vagyis a medencéhez vagy annak irányába felhúzott pozícióban találtuk meg. Előfordult, hogy az alsó lábszárakat úgy hajlították hátrafelé, hogy a medencét és a combokat kifordították, azok nagyjából hanyatt fekvő helyzetbe kerültek. A felsőtest és a karok maradtak a zsugorított póznak megfelelően, (pl. 1769, 1800, 2351./10b) Több esetben a medencerészt (és a felsőtestet) hanyatt fekvő helyzetben találtuk. Ritkán a törzset és a medencét hasra fordulva, a végtagokat és a fejet a zsugorításnak megfelelően oldalhelyzetben dokumentáltuk (pl. 1790/10b). Szokatlannak (természetellenesnek?) tűnik a 2775. sírban kibontott csontváz a 10/b lelőhelyrészen. Itt az elhunytat hasra fektették, a jobb alkarja szorosan a felkarhoz volt hajlítva, és a lábfejeket teljesen a medencéhez hajlították. Talán az egyetlen igazi „békapózban" fekvő csontváz a 4890. számú sírból került elő melléklet nélkül, a 2881. gödör bontása során. A lengyeli temetőhöz való tartozását esetleg antropológiai elemzés dönthetné el. A 11. lelőhelyrészen is voltak a szokásos zsugorított helyzettől eltérően fektetett vázak. Többször előfordult, hogy a vázakat hason vagy háton fekvő többé-kevésbé nyújtott helyzetben találtuk. Ezek a sírok a többinél szegényesebbnek tűntek. A háton fekvő vázaknál (Pl. 163., 1352, 1920.) gyakori, hogy az alkarokat a felkarokra felhajtották, a lábak a boka körül keresztezték egymást (22. tábla 1-4.) A kézfejek általában az arc közelében vagy közvetlenül az arc előtt voltak, vagy a koponya, illetve az áll a kézfejeken nyugodott. Szokatlan az 1877. kérdéses nemű felnőtt csontvázának helyzete, mert az egyik karja inkább nyújtott helyzetű volt, jobbját is csak kis mértékben hajlították be. A koponyával való posztmortális manipulációk, a koponya vagy koponyarészek utólagos kimozdítása, a koponya hiánya, a koponyakultusszal kapcsolatos jelenségek a 10/b és a 11. lelőhelyrészen egyaránt előfordultak. Ezt a témakört részben az alsónyéki 10/b leletei alapján Zalai-Gaál István foglalta össze. A közölt sírok között szerepel az általunk feltárt 2066. női sír, ahol a zsugorított csontváz koponyája nem fekvő, hanem álló helyzetű volt, valamint a 2234. sír."

2 Ali. lelőhelyrészen előfordult, hogy hiányzott a koponya a sírból (1918.). Az 1733. sírban csak a koponyát találtuk. Gyakoriak voltak az egyéb rituális csonkítások. így az 1918. sírban a koponyán kívül a karok is hiányoztak, más esetekben az alsó lábszár csontjai (1761., 1022.). A halottcsonkítás legkülönösebb formáját a 3138. sírban figyeltük meg: az anatómiai helyzetű sípcsontot több helyen merőlegesen átfúrták, valószínűleg még a test bomlásának előrehaladása előtt. Egy-egy sírba több esetben nem egy, hanem két személyt is eltemettek. Ezek valóban kettős temetkezések, és nem az egymásra ásás nyomán keletkeztek. Leginkább felnőtt és gyermek, máskor két felnőtt kettős sírját találtuk meg - elsősorban all. lelőhelyrészen (23-25. tábla). A különleges temetkezések között említhetjük az edényben eltemetett csecsemősírokat, amelyek ritkán kerültek elő a lelőhelyen (9. kép). Ezek a sírok azonban nemcsak a legfelsőbb talajrétegből kerültek felszínre"', hanem egy cölöplyukba helyezett edényben is, ahogy azt fentebb említettük. A fentieken kívül különlegesnek mondható egy kutya maradványával eltemetett férfi sírja (1769.), ami a 10/b elsőként bemutatott sírcsoportjában volt található. A 24-27 éves férfi nem jellegzetes testtartására fentebb már utaltunk. Mivel ez az egyetlen kutyás temetkezésünk az egész, általunk feltárt területről, közreadjuk részletes leírását. A férfi koponyáján nagy méretű kovapenge, a hát és a sírgödör fala között egy kupacban két csontár és egy kovapenge feküdt. Egy kisebb csőtalpas tál közvetlenül az arc előtt, talpával a koponyára borulva helyezkedett el. Egy lefelé fordított pohár a karok előtt volt. Ujabb kovapengét találtunk a felszedéskor a bal felkarcsonton. A kutyaváz maradványa, amiből a koponya, a felső test a mellső lábakkal maradt meg, a bal térden feküdt (10. kép). Az elhunytnak a többihez képest eltérő testhelyzete a Zalai-Gaál István által összegyűjtött neolitikus, kutyás temetkezések egyik jellemzője. A kutyatetemnek az ember lábánál való elhelyezése megfelel az analóg sírokban megfigyelteknek,"

4 a kutyaváz hiányos volta azonban egyedi magyarázatra szorul. 6

2 ZALAI GAÁL 2009a, 39-40., Abb. 26-28. 6

3 ZALAI GAÁL - OSZTÁS 2009b, 113. 6

4 ZALAI GAÁL 1994, 50, 55. 21