Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)
Gallina Zsolt - Hornok Péter - Paluch Tibor - Somogyi Krisztina: Előzetes jelentés az M6 AP TO 10/B és 11. számú lelőhelyrészen végzett megelőző feltárásról. Alsónyék- Bátaszék (Tolna megye) 2006-2009
bemutatott, paticcsal kitöltött oszlophelyekkel tagolt alapárok képezte.) A tárgyalt épületmaradvány és a sírok szuperpozíciójának lehetősége főleg a ház D-i helyiségének területén lévő temetkezések esetében vetődik fel (2092., 2093., 2039., 1972., 2013., 2015). Ugyanezen épület É-i helyiségének területén bontottuk ki az 1998. és 2017. gyereksírokat is. A sírok későbbi volta az 1987. erősen zsugorított és melléklet nélküli gyerekváz miatt lehetséges, mert azt valószínűleg - az építmények tárgyalásánál már említett - 1999. omladékba áshatták bele. Hasonló a szituáció, és hasonló kronológiai kérdések merülnek fel a „házsor" harmadik tagjával kapcsolatban is. (Az 1957. épülettől Ny-ra lévő második házmaradványról van szó.) Itt az építmény D-i szélének és sarkainak közelében, valamint a ház alapterületén bukkantunk lengyeli temetkezésekre. A házon kívül fekvő sírok viszonya az épülethez kérdéses. Elképzelhető, hogy a házban lakókat temették az épület köré? Ez a ház DK-i sarka közelében lévő 2053. és 2054. sírok esetében képzelhető el, amelyekbe idősebb személyeket temettek. 5 8 Itt tártuk fel a 2059. számú paticsomladékot is, ami esetleg a leégett ház kifelé dőlő falának maradványa lehetett. (Lásd fentebb!). Az említett két sír közvetlenül az omladék DNy-i sarka mellett helyezkedett el. A tárgyalt épület DNy-i sarkánál nagyjából szinte egy vonalban további sírokra bukkantunk. A jobb oldali fektetéssel elföldelt elhunytak (2066. női, 2072. gyermek, 2073. férfi sír) talán családi egységet képeztek. A ház két sarkánál lévő sírok között, azoktól egyforma távolságra találtuk a 2065. (két réz fülbevalóval/hajkarikával felékszerezett) nő sírját. E sírok szinte kísérték, szegélyezték az épület feltételezett D-i szélét, amelynek közelében, de már az épület alapterületén - a nyesési szinten - tártunk fel egy csecsemőcsontvázat egy lefordított vastag falú edény töredéke alatt (2060.). 5 9 A ház Ny-i külső cölöpsorának vonalában 2090. számmal egész magasan, a humuszban sírmaradványra, koponyadarabra és kevés embercsontra bukkantunk egy bizonytalan szélű foltban. Amennyiben a 2090. egy lengyeli kultúrás sírként értelmezhető, elképzelhető, hogy azt az épület építésekor dúlták szét. Egy másik temetkezés (2196.) maradványa is azt támasztja alá, hogy a sírt a szóban forgó épület építésekor, annak 2131. számú, a belső osztófalhoz tartozó oszlopának gödrével pusztíthatták el. Ugyanakkor a 2196. sírmaradványtól 1 m-re - az oszlophely szintén Ny-i oldalán - épen találtuk egy csecsemő maradványait egy ovális alakú cölöplyukba helyezett tálon. Nehezen lesz eldönthető e csecsemősír időbeli viszonya az épület környezetében lévő, illetve az épület által vágott sírokkal, de magával az épülettel is. (Előfordulhatott, hogy a csecsemőt a ház használata idején temették el, így akár feltételezhetjük az építési áldozatot is.) Ugyanezeket a kérdéseket tehetjük fel a csecsemősír szomszédságában lévő 2087. és 2088. női sírokkal kapcsolatban is, amelyeket semmilyen lemélyedő házelem nem vágott, de szintén az épület alapterületén helyezkedtek el. A ház belső, keresztirányú főfalának vonalától DK-re, a K-i fal mellett egy bal oldali zsugorítású sírt dokumentáltunk (2172.), amelynek viszonya az épülethez nem ismert. A fenti példák alapján nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy egy-egy ház leégése után, annak helyét temetkezési célra használták fel (esetleg a már lak(hat)atlan ház mellé temetkeztek). De ennek fordítottja is megvalósult, amikor sírok helyén építkeztek. Sőt nem lehet kizárni azt az eshetőséget sem, hogy a lakóházak környezetébe (esetleg a padlószint alá is?) a ház használatának idején a házközösség tagjait földelték el bizonyos esetekben. A fentiek lényegében ugyanahhoz a kérdéskörhöz tartoznak, miszerint hová temetkeztek a lakóközösségek a lelőhely területén belül. Elkülönültek egymástól a lakóterek és a temetkezőhelyek? Vajon melyik sírcsoport melyik teleprészlethez tartozhatott? A sírcsoportok létesítésének kronológiája ugyanolyan fontos vizsgálati kérdés, mint a településtörténet, a kettő szervesen kapcsolódik egymáshoz. Ezzel elérkeztünk a lengyeli kultúra temetkezéseinek témaköréhez. Temetkezések, sírcsoportok A lengyeli kultúra emberei nemcsak házaikat, gödreiket hagyták maguk után, hanem halottaikat is. A 10/b általunk feltárt részén a két évadban 271 sírt tártunk fel. További kb. tíz sírmaradványra utalnak az 5 8 Köhler Kitti (MTA Régészeti Intézet) vizsgálata alapján a 2053. sírban 40-50 éves, feltehetően nő, a 2054. sírban 40-50 éves nő nyugodott. Mindkettő jobb oldalon zsugorított helyzetű volt. Köszönjük, hogy felhasználhattuk a még közöletlen eredményeket! Köhler Kitti „A késő neolitikus lengyeli kultúra népességének biológiai rekonstrukciója" című doktori disszertációjában elsősorban a 10/b lelőhelyrész lengyeli korú sírjainak antropológiai anyagát dolgozza fel. A 2060. sír egy korábbi neolit gödör betöltésén volt, és korát még pontosítani kell. 18
