Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

Gallina Zsolt - Hornok Péter - Paluch Tibor - Somogyi Krisztina: Előzetes jelentés az M6 AP TO 10/B és 11. számú lelőhelyrészen végzett megelőző feltárásról. Alsónyék- Bátaszék (Tolna megye) 2006-2009

Az alsónyékiekhez hasonló cölöpházakat a Dunántúlról eddig Zengővárkonyról ismertünk. Újabban Regenye Judit közölt Veszprém-Jutási útról öt, nagyjából teljes épületet és 4 házrészletet. Közülük öt épület egymás mellett, mintegy utcát alkotva emelkedett. Egyiknek a K-i oldala alapárkos volt. A házak másik csoportja egymásra épített halmazt alkotott, vagyis nagyjából azonos helyen újították meg azokat. E házak jellemzőit az ásató szerint a következő elemek adják: az E-i fal komolyabb alapozással, sűrűbb cölöpökkel való építése; a belső osztófal két-három, igen mélyre ásott oszlopokkal való megoldása, nyitott D-i fal egyetlen erős tartóoszloppal. Vagyis e házak kéthelyiségesek voltak, erős teherbíró osztófalakkal épültek, a rövid falak lehettek a ház teherhordó részei. A D-i helyiség oldalfalainak komolyabban földbe mélyítése és az E-i fal alapozása az épületek emeletes voltára is utalhat. Regenye Judit szerint a veszprémi házak sűrű oszloprendszere nem engedi meg a vesszőfonatos paticsfal feltételezését, a réseket más módon tölthették ki. Paticsot a hosszúházakban az oszlopok helyére másodlagosan döngölve találtak, ez alapján pedig nem rekonstruálható a falszövet. A veszprémi lelőhelyen sűrűn beépített, egyfajta rendezettséget mutató nagy kiterjedésű települést rekonstruált az ásató, amelynek belső rendjében határozott elv érvényesülhetett. Véleménye szerint az ilyen jellegű települések a szervezés, a nyersanyag kereskedelem központjai lehettek, és elkülönülhettek a lengyeli kultúra másik, kisebb szórt beépítettségű településformájától, ahol a házakat paticsomladék jelezte, a faszerkezet nem olyan mélyen nyúlt a földbe, a sekélyebb cölöphelyek esetenként szabálytalanul helyezkedtek el (mint Szentgál-Teleki-dűlőben).

4(

> A cölöpházak bővebb elemzésétől eltekintve

4 annyit megjegyezhetünk, hogy egyfajta rendezési elv, szervezettség tükröződik a 10/b ún. településmagjában felépített hosszúházak rendszerén Alsónyék-Bátaszék lelőhelyen is, ami hasonló építési módban, szerkezetben, tájolásban, egyes csoportok rendszerében, elhelyezkedésében és az épületek nagy számában jelentkezik. A fentebb említettekhez hasonlóan paticsomladékokat mi is találtunk a 10/b lelőhelyrészen magasan a humuszban (1999., 2059., 2061.) (16. tábla 1-2.). Az 1957. házhoz közelebb eső építmény hosszanti cölöpsorának vonalában, de annál kb. 1 m-rel magasabban, a humuszrétegben jelentkezett egy kb. 2,6x2 m kiterjedésű paticsomladék (1999.) amely esetleg ezen épület falának maradványa lehetett.

4* Az omladék elbontása után a nyesett felszínen további cölöphelyek jelentkeztek (2138-39-40., 44-45.) (5. kép). A paticsok lenyomata alapján remélhetőleg vizsgálható lesz, hogy milyen anyagra, szerkezetre vitték fel az agyagot. Lehetséges, hogy a 10/b lelőhelyrészen az 1957. ház melletti épületnek az alapárka, szerkezeti eleme volt az 1994. objektum (17. tábla 1.). Ebben az árokszakaszban nagy méretű, mély, az árkon túlnyúló oszlophelyek (2005-6-7.) helyezkedtek el. Utóbbiakban „oszlopszerüen" megmaradt, patics-, illetve faldarabokból álló omladékot bontottunk ki (17. tábla 2-5.). Ugyanezen épület kb. középtengelyén lévő 2143., feltételezett oszlophely egyik szélén ugyanilyen paticstömböt dokumentáltunk. Ilyen jelenségre all. lelőhelyen is volt példa a 487. objektumban. Ez az omladék a veszprémihez hasonlóan másodlagos helyzetű lehetett. Egy hosszanti oldalán alapárkos épületet már említettünk, amely a 10/b felület Ny-i végén állt (5259.) (7. kép). Az alapárkos házak a lengyeli kultúra végének idején váltak jellemzővé és az azt követő időhorizontban gyakoriak.

4'' Kettő alapárkos késő lengyeli ház Szombathelyen a Metro áruház területén került felszínre.

M

l Az épületeken kívül mindkét lelőhelyrészen feltártunk olyan különálló cölöpsorokat is, amelyek esetleg cölöpkerítések lehettek és a házközösségek elválasztására vagy védelmére szolgálhattak, mint a VeszprémJutási úti lelőhelyen.

1' A 11. lelőhelyrész lengyeli korú telepobjektumai között a házak után kell említenünk a nagy méretű, valószínűleg agyagnyerőhelynek tekinthető beásásokat, amelyeket az idők folyamán igen nagy mennyiségű telephulladékkal töltötték fel. Elhelyezkedésükben véleményünk szerint nem fedezhető fel olyan 4

6 REGENYE 2004, 29-32; 2006, 7-10, 13. 4 A lelőhely épületeinek elemzését, a településszerkezet- és -használat vizsgálatát tűzte ki célul Osztás Anett (MTA Régészeti Intézet) doktori disszertációjában. 4!

< A siklósi Baross G. u. lelőhelyen előkerült cölöpszerkezetes lengyeli házak közül kettő esetében szintén megmaradt a fal omladékénak kis része (LIGNER-KÁRPÁTI 2010, 61.). 4

9 REGENYE 2004, 29. 5

0 ILON-FARKAS 2001. 5

1 REGENYE 2006, 13. 16